Semjén Zsolt: Van mit tanulnunk a galamboktól

34. Postagalamb Olimpia BI

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke nyitotta meg a 34. Postagalamb-olimpiát a SYMA csarnokban. A postagalambokat hősöknek tartja, akiktől sokat tanulhatunk. A megnyitón részt vett még két államtitkár, egy olimpikon birkózó és a Posta bélyegügyi igazgatója.

A galambok riadtan kapták össze a szárnyukat, amikor meglátták az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökét. Azt persze nem tudhatták, hogy Semjén Zsolt ezúttal miniszterelnök-helyettesi mivoltában érkezett közéjük, hogy megnyissa a 34. Postagalamb-olimpiát. Ahogy azt sem, hogy a SYMA csarnokba mágneskapun keresztül engedték be a vendégeket, így a nemzet vadászánál nem lehetett puska, de még ha lehetett is volna, galambra legfeljebb tinédzserek lőnek légpuskával, egy Semjén Zsolt kaliberű vadász semmiképpen.

Mint galambok a ketrecben

A magyar kormány ezúttal eléggé odatette magát a galambászokért: az olimpia megnyitóján a miniszterelnök-helyettes mellett felszólalt V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár és Kiss Norbert sportért felelős helyettes államtitkár. A Postától eljött Sárközy Ágnes filatéliai igazgató. (A filatélia a bélyegek gyűjtésével foglalkozó tudomány.) A megnyitó himnusszal kezdődött és népdallal zárult, közben volt tolmácsolás, angolul, franciául és németül, ennek köszönhetően minden beszéd a négyszeresére duzzadt. A végére a hallgatóság nagy része épp úgy toporgott, mint a galambok a ketreceikben.

Galambok a ketrecben Fotó: Bielik István - Origo

Van mit tanulni a galamboktól

A galambászat ősi sport, emlékeztetett Semjén Zsolt, II. Ramszesz sírkamrájában találtak arra utaló nyomokat, hogy már az ókori egyiptomiak foglalkoztak ilyesmivel. Magyarországra a törökök hozták az első postagalambokat. Mondjuk, ha ez igaz, akkor az első postagalambok gazdasági bevándorlók voltak, csak szólunk.

A miniszterelnök-helyettes szerint van mit tanulnunk ezektől a „hős madaraktól” (ezek az ő szavai), akik többek közt az első világháborúban bátran szolgálták a katonákat. Példát vehetünk kitartásukról, bátorságukról, általuk rácsodálkozhatunk a teremtés csodájára. Valami nagyon hasonlót mondott V. Németh Zsolt is. A galamboktól az erőt és a hűséget tanulhatjuk el, a galambászoktól pedig a természettel való harmóniát és együttműködést.

A galambok hős madarak Fotó: Bielik István - Origo

A hős madarak

Kicsit azért szeretnénk vitába szállni Semjén Zsolt „szívhez szóló gondolataival” (ezek pedig a konferansz hölgy szavai), mert könnyen lehet, hogy a miniszterelnök-helyettesnek fogalma sincs a postagalambokról. Egy postagalambba nem lehet GPS-koordinátákat táplálni, aztán útnak ereszteni az üzenettel, amit hősiesen kézbesíthet. A postagalambot be kell tenni egy apró ketrecbe, el kell vinni valahová, lehetőleg jó messzire, hogy legyen értelme a dolognak, és ha elengedjük, akkor megpróbál hazatalálni. Az üzenetet azért viszi magával, mert nem tudja leszedni a lábáról. Lényegében a postagalamb olyan, mint Lassie, csak teljesen más. Ráadásul Semjén Zsolt nem értékelte azt a 20 százaléknyi versenyzőt, akik nem találnak haza. Ők akkor áldozatok?

