Hamar híre kelt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Arlón, hogy pestiek érkeztek a faluba, ahogy jártunk portáról portára, érdeklődő, bár csendes figyelem követte mozgásunkat, és nem sokat kellett várni arra sem, hogy megeredjenek a panaszos nyelvek.
Egyszerű, keresetlen szavakkal mondják el, mit szeretnének, ami mondhatni nem sok:
víz a lakásokba, normális út a cigánytelepen és a legfontosabb, hogy dolgozhassanak.
A 4000 lelkes Arló festői környezetben van, dombok övezik, és - bár akkor még nem tudjuk - közel a Suvadás Liget, benne a tóval, amelyből Európában csak egy hasonló természeti csoda van, igazi turisztikai látványosság. A cigányteleptől alig öt perc autóútra.
A faluban a roma önkormányzat elnöke, Bari Gergely fogad és vezet körbe bennünket, két társa erősíti a mondandóját, vagy éppen veszi el tőle a szót. A roma hagyományok szerint még tehetik is, Bari Gergely 32 éves, társai inkább ötven felé, így nem az öregebbe fojtják a szót. Megtudjuk: a 4000 lelkes település fele roma, a valaha volt munkalehetőséget az ózdi kohászat jelentette, a település nyolcvan százalékát foglalkoztatta. '93-tól mindenkinek rosszabbra fordult, romának és nem romának egyaránt,
munkából csak a közmunka maradt, így mondják.
Ma hétszázan élnek segélyből, 40-50-en lehetnek azok, akik egyáltalán nem kapnak semmilyen szociális ellátást, 240-en szerencsésebbek, nekik jut közmunka is. De erről később.
A Minden Gyerek Lakjon Jól programban már két éve is részt vett a falu. Arlót azért is választottuk, mert innen vettek részt a legtöbben a programban, több mint négyszázan. Akkor a vetőmag mellé naposcsibéket is kaptak. A csibék mellé járt húszkilónyi csirkenevelő táp és elegendő vetőmag: borsó, répa, petrezselyem, paprika, uborka és bab.
Bari Gergely meg is mutatja a csomagot, amit idén kaptak. A vetőmagot és a lábasjószágot azok kaphatták, akik gyermekvédelmi támogatásban részesültek, így van ez ma is. Azt pedig, hogy ki vesz részt a programban, az önkormányzat dönti el, a legszegényebbeket választják ki, származástól függetlenül. Hálásak a programért,
sok embernek ez a túlélést jelenti, lehet, hogy csak pár hónapra, de akkor is.
A program szerint két gyerek után húsz naposcsibe járt, három után és attól felfelé már negyven. Igaz, a kánikulában kiosztott jószágok közül sok elpusztult, de a zöme megmaradt, és abból télig ettek a családok.
Az állattartás amúgy sem állt távol az arlóiaktól, a szebb időkben romáknak, nem romáknak tehenük, disznaik, kecskéik, szamaruk volt. A falu legelőjén 150 tehenet terelt a csordás, és volt a falunak kondása is. Ennek néhány kivételtől eltekintve alig maradt nyoma. A kétezer arlói romából most kétszáz tart disznót.
Ami megmaradt, az a kiskert. A legszegényebb portán is volt sarjadzó veteményes, még olyanon is, amit a legnagyobb jóindulattal lehet csak kertnek nevezni. Váradi Csabának ilyen a földje. A zsebkendőnyi, agyagos földön sorra mutatja, hol van elvetve a sárgarépa, zöldhagyma, retek, fehérrépa, spárga, zöldbab, borsó.
A meleg miatt persze locsolni kell, víz a közkúton. Több kannával fordulnak meg egy úton, úgy 40-50 litert is felhoz egy alkalommal. Összesen 180 család használja a közkutakat, ami nem mondható olcsónak, havonta tízezer forintot kell fizetni, míg ahol van közmű, ott csak ötezerbe kerül.
Váradi Csabának nyolc gyereke van, a legidősebb tizenkilenc éves nagylány már férjnél van. A gyerekek óvodában, iskolában, kettő odahaza, azok betegek. Egy kölyökkutyát nyaggatnak. Váradi Csaba is negyven csirkét kapott két éve, de felük hőgutát kapott, azt mondja, úgy 15-20 darab maradt. Az egy hónapig tartott ki. Ha vágtak, kettőt-hármat vágtak le, kellett a sok gyereknek.
Közmunkára nem hívják be, úgy mondja,
büntetésben van, mert elment az Alföldre munkát vállalni.
