Boldogságtól sugárzó arccal öleljük magunkhoz a kedvesünket, vagy szomorúan a párnát, így vagy úgy, a szerelem napja ez. Holott a virágárusok és lufiszívek nagy ünnepének névadója ezen a napon halt mártírhalált.
Bonyolítja a helyzetet, hogy Szent Bálintból mindjárt három is ismert, ráadásul mindhárom a harmadik századból: egy pap Rómából, egy püspök Interamnából, és egy vértanú Africa provinciából. Pontos források híján feltehetőleg a kereken 1746 évvel ezelőtt, 269. február 14-én kivégzett római pap, vagy még valószínűbben a püspök lett később az epilepsziától szenvedők, lelki betegek és szerelmesek védőszentje, ami külön öröm a szerelemtől lelki betegek számára, mert egy napon letudhatják a két ünnepet.
A Valentinus név a latin valens, „erősnek lenni” szóra utal. Legyenek erősek, csak ez az egy biztos a szentünkkel kapcsolatban, a többi nem. Lehet, hogy Bálint volt az a pap, aki egyháza tiltása ellenére kebelére ölelte a pogányokat, megtörténhetett, hogy titokban szerelmes párokat esketett össze, és talán ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott. Természetesen elképzelhető a három férfiú és a három legenda bármelyik kombinációja is.
Az előzőekhez mérten az biztosnak tűnik, hogy Bálint-Valentin nem túl népszerű Tázláron, ahol decemberben még nőtlenségi adó bevezetését tervezték. A héten rákérdeztünk a dologra Bán Róbert László polgármesternél, de azt mondta, javaslata csak vicc volt.
Az a legenda viszont nem vicc, hogy Valentin a börtönben visszaadta a foglár vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet küldött neki ezzel az aláírással: „A Te Valentinod”. Ha ez így volt, az olyan szövevényeket sejtet, amelyekbe bele sem merünk gondolni egy szent esetében.
Fenti előzmények ismeretében a mai nap a reménytelen szerelmesek szemszögéből a leginkább telitalálat: párnába fúrt arccal sírni és közben sajnálni magunkat: na, az az igazi mártíromság!
Ha a Valentin-nap egy túlzó hasonlat, vagy egy szerelemtől átitatott, erotikával fűszerezett torta, akkor az étkezés aperitif jellegű gyomorkeserűje a tegnap, péntek 13 volt, amiről mi más juthatna eszünkbe, mint a – több folytatást is megélt - Péntek 13 című film. Márpedig a horrorfilmek egyik alapszabálya, hogy esik az eső, a másik pedig az, hogy az ifjú párokat mindig szex közben gyilkolják halomra. Szóval csak óvatosan!
A filmről annyit még mindenképp el kell mondanunk, hogy az egyik hőse Jason Voorhees. A fiú, aki laskaszűrőt hord az arcán, és annyira szereti az anyukáját, hogy az amerikai kamaszok nem tudják kicsinálni. Nyilván nem tudott túllépni az ödipális korszakán, és szerelmes a mamájába. Ergo ez egy Valentin-napi film.
Az álmoskönyvek szerint nem jó ómen az ilyen Voorhees-féle alakokkal összefutni, ezért a legjobb, amit tehetünk, ha leeresztjük a redőnyöket, pokróccal fotőjbe kuckózunk, szíverősítőt kortyolgatunk, és olvasunk. Például Shakespeare-t, mi mást, hiszen a Mester Julius Caesar című darabja éppen Lupercalia ünnepének idejével kezdődik.
A Lupercalia egy ókori pogány termékenységi ünnep volt, amit február közepén tartottak. Ezen az éjszakán a fiatal nők felírták és egy kerámiakorsóba helyezték nevüket, a férfiak húztak (ezen a ponton még csak neveket), és az így kialakult párok az ünnepség idejére vagy egész életükre együtt maradtak. Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, és tette a napját február 14-re, hogy ezzel keresztelje meg a pogány ünnepet.
Shakespeare darabja tehát tulajdonképpen Valentin napján kezdődik. Julius Caesar ugye epilepsziás volt, Valentin az epilepsziások védőszentje, tehát máris körbeértünk. Az ókor másik leghíresebb epilepsziás betege Nagy Sándor. Nem a színész, a másik. Ő volt az első európai uralkodó, akinek a seregében elefántok is szolgáltak. Indiai elefántok. Hátukon indiai hajcsár, előttük fegyveres makedón harcos. Viszont ha a Szent Valentin-epilepszia-Nagy Sándor-elefánt tengelyt meghosszabbítjuk, akkor az a FÁNK-ba (Fővárosi Állat- és Növénykert) mutat, ahol Asha, az indiai elefánt él, a zoo kétség kívül legnagyobb sztárja.
