Tényleg olyan ijesztőek ezek a tankönyvek?

Erősen lerövidített listáról választhatnak tankönyveket jövőre az állami iskolák. A döntés miatt hetek óta háborog sok tanár, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy milyenek is lesznek ezek a tankönyvek. Találtunk bennük részleteket a szegény, kényszerhelyzetbe került Horthy Miklósról, megtudtuk, hogy van olyan tankönyv, amelyik szerint nyilvánosan csókolózni gyerekes dolog, de azért van bennük pár egészen ötletes újítás is.

„Ha bármilyen észrevételed, kritikád, változtatási javaslatod van a tankönyvvel kapcsolatban, bátran írd meg nekem. Ígérem, örülni fogok levelednek, és válaszolni fogok rá” – írja Horváth Péter szerző az ötödikeseknek szóló történelemkönyvének előszavában, az e-mail címét is megadva.

Horváth tehát meglepően nyitott. Ugyanez nehezen mondható el az oktatási államtitkárságról, amely három hete küldött szét a tanároknak egy tankönyvlistát (erről és a tanárok akkori reakciójáról itt olvashat bővebben), négy napot hagyva annak a kiválasztására, hogy milyen könyvből tanítanak szeptembertől. A tankönyvlistán szinte kizárólag a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó (NTK, korábban Nemzeti Tankönyvkiadó) és az Apáczai Kiadó könyvei szerepelnek, mindkét kiadót éppen a választások előtt négy nappal vásárolta meg az állam. A két tankönyvkiadó mellett néhány évfolyamon és tárgyból olyan kísérleti könyvek közül választhatnak, amelyekről lényegében még semmit nem lehet tudni, csak pár oldal nyilvános belőlük.

Az Origónak több tanár nyilatkozott nagyon zaklatottan az új rendszerről, a fő problémájuk, hogy olyan könyvből kell tanítaniuk jövőre, amelyet nem ismernek. Többen a piacvezető Mozaik könyveit hiányolták, amelyeket korszerűnek, módszertanilag frissnek, grafikailag igényesnek tartanak. Elkértünk egy rakás tankönyvet az NTK-tól és az Apáczai Kiadótól is, kíváncsiak voltunk, hogy milyennek találjuk ezeket. Végül több mint tíz tankönyvet néztünk át a két kiadótól, és tanárokkal beszéltünk arról, hogy milyennek látják őket.

Csak rossz tankönyvek lesznek?

Biztosan nem, következzen egy pozitív példa!

A NTK által kiadott, Pethőné Nagy Csilla által írt irodalomkönyvet úgy jellemezte Csobánka Zsuzsa középiskolai magyartanár, hogy egyszerre figyel diákra és tanárra, toleráns, együtt érző, kíváncsi, és az irodalom mindkét regiszterére: klasszikusokra és kortársakra figyel. Folyamatos párbeszédre biztat, gondolkodásra tanít.

A kilencedikeseknek szóló könyv nem csak az irodalomról szól: egy-egy fejezet simán elbírja a témához kapcsolódó híres festmény, egy popdal vagy egy film bemutatását (a Tarantino-féle Ponyvaregény egyik jelentéről is van fotó például). Ebben hasonlít rá az Apáczai által kiadott, nyolcadikosoknak szóló könyv is, amely Charlie Chaplin filmjeivel, a Bacsó Péter által rendezett Tanúval, a Harry Potter-könyvekkel vagy A gyűrűk urával is foglalkozik.

És minden tankönyv ilyen jó lesz?

Sajnos nem. Itt egy negatív példa.

„Semmi gond nincs vele, sem szakmailag, sem ideológiailag, bár én már évek óta másból tanítok” – mondta egy budapesti gimnázium tanára az NTK történelemkönyvéről, amelyet Száray Miklós írt. Az Apáczai által kiadott, Bánhegyi Ferenc által jegyzett könyvről viszont azt mondta, nagyon rossz híre van, még nem látott olyat, aki ebből tanított.

A nyolcadikosoknak szóló Apáczai-könyv Magyarországot a történelem balszerencsés szereplőjeként ábrázolja, amellyel szemben „mindent meg lehet tenni büntetlenül”. Hasonlóan sarkít, hogy Eduard Benes és Tomas Masaryk tevékenységét demagóg propagandának nevezi (Masaryk Csehszlovákia első, Benes pedig a második elnöke volt, mindketten Csehszlovákia létrehozásának erőteljes hirdetői voltak). Horthy Miklóst látványosan egyoldalúan mutatja be, többek között azt írja róla, hogy „ezt a végtelenül puritán embert a hatalom soha nem szédítette meg”, Bethlen István pedig egyenesen „a pártpolitika utolérhetetlen nagymestere volt”.

Minden állami tankönyv dögunalmas?

Biztos vannak ilyenek is, de az ellenkezőjére is találtunk példát.

A már említett irodalomkönyvben (NTK, Pethőné Nagy Csilla) a nézőpont és a módszertan új Csobánka Zsuzsa szerint: élővé teszi a tankönyvet, olyan feladatok vannak benne, amelyek mozgásra ösztönzik a gyerekeket. „Nemcsak szövegolvasásról van szó, hanem cselekvésről és gondolkodásról. A könyv beemeli a kortárs szövegeket is, amik nélkül rettentő nehéz lenne a klasszikusokat tanítani, és az irodalmat nem zárványként képzeli el, hanem a mindennapok részeként” – mondta a tanárnő. Szerinte a gyerekek eleve ellenérzésekkel vannak a tankönyvek iránt, feleslegesnek tartják, ezért fontos egy színes, izgalmas feladatokat tartalmazó és az ő nyelvükön is szóló tankönyv, ami megszólíthatja őket.