Legnagyobb fia, akit 14-15 évesnek nézünk, valójában már 18, és őt sem hívják be közmunkára. 122 ezer forintból élnek. Jobb híján maszekol, építkezéseken dolgozik, ásózik, ha kérik, és vasat gyűjt. Emiatt meg is büntették.
Nem úszta meg a családjuk más okból sem a büntetést, az egyik óvodáskorú gyereket ugyanis nem íratták be. Kaptak erről levelet, de a felesége vette át, amaz meg nem tud olvasni, így félretette a hivatalos papírt. Egy este, éjfél felé, rendőrök állítottak be hozzá, előállították a mulasztás miatt, majd ötezer forint befizetése után másnap reggel nyolckor elengedték.
A dombok felett van, mutatja, a somsályi erdő. Onnan hoz ő is fát, persze nem legálisan. Az utat 3-4 óra megtenni, de nem mindig járnak sikerrel, mire félúton tartanak hazafelé, kiszúrja őket a faluban a rendőrség. Megvárják, míg a delikvensek leérnek a fával, aztán lefoglalják, és jár mellé a pénzbüntetés is.
Szigorúan veszik a falopást, volt, amikor helikopterrel figyelték a tolvajokat,
nem is eredménytelenül, egy tolvaj rajtavesztett, azt bevitték Miskolcra. „Felettünk helikopterek repkednek, az országgyűlésben meg a milliárdok” - fűzi hozzá Bari Gergely.
Arlóban két éve még volt szociálistűzifa-program, egy köbméter fát kaptak családonként a rászorulók. Ez a mennyiség télen egy hónapra elegendő, már aki sparhelttel tüzel, a kazán ezt a mennyiséget két hét alatt felemészti. Amikor egy-két család eladta a szociális fát, az önkormányzat azt mondta, a következő évben már nem pályázhatnak.
A közmunkával az a baj, hogy a többség úgy képzeli el, hogy az az év minden munkanapján van. Jár utána szabadság, táppénz, van fizetett ünnep, megbízható havi munkabér, és ami a legfontosabb, lehet vele jövőt tervezni. Na, ez mind nem érvényes rá, mondja Bari Gergely.
Aki közmunkán dolgozik, programtól függően két, három, négy, jobb esetben hat hónapos programban dolgozik, de az ritka. Jelenleg Arlón egy négy hónapos program megy. Azt, hogy ki dolgozik a közmunkaprogramban, a polgármester dönti el, és Bari Gergely szerint ez rossz.
Ugyanis a roma vezetők jobban tudják, kinek van leginkább szüksége a munkára, de nincs beleszólásuk, kiket vesz be a helyi vezetés. Így fordulhat elő, hogy noha az egy családban egy kereső kormányzati elv kellene, hogy érvényesüljön,
több olyan család van, akikre hónapok óta egyszer sem került sor,
míg más családban a férj és a feleség is részt vesz egyszerre a közmunkaprogramban. Az sem igaz, hogy a közmunkabért nem terheli levonás, a nettó 57 ezer forint ritka madár, levonják belőle a rendőrségi büntetéseket, a közműdíjakat, így van olyan közmunkás, akinek alig marad a borítékjában 3000 forint.
Nincs annak semmi értelme, hogy kiteszik az embereket az utcára, ezt próbáltam elmondani a hivatalnak is, mondja a telepen Bari Gergely. Kiküldenek egy 10-20 fős brigádot azzal, hogy egy százméteres utat söpörjenek. Elveszik az emberek munkakedvét, ami jelenleg folyik, az
naplopásra, munkakerülésre tanítja a fiatalokat.
Sok fiatal azért sem vállal el egy keményebb, de jobban fizető munkát, mert a közmunkával, ha kevesebbet is kap, de nem kell érte annyit dolgoznia. Még azt sem tudtam elérni, panaszolja, hogy ha már rendbe teszik a falu főutcáját, a cigánytelepre is küldjék ki a közmunkásokat.
Az idei program a Szabolcs megyei Székelyen indult, ahol Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki tanácsadó kutyái kis híján ellopták a show-t a településen kiosztott malacok elől. A fotósoknak legalább ugyanannyira érdekes téma volt a három, pórázon vezetett ír szetter,
mint a visítozó malacokkal küzdő romák.
Az osztásban közreműködtek ugyan a Hit Gyülekezete emberei, de a látottak alapján ők inkább spirituális, semmint fizikai támogatást nyújtottak a résztvevőknek, a malacok kiadását rábízták a kirendelt közmunkásokra. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az 1100 lelkes falu 28 százaléka hátrányos helyzetű, vetőmagot már korábban kaptak, és ahogy akkor, malacot is csak azok a családok kaphattak, akik gyermekvédelmi támogatásban részesülnek, családonként egyet.