Kijutott a ketrecből Fotó: Bielik István - Origo

Ami pedig a természettel való harmóniát illeti, lehet, de csak lehet, hogy nem a fél négyzetméteres ketrecekben neoncsövek alatt pislogó galambok testesítik meg. Nem állítjuk, hogy ez állatkínzás, de azért a galambok véleményére is kíváncsiak lennénk.

Nehéz a dolga a hoszteszlánynak

A hoszteszlányok gondolatai is érdekeltek volna minket, akik a nemzetiszínű szalagot tartották, amit a díszvendégek a megnyitó végén vágtak el. A szalagot még a megnyitó elején feszítette ki a színpad teljes hosszában két hoszteszlány, és el sem engedték. A szalag körülbelül húsz perccel később kezdett észrevehetően remegni, a lányok kezével együtt. Onnantól már csak bő félórán keresztül kellett derékmagasságban tartaniuk.

A szalagot hoszteszlányokhoz rögzítették Fotó: Bielik István - Origo

A Jóisten, a galamb és az internet

Eközben legalább testközelből meghallgathatták a kormánytisztviselőkön kívül Hegedűs Csaba birkózót, akinek csak annyival van több köze a galambászathoz Semjén Zsoltnál, hogy nem szokott madarakat lepuffantani, és jó barátságban van Peller Józseffel, a Nemzet Postagalambászával. És anno ő nyerte a 100. magyar olimpiai aranyat. Ugyan birkózásban, de az olimpia az olimpia...

Kiss Norbert sportügyi államtitkártól pedig megtudhatták, hogy ő bizony pont akkor született, amikor az első Postagalamb-olimpiát tartották. Meg még azt, hogy a Jóisten először a galambot teremtette, és csak azután az internetet. Nem tudjuk, ennek mi köze bármihez is, de a galambászoknak tetszett, megtapsolták.

Sárközy Ágnes részletesen, nagyon részletesen elmondta, milyen galambos bélyeget bocsát ki a Posta. Őszintén szólva, erre egyáltalán nem figyeltünk, sőt, nagyon senki más sem.

Nem csak bélyegre, tányérra is kerülnek galambok Fotó: Bielik István - Origo

Mindenkinek kell egy hobbi

A szalag ünnepélyes átvágása után a hoszteszlányok végre leereszthették fáradt karjaikat, a közönség pedig elmehetett nézelődni a galambok és a galambászati segédeszközök (ketrecek, tápok, gyógyszerek, ürülékvakaró spaklik) közé. A csarnok alapos bejárása után minket az egész esemény leginkább egy Star Trek-találkozóra emlékeztetett, néhány apró különbséggel:

• Sir Patrick Stewart klasszisokkal viccesebb Semjén Zsoltnál.
• Senki sem öltözött klingonnak.
• Népzene szólt, amit nem Michael Giacchino komponált.
• Voltak galambok.

Szeretik a galambokat

Az teljesen nyilvánvaló, hogy a galambászok szenvedélyesen rajonganak a galambokért, és mindenért, ami galambokkal kapcsolatos. (Semjén Zsolt nem tartozik ezek közé, tapsot alig kapott). A jelek szerint egymás galambjaiért is rajonganak: abban a teremben, ahol a versenyző madarak ketrecei voltak hosszú sorokban, egy pódiumról minden sort biztonsági őr figyelt. Pont, mint a vonalbírók a teniszpályán, mozdulatlanul, szúrós szemmel, kicsit előre dőlve.

Vigyázni kell a versenyzőkre Fotó: Bielik István - Origo

A biztonsági intézkedések meglétéből az következik, hogy biztonsági intézkedésekre szükség van. Nem zárjuk ki, hogy a látogatók veszélyesek a versenyzőkre. Ez nem meglepő, hiszen a versenyzők többe kerülnek, mint egy másodosztályú magyar focista. Volt már olyan tenyésztő, aki 41 millió forintnyi eurót szurkolt le egy holland (mi más) madárért. Reméljük, az őrök jól figyeltek, egy galambnak sem kélt szárnya.