Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nehéz dolog sziporkázni ilyen vészterhes időkben, amikor nyakunkon az érettségi (pláne a lapzárta!). Néhány ezer tételt még csak-csak megtanul az ember otthon, de most, ünneplőbe öltözve, miközben a sasszemű Csablonc tanár úr azt vizslatja, hogy a padszomszéd Krottmayer melyik mandzsettájába van bedrótozva az Akadémiai Könyvtár, az ember a világ karmainak szorításában vergődő sebzett kis mókusnak érzi magát.
Kár izgulni, sokunk véleménye szerint az érettségi utólag nézve közönséges kofalárma volt ahhoz képest, ami utána jött. Origós padtársak sztorijai következnek.
A matúra a rémségek ellenére azért alapvető élmény is egyben, mint arról egy szemlátomást stréber kolléganőnk ír. Nem baj, elkél most a biztatás. "Az érettségi életem egyik nagyon meghatározó élménye, tényleg olyan, mintha most lett volna, pedig már eltelt 12 év. Igazából biztosan egyedül vagyok vele, de imádtam az egészet. Ugyan nagyon izgultam, de tudtam, hogy kellően felkészültem, és nagyon vártam a megmérettetést.
Amikor megkaptuk a magyarérettségin a három tételt, hatalmas kő gördült le a szívemről: Ady volt a kedvencem, és természetesen a neve szerepelt a tételek között. Tudom, hogy közhely, de az érettségi tényleg a nyomába sem ér az ezt követő egyetemi vizsgáknak. Érettségin a tanárok még emberségesebbek, sokkal több mindent lehet, mint majd az egyetemen. De ez valószínűleg nem vigasz a most érettségizőknek. Hajrá, srácok!"
Érettségi után gyökeresen megfordulhatnak a dolgok, amint azt következő, dalos kedvű munkatársunk példája is mutatja. Anno a könnyebbik utat választotta, most viszont rendszeresen 17 órakor ebédel, és este nyolcig dolgozik. Pedig nem is délutános.
"Volt nekünk egy kirívóan idegesítő tesitanárunk a gimnáziumban: huszonéves volt, akkor jött ki az egyetemről, de megkövetelte a tanár úr megszólítást és nagyon fenn hordta az orrát, ráadásul élvezte, ha kiszúrhatott velünk, mindig balhés fiúkkal. Mivel a banda a könnyebb utat választva énekből érettségizett, a tanár bejött az érettségire csak azért, hogy rajtunk röhögjön. Szépen felöltözött, akárcsak mi. Kaján vigyorral az arcán feszített a terem előtt, mire odament hozzá egyikünk apja, aki nem volt tisztában a tanári karral, barátságosan hátba vágta, és azt mondta: "Mi van, nagyon be vagy szarva?"
Következő kollégánk, aki olyan öreg, hogy már Bem apó is csókolommal köszönt neki, most duplán szorong. Egyrészt kitépte a szívéből az NSZK-s emléket, másrészt most érettségizik a lánya, bár utóbbit csak szóban mondta el:
"Matematikából borzalmas voltam. 1979-ben nyolc feladatból állt az írásbeli matekérettségi. 18 pont felett már kettest lehetett kapni, az első két példa pedig 21 pontot ért. Volt egy NSZK-ból származó reklámtollam, aminek a belseje forgott.
Szétszedve a tollat erre a műanyag hengerre rá lehetett ragasztani matricát és erre kerültek az alapfokú matematikai képletek. Ezek segítettek át a 18 pontos határon. Azt szerencsére nem mondták meg, hogy 18 vagy esetleg 19 pontot értem el. A lényeg, hogy nem kellett szóbeliznem, mert ott minden tudatlanságom kiderült volna."
Az álmoskönyv szerint arra még kell várni néhány évet, amíg ez a cikk érettségi tétel lesz, addig is álljon itt még egy Adys történet.