A falu januárban pályázott a programra, márciusban kaptak levelet arról, hogy nyertek, és Hegedűs Zsuzsa itt szeretné az idei programot elkezdeni.
A hivatalos program délben kezdődött, a leendő kismalac-tulajdonosok közül úgy harmincan várakozhattak a közösségi ház előtt. Fegyelmezetten, valamennyire távolságtartóan kamerától, fotóstól.
Míg Hegedűs Zsuzsára vártunk, megkérdeztük a település polgármesterét a programról. Juhászné Oroszi Enikő az a fajta vezető, aki minden lehetséges pályázatot bead, azzal a szerencsés kitétellel, hogy többnyire nyer is.
A Minden Gyerek Lakjon Jól program mellett nyert a mezőgazdasági, a betonelemeket és betonoszlopokat gyártó, a belvíz elleni, az illegális hulladéklerakók felszámolására irányuló és más egyéb programuk is. A polgármester úgy summázza, Székely nem a leggazdagabb, de nem is a legszegényebb települések közé tartozik, kifizetetlen számlája pedig nincs.
A mostani malacosztásról azt mondja, beszélt a roma önkormányzat tagjaival, és szavukat vette, hogy a támogatottak
nem fogják megenni a kismalacokat.
Terményt nem tudnak adni, de szerinte a romáknak van annyi pénzük, hogy megvegyék a kukoricát és mindazt, amit egy malac eszik. Nagyon csalódna, ha a malacok idő előtt tányérban végeznék.
Hegedűs Zsuzsa úgy húszperces késéssel érkezik meg egy impozáns ezüstszínű Audival, és három gyönyörű ír szetterrel. A miniszterelnöki tanácsadó köszön mindenkinek, örülnek neki, irány a kisteherautó,
első malac kiad, megfog, malac rúg, fotósok vigyorognak,
hálás a téma. Pár interjú, kérdezek én is: miért nem hívták meg a roma önkormányzatot? Hegedűs Zsuzsa visszakérdez: miért kellene itt lenniük,
ez nem romaprogram,
tehát nem is kellett meghívni rá a roma önkormányzatot.
Az a meglátásom, hogy a malacot inkább romák kapják, az a tanácsadó szerint helyi sajátosság, mert szerinte a szegények között országszerte nincs több roma, mint nem roma, egyébként sem szereti a romaprogramokat, jobban kedveli a szegényprogramokat. Malacot nem is kértek sokan, mondja, mert nem lehet belőle rögtön enni, meg kell várni, hogy meghízzon.
Hegedűs Zsuzsa szerint
ha a támogatottak egyharmada szaporítani fog, akkor megnyertük a meccset.
Abból keveredik egy minivitánk, hogy mit, illetve mennyit eszik egy malac. A negyven kiló takarmány egy hónapig elég, mondom én, mire Hegedűs Zsuzsa szerint nem csak kukoricából él egy malac, majd kap konyhai hulladékot, zöldet, abból meghízik.
Arra a felvetésre, hogy a Minden Gyerek Lakjon Jól program önmagában vajmi keveset ér, mert nincsenek hozzá más szolgáltatások vagy foglalkoztatás kapcsolva, Hegedűs Zsuzsa azt mondja, az nem igaz, mert ott a közmunka. Majd kifejtette: 2013-ban a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben 42 ezer rászoruló gyerekes család lehet az 5000 fő alatti településeken, itt koncentrálódik a nyomor.
Már akkor 90 ezer közmunkás dolgozott, vagyis minden családra jutott egy kereső.
Hegedűs Zsuzsa szerint két problémát oldottak meg, az egyik, hogy a közétkeztetésben az óvodában, iskolában 2013-tól 500 forint fölé emelkedett a napi fejkvóta, valamint azt, hogy ennek finanszírozása teljes egészében állami kézbe került, az önkormányzatokat nem terheli.
A főtanácsadó szerint az sem igaz, hogy két hónap után elfogytak volna a naposcsibék, mert azokat akkor még nem lehet megenni. Az sem igaz szerinte, hogy azokat eladnák, egyszer volt csak erre példa, de ha valaki ilyet dokumentumokkal tud bizonyítani, akkor kivizsgálja az ügyet.
Az ilyen híresztelések mögött szerinte az áll, hogy minden faluban
irigylik a rászorulókat.
Abban az esetben, ha visszaélést tapasztalnak a közmunka kiosztásában, azonnal írjanak a Belügyminisztérium közmunka-államtitkárságára, azokat ott vizsgálják ki. Szerinte
ez az ország tele van irigyekkel, nagyon sokszor a polgármester is az.