Sokan tapasztalatlansággal vádolják önöket a hétfői közfelháborodás napja után. Jogosak a kritikák?
Egy részük igen, de valamennyi tapasztalatunk azért már volt, mert korábban többen is részt vettünk különböző civil mozgalmakban, és ez alapján el tudunk indulni. Én például a Hallgatói Hálózatban voltam benne, részt vettem a korábbi tüntetéseken is.
Ennek ellenére teljesen új kezdeményezés volt a Nem némulunk el csoport?
Igazából úgy kezdődött, hogy láttuk a netadós tüntetés Facebook-eseményét, én pedig ismertem korábbról Nemes Balázst, aki csinálta. A barátommal elgondolkoztunk, hogyan lehetne nekik segíteni, megkerestük őket, és még bevontunk néhány embert. Végül az operatív szervezésben hatan-heten vettünk részt, a helyszínen ennél persze lényegesen többen segítettek.
Számítottak rá, hogy ekkora tömegeket fognak megmozgatni?
Egyáltalán nem, minket is nagyon meglepett. Nagyjából tízezer emberre számítottunk, az interneten 19 ezren jelezték vissza, hogy ott lesznek, az ilyen demonstrációkra pedig körülbelül a fele szokott elmenni. Mi is csak a sajtóból tájékozódunk a pontos számokról, mert a színpadról nagyon rosszul lehetett látni. Szerintem nagyjából húszezer ember lehetett, a duplája annak, amire számítottunk, és amennyire a hangosítást rendeltük.
Azt a hangosítást, amire utána nagyon sok panasz érkezett.
Tény, hogy a Kossuth tér nagyon visszhangzott, a szemben lévő épületek nagyon nagyok, és folyton visszapattant róluk a hang. Ezt már a tüntetés alatt jelezték nekünk, beszéltünk is a technikusokkal, de azt mondták, nem tudják megoldani. Egyébként ugyanazok hozták a színpadot, akik korábban egy NAV-os tüntetésre. Ott minden tökéletesen működött, és olcsó is volt, ezért gondoltuk azt, hogy most is jó lesz, a problémák csak a helyszínen derültek ki.
A hangosítás mellett Kiss Soma Ábrahám CCCP-s pólója is sokaknál kivágta a biztosítékot.
Az a póló egy nagyon rossz vicc volt, igazából mi is a helyszínen szembesültünk vele. Soma egyébként nem vett részt a szervezésben, csak arra kértük fel, hogy konferáljon, mert több korábbi tüntetésen is csinálta már, mi pedig megbíztunk benne annyira, hogy elhiggyük, moderálni fogja magát. Nem tette. Ha előre tudjuk, hogy ebben a pulóverben jön, akkor megkérjük, hogy ne tegye, de a helyszínen már kezdés volt, sietni kellett, nem tudtunk neki szólni, hogy öltözzön át.
Összehangoltabb szervezéssel nem lehetett volna jobban kezelni a tömeget?
Volt tervünk a tüntetés lezárására. Dobosok mentek volna fel a színpadra, és egy darabig szórakoztatták volna azokat, akik ottmaradtak. Ez viszont lehetetlenné vált azzal, hogy a tömeg ledöntötte a kordont. Olyan kritikát is kaptunk, hogy miért nem mondtuk be a színpadról, mi legyen. Csakhogy amikor vége lett a beszédeknek, és jött a tömeg, a színpadot már nem tudtuk használni.
A rendőrök sem adtak tanácsot?
Folyamatosan konzultáltunk velük, ők azt ajánlották, hogy zenét tegyünk be az emberek megnyugtatására, mi pedig vonulást szerettünk volna, de akkor már egyikre sem volt lehetőség. A többiek mind ottmaradtak a téren – én az ATV-be mentem interjút adni –, és kézi megafonokkal próbálták elhúzni a tömeget, de nem lehetett. Nagyon sokan voltak, nagyon hangosak voltak, és valószínűleg nem hallották, amit mondtunk, vagy ha hallották is, nem érdekelte őket.
Gondolták, hogy politikusok is elégedetlenkedtek majd, amiért az elmúlt 25 évet tették felelőssé a problémákért a beszédekben?
Mi eleve azért jöttünk össze, hogy kifejezzük az elégedetlenségünket az elmúlt 25 év politikájával kapcsolatban. Dühösek vagyunk, és fel vagyunk háborodva, amiért a politikai elitnek 25 éve volt rendbe tenni az országot, de nem tette meg. Nem egy ügy miatt tüntettünk, mint például az internetadó ellen tiltakozók, mi új rendszerváltást akarunk. Nem csak az Orbán-kormány lemondását akarjuk, a mi célunk az, hogy új közösségek alakuljanak, hogy paradigmaváltás legyen a politikában. Alulról jövő, civil kezdeményezésre lenne szükség, ahonnan utána aztán majd lehet építkezni.
Nem is kaptak politikai megkeresést hétfő óta?
Egyáltalán nem, szerintem már a korábbi mozgalmakból megtanulták, hogy mi mindig nemet mondunk. Amikor a Hallgatói Hálózathoz jöttek politikusok, vagy onnan ment el valaki pártokhoz, az mindig nagy vihart kavart a szervezeten belül. Minket egyetlen párt mögé sem lehet berángatni, az ellenzékkel sem akarunk együttműködni. Ha valódi ellenzék lenne, és normálisan működnének, akkor ők szerveznének ilyen demonstrációt, és nem mi.
Ha nem állnak önök mögött, miből fizetik a költségeket?
A színpadot mindig utólag kell fizetni, ezt közadakozásból oldottuk meg. Körülbelül másfél millió forint gyűlt össze a helyszínen, ez nagyon nagy pénz. A színpad megközelítőleg félmillió forintba fog kerülni, pontos számot csak azért nem tudok mondani, mert tovább kellett ott lenni a téren, mint terveztük. Ahogy kiderül, mennyi maradt az összegyűlt pénzből, nyilvánosságra hozzuk a Facebook-oldalunkon, és megszavaztatjuk az adakozókkal, hogy mire költsük. Az is lehet, hogy félretesszük következő demonstrációkra, de az sem elképzelhetetlen, hogy valamilyen NGO-nak vagy hasonló szervezetnek ajánljuk fel.
Tehát lesz következő tüntetés?
Még nem beszéltünk róla, de nem vetettük el a lehetőségét. Tüntetést akkor érdemes szervezni, ha vannak követelések, először tehát azokat kell meghatározni. Most még nagyon sok dolgunk van, ügyeket intézünk, ha ezzel végeztünk, akkor elkezdünk gondolkozni a folytatáson.
Az ön számára mi volt a tüntetés legfontosabb tanulsága?
Az, hogy legközelebb a lebonyolítást lehetne jobban csinálni. A célunkat azonban elértük, az elmúlt 25 év ismét a figyelem középpontjába került, és elindult róla a párbeszéd.