Mármint nem méretben, mert még csak kétéves, de az intézményben neki van a legtöbb örökbefogadója. Asha 2013-ban éppen Valentin napján született meg. Az elefántgyereknek – aki nem epilepsziás -, a tavalyi után idén is lesz születésnapi bulija. Az idei menüt nem ismerjük, tavaly kölestortát kapott.
A régi időkben az elefántokat, orrszarvúakat, vízilovakat, de még a tapírokat is vastagbőrűeknek nevezték összefoglalóan, merthogy az öreg tudósok ránézésre hasonlónak találták a megjelenésüket. A FÁNK-ban a vastagbőrűeknek 1912-ben keleties stílusú állatházat emeltek, amit a második világháború óta Elefántháznak neveznek. Az orrszarvúak és a tapírok azóta máshová költöztek, a vízilovak viszont továbbra is társbérletben élnek az elefántokkal a Neuschloss Kornél tervei alapján emelt kéjlakban.
A létesítmény egyik különlegessége, hogy a vízilovak – Jusztina és Tücsök – medencéje egy csővezeték segítségével összeköttetésben áll a szomszédos gyógyfürdő kettes számú kútjával, így az állatkertiek termálvízzel tudják megtölteni a betonkádat. Információink szerint ennek köszönhetően sem Jusztina, sem Tücsök nem reumás. A szomszédos Szecska máskülönben a jeles dátum alkalmából akciót tart. „Lepje meg párját élménnyel Valentin-napon.” – írják a honlapjukon. Az ilyen pongyola fogalmazásért kijárna két pofon, az is élmény, ha rossz is. A fürdősök viszont arra is próbálnak rábeszélni, hogy vegyünk náluk ünnepi utalványt. Azt ígérik – bármit is jelentsen –, hogy „Pénztárainknál alkalomhoz illő piros ajándékborítékkal tesszük teljessé meglepetésének tárgyát”.
Ha valakit nem villanyoz fel, ha a meglepetés tárgyát egy piros boríték teszi teljessé, gondoljon az amerikaiakra, náluk ennek a napnak az apropóján egymilliárdnál több üdvözlőkártya indul útnak, bár nem biztos, hogy borítékban. Mindenesetre ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak az ottani postákon.
Eggyel közelebb jutott az ideális megoldáshoz a holland posta: ingyen kézbesítik a szerelmesek ünnepére küldött üdvözlőlapokat, a levél küldőjének csupán annyi a dolga, hogy jó erős rúzzsal egy nagy csókot nyomjon a kedvesének szóló kártya jobb felső sarkába, a bélyeg helyére.
Mindezekkel együtt azt hihetnénk, a legszebb dolog a Valentin-napban, ha a kedvesünk mellett lehetünk. Hát nem! Rögtönzött internetes közvélemény-kutatást végeztünk a témában. Összesen két válasz érkezett. Azt kérdeztük, mi a jó a Valentin-napban, és mi a rossz.
„Semmi. Egy ilyen napon többet kell tenni egy kúrásért, mint egy átlagos hétköznapon. Szívecskés lufik, ilyenek, szar az egész” – válaszolta első válaszadónk, egy értelmiségi férfi.
Második levélírónk egy fiatal nő, szintén értelmiségi: „A Valentin-nap mindenhogy rossz. Rossz, ha egyedül vagy, mert mindenhonnan csak az ömlik, hogy lúzer vagy, ha senkit nem tudsz felköszönteni. És rossz, ha párod van, mert igazából ki nem állhatod az egészet, de úgyis tudod, hogy hiába kérted az ellenkezőjére, kapsz tőle valamit. Pont azért, mert ő azt hiszi, megsértődsz, ha nem kapsz semmit. Pedig te komolyan gondoltad, és nem készültél. Szívás.”
Ha így állunk, akkor nincs mese, a jó előre kikeresett fülledt hangulatú idézet helyett inkább citálunk egy általános érvényűt, de sokoldalúan értelmezhetőt, János evangélista intelmét: „Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.”