Az ellenzék kényszerből vesz részt Orbán rendszerében

A jelenlegi közjogi helyzeten a következő országgyűlési választásig biztosan nem tud változtatni az ellenzék. Abban egyetértenek ugyan, hogy az alaptörvény illegitim, de a módosításról nem tudnak megállapodni. A baloldal kényszerpályán mozog, mivel nem vonulhat ki a jelenlegi közjogi rendszerből, így annak szabályai szerint kellene megnyernie a választást a változás megkezdéséhez.

2010 után nem állt fenn alkotmányozási szükség- vagy kényszerhelyzet, az Országgyűlés mégis új alaptörvényt fogadott el 2011-ben – értékelték a jelenleg is fennálló közjogi helyzetet a Terror Háza Bátorságpróba című konferenciáján a jobboldalhoz sorolt gondolkodók. A felszólalók szerint a változtatásra két okból volt szükség: „nem politikát csinálni való” az, aki nem él a kétharmados többséggel, és már a 90-es évek óta egyetértés volt abban, hogy új alkotmányt kell elfogadni.

A Fidesz-kétharmad nem sokat egyeztetett az új alaptörvényről Fotó: Origo

A baloldali ellenzék ellenezte a 2010-es az alkotmányozást, és a módjával sem értett egyet. A 2014-es választási kampányban is az alaptörvény megváltoztatását, vagy éppen eltörlését tették a kampányuk egyik elemévé. Utánajártunk, hogy a jelenlegi közjogi helyzetben milyen mozgástere van az ellenzéknek és a kormánynak.

Az ellenzék a részévé vált

Az ellenzék vagy hallgatólagosan, vagy tevőlegesen, de részesévé vált a mostani közjogi rendszernek, mivel az alaptörvény elfogadása után „nem vonult ki” a politikai rendszerből – erről már Szánthó Miklós beszélt az Origónak. Az Alapjogokért Központ vezetője szerint nyilvánvalóan nagyon súlyos lépés lett volna a parlamentáris rendszer bojkottja, ám megtehették volna, ha a valóban úgy gondolják, hogy az alaptörvény egy diktatórikus rezsimnek ágyaz meg.

Rendszeren kívüli ellenzékké válhattak volna, ahogyan az 1849 után történt Magyarországon, amikor a Habsburg-uralommal szemben állók nem vettek részt a Bach-rendszer kiépítésében. Szánthó Miklós szerint a mai ellenzék minden bizonnyal felmérte, hogy milyen hatása lett volna ennek, és inkább úgy döntött, hogy szavakban támadják a kormányt, hogy illegitim – de mindez csupán kommunikáció.

A baloldali ellenzék nem tekinti magáénak a 2011-ben elfogadott alaptörvényt Forrás: MTI/Mohai Balázs

Száz százalék Fidesz

A mai ellenzék természetesen része a parlamentáris demokráciának, mivel az alaptörvény elfogadása után nem tudott mást tenni, mint hogy elindul a választásokon – vélekedett Tóth Csaba az Origónak. A Republikon Intézet elemzője szerint egy bojkottal csak annyit ért volna el az ellenzék, hogy 100 százalékos többségben lettek volna a jelenlegi kormánypártok.

Tóth Csaba szerint az ellenzéki pártok abban egyetértenek, hogy az alaptörvény nem legitim, abban viszont nem tudnak megállapodni, hogy ebből mi következik. A baloldali ellenzék többször hangsúlyozta, hogy elfogadja a jelenlegi alaptörvény szabályait, de nem ismeri el legitimnek, és esetleges hatalomra kerülését követően mindent megtesz a megváltoztatásáért.

Butaság

A teljes kivonulás azért sem vezetne eredményre, mert egy alkotmányos rendszerben az ellenzék a kormány bírálatán és az utcai tüntetéseken kívül nem sokat tud tenni. Összességében egy buta stratégia lenne a mostani keretrendszer elhagyása, és nem sok eredménnyel járna – mondta Tóth Csaba.

Az ellenzék nem sokra ment volna a teljes bojkottal Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Szánthó Miklós szerint az ellenzékben ott élt a remény, hogy megnyerhetik a következő választást. Ha valaki önszántából kiiratkozik egy rendszerből, akkor nyilván esélye sincs arra, hogy a hatalom közelébe férkőzzön. Nem biztos, hogy kifizetődő lett volna számukra, ha otthagyják az Országgyűlést, és bojkottálják a választásokat. Ehhez egyértelmű társadalmi támogatottságra lett volna szükségük, de ez nyilvánvalóan nem volt meg.

Nincs kőbe vésve

Szánthó Miklós arról is beszélt, hogy az alaptörvény hozzávetőlegesen ugyanannyi kétharmados szabályozási-választási tárgykört említ, mint a korábbi Alkotmány. Nem igaz ugyanakkor, hogy az új alaptörvény az egész jogrendszerre kiterjedően arra irányult volna, hogy minél több területen kétharmados törvényeket betonozzon be. Tény és újdonság, hogy a közteherviselés alapvető szabályait immáron sarkalatos törvény szabályozza, „de ezzel nincs kőbe vésve” az egykulcsos, 16 százalékos szja.

