„Szerencsém van, hogy ebben a faluban minden közel van egymáshoz. Reggel csak begurulok otthonról a polgármesteri hivatalba, délben átmegyek az idősek otthonába, az óvodába és még az egészségházba is be tudok nézni. Karizom kérdése az egész. Persze jobb lenne, ha az utca mindkét oldalán készen lenne a járda, így most csak az egyiken tudok jól gurulni.” – meséli Szalmási József, miközben magabiztosan kalauzol minket a kis nyírségi falu főutcáján.
Nyírkarász polgármestere csak arra a kis időre kér elnézést, és hagy minket magunkra, amíg legurul az úttestre, hogy kikerüljön egy repedést. Neki ugyanis kollégájával ellentétben nem csak a község gondjaival kell megküzdenie: Magyarországon ő az egyetlen, aki kerekes székben végzi munkáját. Ezzel pedig akaratán kívül is az érdeklődés középpontjába helyezte a 2400 lelkes, Nyíregyházától 45 kilométerre fekvő falut.
A településvezetőt és helyzetét persze már jól ismerték a helyiek, hiszen – bár Kisvárdán született - életének nagy részét Nyírkarászon élte le.
„Először 1986-ban jelentkeztek rajtam bénulásos tünetek, húszéves voltam, amikor megműtöttek. Ennek eredménye az lett, hogy lebénultam, de hosszú rehabilitáció után akkor még sikerült elérnem, hogy bottal tudtam közlekedni. 1995-ben viszont megint rohamosan romlott a járásom, görcsölt a lábam, az MR-vizsgálat pedig kimutatta, hogy újra műteni kell. Azóta hosszú távon mindenhova kénytelen vagyok a kerekes széket használni”- mesélte Szalmási József, miközben felhajtotta magát a rámpán, ami külön neki készült a polgármesteri hivatalban.
„Megnézném persze, hogy ide más hogyan jut fel, nekem is csak azért sikerül, mert súlyemelő voltam és képes vagyok felhajtani magam” – nevetett.
A polgármesternek ez az első ciklusa, korábban a képviselőtestület tagja volt, egyébként pedig évtizedek óta könyvelőként dolgozik. Akkor még nem volt arra szükség, hogy az irodáját a földszintre költöztessék, és a szoba mellé egy új mellékhelyiséget építsenek. Most már ezt is megcsinálták. Ettől eltekintve semmi különbség nincs a nyírkarászi és bármely más falu polgármesteri hivatala között, és persze a problémák is ugyanazok. Ezek közül a legkevesebb, hogy az épületet 15 éve nem festették ki, és a fűtést is korszerűsíteni kellene.
„A falu körülbelül 50 százaléka munkanélküli, bár mi még mindig jobb helyzetben vagyunk, nálunk ugyanis nagyon fontos szerepet játszik a foglalkoztatásban a dohánytermesztés. Bár pontos adataim nincsenek, van olyan, hogy egy hónapban 500 alkalmi munkást is foglalkoztatnak”- sorolta a polgármester, aki azonban nem tudja, mit hoz a jövő.
„Az Európai Unió 2015-től átalakítja a dohány után járó támogatási rendszert, ezzel teljesen ellehetetlenítenék a falut és az egész környéket. Az uniós csatlakozás előtt a dohány mázsájának 40-45 ezer forint körül volt a felvásárlási ára, miután tagok lettünk, ezt lement 10-15 ezer forintra, és mellé jött a támogatás. Most a támogatások 70 százalékát el akarják venni.” – mesélte.
Szalmási József már könyvelőként is jól ismerte a falu gondjait, hiszen ügyfelei közé főleg a dohánytermesztéssel foglalkozó vállalkozók tartoznak. Arról azonban csak 2010-ben kezdett el gondolkozni, hogy valahogyan a falu politikai életében is részt vegyen, ráadásul barátai is egyre többet noszogatták.
„Tudtam, hogy az állapotom semmiben nem akadályoz meg, ezért arra gondoltam, miért is ne indulhatnék el képviselőjelöltként. Az akkori polgármesterrel azonban nagyon sok mindenben nem értettem egyet, úgyhogy idén megmérettettem magam és végül engem választott meg a lakosság. Talán ez is bizonyítja, hogy bíznak bennem.”
Azt Szalmási József is elismeri, hogy nincs könnyű dolga, mivel a képviselő-testületben kisebbségben vannak, ráadásul a volt polgármesterrel továbbra sem túl jó a viszonya. Ő azonban úgy fogalmaz, nem az a lényeg, hogy szeressék, hanem hogy jól végezze a munkáját.
„Könyvelőként 24 évig küzdöttem az adóhatósággal, úgyhogy ehhez hozzá vagyok szokva. Nyírkarász 2012-ben csődbe ment, az adósságrendező program keretében 140 milliót kaptunk az államtól, hogy kifizessük a tartozásokat, de most megint a csőd szélén táncolunk. Ezt kell most elkerülnöm”.
Bár a falu főutcáján a rossz időben alig gyalogol valaki, a polgármesternek így is sok időbe telik, mire a hivatalból elkísér minket a közeli iskolába. Nem azért, mert olyan nehezen közlekedne a kerekes székkel, hanem mert lépten-nyomon megállítja valaki. Használhatná ugyan speciálisan átalakított autóját, amelyhez barátja készített pótszéket, akkor viszont nem tudna annyi mindenkivel beszélgetni útközben.
A legtöbben csak köszönnek, de olyan is van, aki aziránt érdeklődik, hogy van a családja. Szalmási József ugyanis büszke édesapa, kislánya lassan hároméves lesz.
„Miatta is vágtam bele ebbe az egészbe, lassan óvodás lesz, és szeretném, ha olyan helyen járhatná az iskolát, amire én is büszke lehetek” – foglalta össze a polgármester, miért is olyan fontos számára ez a tisztség.