Az életet nagykanállal faló, éppen ezért rendkívül rokonszenves kartársam példája útmutatás lehet mindenkinek:
"Arra emlékszem, hogy magyarérettségi a szóbelin Adyt húztam, és nem jutott eszembe elég istenes vers, így rögtönöztem: egy címére emlékszem – A messiás hajnala. Senkinek nem tűnt fel, sőt, később ki is emelték a teljesítményemet, méltatva a felkészülést. Jeles lett."
Polihisztor munkatársunk az élet hercege, mögötte nagy múlt, előtte nagy jövő áll: közös barátnőjüknek már 1989-ben volt lakása, ráadásul – a kolléga – egyszerre ad történelemleckét magyarból és matekból, filmes utalással. Érdemes figyelni az öregekre: "1989-ben hatalmas botrány volt az érettségi körül, mert kiszivárogtak a tételek – ezt egyébként elég szépen bemutatta a Moszkva tér című film. Porosodó emlékeim szerint egy nappal a magyarírásbeli előtt már mentek a telefonok jobbra-balra, egy tételsor többször is felbukkant.
Hétfőn így még jobban felkészülve ballagtam be a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba, és be is jött a tipp. Majd ott helyben, a lépcsőfordulóban, egy cetlin megkaptam, milyen feladatok lesznek másnap matekból.
Délután egy jó matekos megcsinálta az összes feladatot egy barátnőnk lakásán, aztán lemásoltuk vagy hatan, és megbeszéltük, hogy mindenki csak egy jeggyel ír jobbat, mint az év végi jegye, hogy ne legyen gyanús. Más nem finomkodott, nem volt ilyen óvatos, kedd reggel fél nyolckor a Váci utcán ötszáz forintért árulták a kidolgozott tételsort, persze országos botrány lett belőle. Elterjedt, hogy újraíratják, nyilván szigorúabban, a rossz matekosokat rosszullét kerülgette, de végül megkapta mindenki az év végi jegyét."
Ja kvam pisu: remélem, nem néz majd ferde szemmel rám a záróakkord gyanánt idézett kolléga e sorokat olvasva. Burukkolva teszek egy tiszteletkört előtte, amiért az átélt trauma ellenére sem léha szemészorvos, hanem precíz újságíró lett: "Baromira izgulok – írja barátunk, aki nem most izgul, hanem úgy 25 éve –, mert egyetlen tételt tudok, skolnájá zsízny (iskolai élet), és az orosztanárom előzőleg azzal biztatott, kövessem a szemét, aztán majd véletlenül tényleg ezt a tételt fogom húzni. Majd szellősen szétrakja a cetliket.
Oké. Arra az apróságra nem mertem felhívni a figyelmét, hogy kancsal. Farkasszemet nézni sem volt vele egyszerű feladat, nemhogy követni a tekintetét. Mereven ül a bizottság, mindenki ásítozik, dög meleg van.
Na, húzzon egy tételt – mondja az orosztanárom bátorítóan, és nézi az asztalon lazán szétszórt cetliket. A Niagara folyik le a hátamon, próbálom elkapni a tekintetét. Talán, ha üvegszeme volna, egyszerűbb lenne a feladat. A bizottság elnöke és a többi tanár is rám emeli a tekintetét. Na, mi lesz már? Nagyon meleg van itt, valaki nyissa ki az ablakot – szólal meg az elnök. Valaki felpattan, és sarkig tárja az ablakot.
Abban a pillanatban hangos szárnycsattogással berepül rajta egy szürke galamb, és burukkolva tiszteletkört ír le a levegőben. A tanárok felugrálnak, mindenki hessegeti kifelé a jószágot. Senki sem figyel rám és az orosztanárra, aki egy hirtelen mozdulattal elém tolja az egyik cetlit. Boldogan markolom fel a papírkát. A galambot kiűzték, mindenki visszaül a helyére. Mondja a tétel címét – kéri az elnök. V koperatyíva – olvasom, és félájultan roskadok a székre."