Bár a vonatkozó kétharmados törvény valóban kimondja, hogy a munkával megszerzett jövedelemre vonatkozó adókat azonos arányban és egységesen kell megállapítani, de például gazdasági válság esetén megengedi az ettől való eltérést. A konkrét kulcsról pedig az adótörvények rendelkeznek továbbra is, és ezekhez nem szükségeltetik kétharmad.

Az adótörvények nincsenek kőbe vésve Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Arno Burgi

Nem könnyű feladat

Tóth Csaba szerint a következő kormány nehéz helyzetben lenne a mostani, minősített többséget igénylő törvények miatt. Kormányozni lehetne, de nem lenne könnyű feladat. A prezidenciális rendszer bevezetésére szerinte nincsen most szükség, és semmi sem indokolja magyarországi alkalmazását.

Szabad, de nem tisztességes

„A választási rendszer szabad, de nem tisztességes.” Tóth Csaba szerint ez azt jelenti, hogy az egyéni körzetek a Fidesz javára torzítottak, az ellenzék médiához való hozzáférése korlátozott volt, de az ellenzék egy ilyen rendszerben is tudna győzni. A politológus úgy látja, a változtatásoknak nem egy-egy részterületre kell kiterjedniük, hanem a rendszer egészét kell átalakítani.

A kormány feje

Se szükség, se kényszer sincs, hogy Magyarország egy prezidenciális rendszer irányába induljon el – mondta Szánthó Miklós is. A hazai közjogi rendszer többé-kevésbé a német kancellári hagyományt vette át, amelyben „a miniszterelnöknek van kormánya, és nem a kormánynak miniszterelnöke”.

Ennek megfelelően a parlament most és korábban is csak a miniszterelnök személyéről szavazott, aki szó szerint a kormány feje. A kormány megbízatása is a miniszterelnökéhez igazodik, ő javasolja és menti fel a minisztereket, határozza meg a kormány általános politikáját.

Nem megy több hatalom a Sándor-palotába Forrás: Origo

Értelmetlenség

Ezzel ellentétben a modern magyar közjogi tradícióban a köztársasági elnök szerepe nem erős. Bár vannak olyan helyzetek, amikor tud élni a vétójával, de egyáltalán nincs akkora hatalma, mint a miniszterelnöknek. Ebből fakadóan értelmetlenség lenne, ha az 1990 óta adott nagyfokú miniszterelnöki jogkört „átteleportálnák” az államfői jogkörbe, amivel jelentősen megbonyolítanák az egész rendszert.

Szánthó Miklós szerint generálisan nem kell változtatni a választási rendszeren sem, mivel kiállta az idők próbáját. Nem bizonyosodott be az, hogy a választási infrastruktúra ne működne jól, még a kritikus EBESZ jelentése is kiemelte, hogy a választási eljárás megfelelő módon és adminisztrációs szempontból jól szervezetten zajlott.

Nem volt konszenzus

Az EBESZ egyébként arról is írt, hogy az új választási rendszert konszenzus nélkül fogadták el, a választókerületeket a kormánypártok érdekeinek megfelelően határozták meg, a győztes jelöltek után járó töredékszavazatok is a Fidesz–KDNP-nek kedveztek. A külföldön dolgozó, itthoni lakcímmel rendelkező magyarok nehezebben szavazhattak, mint a határon túliak, amivel sérült az egyenlőséghez való jog, valamint a kampányfinanszírozás továbbra is átláthatatlan.

Az EBESZ-nek nem minden tetszett a 2014-es országgyűlési választáson Forrás: MTI/Marjai János

Rossz a többes ajánlás?

Szánthó Miklós szerint maga az új ajánlóíves rendszer is jó, legalábbis lényegesen biztonságosabb, mint a kopogtatócédulás, de a többes ajánlás intézménye szükségtelen rizikófaktort hozott be a rendszerbe. A többes ajánlásra azért sincsen szükség, mivel a korábbi 176 körzetes rendszerben választókerületenként kellett 750 kopogtatócédulát összeszedni, míg most a 106 körzetes rendszerben – ahol egy-egy választókerületben amúgy is jóval több választópolgár él – választókerületenként 500 ajánlást szükséges begyűjteni az egyéni jelölt indulásához. Tehát a többes ajánlás nélkül is könnyebb elindulni.

Szánthó Miklós szerint már az önmagában is előrelépés, hogy van kampányfinanszírozási törvény, de az mindenképpen továbbgondolásra érdemes, hogy az egyéni jelöltek esetében bevezetett kincstári kártya és kincstári számla ne csak az egyéni képviselőjelölti, hanem a pártlista után járó állami támogatásokra is vonatkozzon.