„A Mozaik történelemkönyvei szisztematikusan a forrásokra építenek, amelyek irányítottak és jó helyen vannak, látszik, hogy komoly kutatómunka van bennük" – mondta egy budapesti történelemtanár, aki azonban a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó által kiadott, és a kollégái többsége által használt Száray-könyvekkel nincs megelégedve. Szerinte ezeken érződött, hogy több helyütt is túl hosszú és a diákok számára értelmezhetetlen forrásrészleteket tartalmazott. "Jellemző, hogy a 2005-ös bevezetés óta gyakorlatilag minimális változtatás sem történt a forrásanyagában” – mondta.

A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó könyvei Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Az Apáczai gimnazistáknak szóló etikakönyve – bár néhol erősen véleményt formál – kreatívan és nyíltan vet fel kérdéseket az emberi lélekről, kapcsolatokról, gondolkodásról. „Mások szerint az erkölcsre az élet tanít, elsősorban példák segítségével, erőltetni vagy belénk sulykolni iskolás módon nem lehet” – olvasható a bevezetőben, és ennek érdekében a szerzők négy különböző korosztályú és világnézetű fiktív szereplő, a harmadikos gimnazista Klári és Jocó, Klári karancslapujtői keresztanyja, Ángyika és az „ördög ügyvédjének” aposztrofált dr. Woland kérdései, közbeszólásai teszik változatosabbá a könyvet.

A könyv filozófiai magasságból közelít meg olyan témákat, mint az önbizalom, az értéktelenség, vagy hogy miért nem jók az emberek, például a könyv szerint nem az számít, hogy mit és mennyit adunk egy koldusnak, hanem hogy miért tesszük.

Ezek szerint durva túlkapások nincsenek is?

Sajnos azért ez sem igaz.

Az Apáczai etikakönyvében például olyan, politikailag korrektnek aligha nevezhető állítások szerepelnek, mint az, hogy van abban igazság, hogy a férfi észlény és a tettek embere, míg a nő inkább érzelmi és ráérző lény, bár a női közgazdászok, sakkozók és miniszterelnökök az eszüket is jól működtetik. A nyilvános csókolózás legfeljebb csak gyermetegség vagy tapintatlanság, a homoszexualitást pedig nem lehet minden további nélkül azonos szintre helyezni a heteroszexualitással, mivel az ember kétnemű, és ketten lesznek egy testté. Érdekes viszont, hogy a néhány maradi megjegyzésen kívül a könyv idézi a mostani kormány egyik legnagyobb kritikusát, Heller Ágnest is, rá hivatkozva például azt írja, hogy a szexuális vágy olyan affektus, mint a félelem vagy a vidámság.

A könyv kijelenti, hogy a harmadik világ nyomora és a magyarországi mezőgazdaságban lévő munkanélküliség a hivalkodó vásárlási és helytelen étkezési szokásaink következménye, és a civilizált emberiség halálos bűnei közé sorolják a terrorizmus és az atomfegyverkezés mellé a hagyományok ápolásának elhanyagolását, a túlhajtott munkatempót vagy az egészséges életmód hiányát is. Az is kiderül belőle, hogy nem a vallásosság, hanem az ateizmus szorul magyarázatra, mivel az előbbi okát magyarázni könnyebb.

Akkor most tragédia a rövidebb tankönyvlista?

Szólnak érvek e mellett, de ez ellen is.

Egy vidéki elitgimnázium tanárának szerencséje van, mivel az általa évek óta használt történelemkönyvet továbbra is választhatja, neki – Csobánka Zsuzsával szemben – nincs különösebb ellenvetése a központosítás ellen, mivel szerinte már boldog-boldogtalan kiadót alapított és tankönyveket adott ki. Szerinte az általa használt Száray-könyvek jól és objektíven foglalják össze az eseményeket, a többi tanárral ellentétben viszont pont a szerinte olykor talán túl liberális állásponton változtatna. Szerinte például az erdélyi vagy a délvidéki magyarellenes etnikai tisztogatások kevés helyet kapnak, és az ehhez hasonló nemzeti vonalat lehetne erősíteni.

Bár Csobánka Zsuzsának nem kell változtatnia, mivel évek óta az NTK irodalomkönyvéből tanít, ennek ellenére sem ért egyet a tankönyvpiaci szigorítással. Szerinte ezzel már a tankönyvválasztásnál is arra tanítjuk a gyerekeket, hogy nem választhatnak szabadon: „Frusztrált és keretek közé szorított tanároknak kellene, hogy arra tanítsák a gyerekeket, hogy legyenek bátrak és merészek. Ez így többszörösen nehezített pálya. Pethőné könyve ehhez nyújt fogódzót, de ez sem lehet kizárólagosan használható minden középiskolában, minden tanár számára, hiszen annyifélék vagyunk, annyiféle gyerekkel. Ezért káros a központosítás: a diákok, a tanárok és az iskola egyéni arca tűnik el.”