Ezrek kerülnek csendben az utcára, amióta március végén lejárt a kilakoltatási moratórium: az elmúlt két hónapban csak Budapesten 150 családot költöztethettek ki önkormányzati bérlakásukból.
Zajlanak a kilakoltatások vidéken is: Ózdon egy Down-kóros gyermekét egyedül nevelő asszony például azért vált hajléktalanná, mert nem tudta időben kifizetni 68 ezer forintos tartozását, egy kecskeméti rokkantnyugdíjas tűzoltó pedig az öngyilkosságot választotta, mielőtt a végrehajtó kitessékelte volna.
A lakhatási szegénység közel 300 ezer családot érint Magyarországon. Eközben 380 ezer lakás üresen áll
a Habitat for Humanity 2013-as adatai szerint. A főváros 45 ezer önkormányzati bérlakásából legalább ötezer lehet lakatlan.
Hasonló a helyzet Spanyolországban és Olaszországban is - erről meséltek azok az aktivisták, akik május közepén látogattak Budapestre, hogy hazai civil szervezetekkel tárgyaljanak egy nemzetközi lakhatási népfőiskola felállításáról.
A külföldi vendégek között több lakásfoglaló is volt, akik az évtizedes squat mozgalom zászlóját, elveit követik.
Mi is az a squat?
A squat az üresen álló, majd elfoglalt ingatlant jelenti. Európa sok városában évtizedek óta működnek foglalt házak, ahol közösségi munka ellenében az utazgató idegen ingyen alhat, esetleg enni is kap, a helyiek pedig programokat szerveznek, buliznak és kommunát idéznek - jelük a körön áttörő, villámszerű nyíl.A punktanyának beillő Auróra közösségi házban találkoztam velük - mint kiderült, a hazai szervezők a közeli Népszínház utcában szállásolták el vendégeiket, hogy azok
jobban megismerhessék a magyar "rögvalóságot".
A népfőiskola tervénél egyelőre sokkal érdekesebb volt, amit az eddig elért eredményekről hallottam: a spanyol jelzálogkárosultak érdekeit képviselő Plataforma, vagyis a PAH sikereiről a katalóniai Lúcia Martín mesélt, aki fiúsan rövidre vágott hajával igazi forradalmárnak tűnt.
Elmondta, hogy Spanyolországban közel
egymillió jelzáloghiteles vált hajléktalanná
a 2008-as gazdasági válság következményeként, és naponta száz családot lakoltatnak ki. A devizahiteles adósok nemcsak a házukat veszítik el, sokszor a banki tartozást is tovább viszik, az utcára.
A PAH azonban keményen fellép a bajba jutottak védelmében: sorra törik fel és adják át az üres önkormányzati, banki ingatlanokat, tagjai a rendőrsorfallal is szembeszállnak.
Eddig kétezer családot mentettünk meg a kilakoltatástól.
"Ha kell, a testünkkel védjük az otthonukat. Emellett majdnem háromezer rászorulónak szereztünk házat, lakást" - mondta Lúcia.
Az akciók törvényességén lehet vitatkozni, de a spanyol alkotmány kimondja,
az állampolgároknak joguk van az emberhez méltó lakhatáshoz.
Ha ezt az állam nem biztosítja, azzal maga vonul illegalitásba, vélik az aktivisták.
Erre az alapjogra hivatkoznak a házfoglaló olasz mozgalmárok is: az Action Diritti in Movimento csoport például
13 római bérházat szerzett meg
az utóbbi hónapokban, ezzel hatszáz családnak nyújtva menedéket.
"Nálunk is tömegeket érint a lakhatási szegénység, miközben a szociális bérlakások befogadóképessége véges. Eközben látjuk, hogy sok irodaépület, állami ingatlan kong az ürességtől. Mondhatják, hogy illegális feltörni ezeket, de családokat az utcán tartani törvényes?" - kérdezte Angela d'Alessandro, a Movimento mozgalom tagja.
Az olasz squatterek váltakozó sikerrel tudják megtartani állásaikat: van, hogy évekig szállást tudnak adni a rászorulóknak, máskor rendőrattakkal söprik ki őket a foglalt házakból.
Egyik legsikeresebb vállalkozásuk, a Lucha y Siesta program azonban régóta működik, és a hatóságok sem zaklatják őket: az Attac nevű csoport hét éve foglalt el egy házat Róma Cinecittá városrészében. Itt azóta is a családon belüli erőszak áldozatai, nők és gyermekek kapnak szállást.
A minden téren önellátó otthonban ma már ötvenen laknak - szomorú tény, hogy
a kerületi önkormányzat is hozzájuk irányítja az áldozatokat,
mivel a hivatalos befogadó intézmények telítettek. Olaszországban pedig - a magyar viszonyokhoz hasonlóan - gyakori a családon belüli erőszak. "Minden héten 10 nő kér segítséget tőlünk, csak Rómában, képzelheti, milyen lehet az országos helyzet!" - mondta az Lucha otthont képviselő Milva.
Hazai példát alig találnánk hasonló akciókra, a magyar civil mozgalmak kevésbé harciasak. A Város Mindenkié önkéntesei ugyan tavaly elfoglaltak egy fővárosi, Benczúr utcai bérházat, de csak a lakhatási problémákra akarták felhívni a figyelmet, az épületet nem próbálták hasznosítani.
A civil mozgalmak inkább saját lakhatási programokat indítanak, együttműködve az erre fogékony önkormányzatokkal.
Ezt teszi a Habitat for Humanity is, amely tavaly óta 12 hajléktalant segített hozzá bérlakáshoz, a lakókkal újítva fel a lerobbant ingatlanokat. Az AVM pedig évente
két kőbányai családot juttat otthonhoz
lakhatási programjuk keretében.
Mindez azonban kevésnek tűnik, ha azt nézzük, hogy eközben hány ember kerül az utcára: a KSH legfrissebb, azaz 2013-as adatai szerint Budapesten 464 bérlőt vagy családot dobtak ki önkormányzati otthonából.
Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!