Az Országos Kriminológiai intézet munkatársai az olyan, 2000 és 2012 között elkövetett emberöléseket, vagy emberölési kísérleteket vizsgálták, amelyekben egynél több áldozat volt.
Nagy László Tibor, az OKRI kutatásvezetője keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a 217 gyilkosságot 250 tettes követte el, összesen 532 áldozatuk volt.
A kutatásból kiderül, hogy akik több embert akarnak megölni, azt általában egyedül teszik, kettő vagy annál több tettes csupán százból négy esetben követett el többes gyilkosságot.
Nagy László Tibor azt is elmondta, hogy az esetek valamivel több mint 30 százalékában kettőnél több áldozat volt. A kutatásvezető itt a móri mészárlást említette példaként.
Ahhoz képet, mennyien tervezik, hogy több embert is megölnek, majdnem 50 százalékuknak nem jön össze a terv.
Százból valamivel több mint harminc esetben történt minden úgy, ahogy a gyilkos tervezte, de a gyilkossági kísérletek 44 százaléka csak a tervezésig jut el.
Ahogy más bűnügyekben, a kutatók a több embert megölőket is megkülönböztetik egymástól. Így a gyilkosságok csak valamivel több mint egy százalékát követik el ámokfutók. Ők azok, akik több helyen is lecsapnak, és gyakorlatilag azt ölik meg, akivel éppen összetalálkoznak.
A sorozatgyilkosok is külön besorolást kaptak. Ők három vagy annál több időpontban ölnek, és általában ismerik az áldozatukat. És vannak még a tömeggyilkosok, akik egy helyszínen ölnek meg három, vagy annál is több embert. Hasonló eset történt 2000-ben az Oktogonon.
Az OKRI-ban vizsgálták a gyilkosok nemek szerinti összetételét is. A kutatók szerint a több embert meggyilkolók között a nők aránya nem éri el a tíz százalékot sem, pedig egyébként az összes gyilkosság elkövetői között már majdnem húsz százalék a nő.
Az is kiderült, hogy ha valaki több embert tervez megölni, csak ritkán utazik messzire. A gyilkosok nagyobb része saját településén csap le, ráadásul az áldozatok több mint felével a saját lakásában végeznek.
Azt a hírekből is sejteni lehet, hogy nem mindig tiszta fejjel történnek a tömeggyilkosságok és az ámokfutók sem mindig józanok.
A gyilkosok majdnem fele ivott alkoholt, mielőtt ölni indult. Valamilyen antidepresszánst a tettesek 7, drogot pedig 2 százaléka fogyasztott.
A kutatásból azt is meg lehet tudni, hogy az áldozatok csupán ötöde nem ismerte korábban a támadóját. Harmaduk rokoni kapcsolatban volt egymással. Aki pedig a rokonára támad, a legritkábban teszi fegyverrel. Puszta kézzel alig öl valaki, viszont az esetek harmadában kést használt a gyilkos.
Lőfegyverrel a gyilkosok ötöde végzett az áldozatokkal, baltát és fejszét pedig százból kilencen használnak.
A több embert meggyilkolók szinte mindegyike szenved valamilyen személyiségzavarban, többségük azonban ettől még büntethető, mert képesek felfogni, hogy mit tettek. Volt olyan eset, ahol az alacsony intellektus erős agresszivitással párosult, és ez vezetett végül a tragédiához.
Nagy László Tibor azt mondta, hogy a legtöbb esetben egy régóta húzódó családi konfliktus vezethet ilyen tragédiához, és általában valamelyik rokon, vagy ismerős az áldozat. Sok olyan esetet is vizsgáltak, amelyben az alkohol adta meg a kezdő lökést a gyilkosnak, aki azért ölt, mert gyorsan pénzhez szeretett volna jutni.
A bíróság elé kerülő ügyekben a gyilkosok harminc százaléka életfogytiglani, csaknem nyolc százalékuk tényleges életfogytiglani büntetést kapott.
Kényszergyógykezelésre viszonylag kevés, összesen 12 embert küldtek, a többieknek pedig 10-15 évet kell börtönben töltenie.