Szembeszállt a szovjetekkel, aztán Putyin felé tolta Magyarországot címmel írt riportot Orbán Viktor magyar kormányfő politikájáról a New York Times. A lap szerint 25 éve Orbán Viktor még új politikai csillagként bátran követelte a szovjet csapatok kivonulását, de most, harmadik miniszterelnöksége idején, amikor az ország a NATO- és az EU-tagja ez megváltozott.
"De ami egykor olyan utazás volt, amely megtestesíthette volna a demokratikus kapitalizmus diadalát, egy ország sokkal bonyolultabb történetévé vált, és egy olyan vezető történetévé, aki az azóta eltelt idő során arra jutott, hogy megkérdőjelezze a nyugati értékeket, felszítsa a nacionalizmust és nyíltabban modellként tekintsen Oroszországra."
A lap szerint Orbán lefektetett egy filozófiai elképzelést és indoklást
"tekintélyelvűségre hajló"
szemléletmódjához, amely hosszú távú elkötelezettséget jelent az iránt, hogy Magyarországot valami mássá változtassa, mint amire a Nyugat negyedszázada számított.
A New York Times szerint még a legkíméletlenebb bírálói is elismerik, hogy Orbán "meg sem közelíti" Putyint az ellenfelek elhallgattatásában, senki sem vetettek börtönben a kormány bírálata miatt, nincs nyílt cenzúra és nemrégiben az internetadó elleni tömegtüntetést is békén hagyták. "A nyugati bírálatok ennek ellenére erősödnek" és a lap szerint "még egyes konzervatív támogatói is kissé bizalmatlanok azzal kapcsolatban, ahogy Orbán
módszeresen egybegyűjtötte a hatalmat".
A francia nyelvű brüsszeli Le Soir is egész oldalas riportban számolt be a magyarországi helyzetről, annak ürügyén, hogy a közelmúltban Budapesten járt a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) jogvédő szervezet küldöttsége. A
"Hogyan viszi távolabb Orbán Magyarországot Európától"
című írás főként a sajtó magyarországi helyzetét bírálja, de több más közéleti kérdést is érint, részben a liberális, illetve illiberális demokrácia fogalmával kapcsolatban.
A lap szerint a Fidesz kettős beszédet folytat. Erre egyrészt olyan példát hoz fel, hogy "a Fidesz demokratikusnak mondja magát, de rehabilitálja Horthy Miklóst". Az egykori kormányzó korszakát a Le Soir Horthy "elnökségének" nevezi, és magát Horthyt "a magyar Pétain"-ként minősíti, hogy a francia közegben otthonos olvasó is értse, milyen történelmi alakról van szó. A Le Soir által felhozott másik példa, hogy a magyar kormányzó párt zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, ám olyan hazafias emlékművet emel Budapest központjában, amely jelentéktelennek állítja be Magyarország felelősségét a zsidók második világháború alatti deportálásáért.
A francia Le Monde
„Tényleg annyira káros Darth Vader"?
címmel írt publicisztikát Navracsics Tibor uniós biztosi szerepéről. A francia lap szerint Navracsics kinevezése a kulturális tárca élére "egyetlen dologra szolgált: megtudtuk, hogy létezik ilyen poszt". A lap szerint a magyar biztos kinevezése "cikk- és publicisztikalavinát" indított el, miután "Orbán Viktor igazságügyi minisztereként a sötét oldalra billentette el a mérleget, egy olyan rezsimben dolgozva, amely semmibe vette a szabadságjogokat, beleértve a kultúrát is". "Navracsics esküszik, hogy megváltozott, mintha Darth Vaderből angyal lett volna".
Kárt azonban a lap szerint nem tud okozni, mert nem miniszter, nincs kinevezési jogköre, és műveket sem cenzúrázhat. Pénzosztó szerepe lesz: 2014 és 2020 között 1,4 milliárd euró felett rendelkezhet. Ennek több mint a fele a filmgyártásra és -forgalmazásra jut, a többit pedig fesztiválokra, színházakra, nemzeteken átnyúló tevékenységeket felkaroló, hálózatokat építő, képzéseket szervező és művészeket segítő alapítványokra költhetik.
A lapnak nyilatkozott Bernard Foccroulle, az Aix-en-Provence-i Operafesztivál vezetője, aki szerint
Navracsics "felügyelet alatt lesz",
egy rossz szavára vagy mondatára mindenki ugrani fog, beleértve saját adminisztrációját is. „Navracsicsnak egy szabályozott, kompetensnek és szigorúnak tartott gépezettel kell dolgoznia, ami azt jelenti, hogy a kulturális biztos inkább jóváhagy, mintsem döntéseket hoz - írták.