"Nagy államférfit ünneplünk ma, akinek mindannyian köszönettel tartozunk" - mondta Orbán Viktor kedd délelőtt a Pesti Vigadóban, a konferencián, amit Helmut Kohl volt német kancellár 85. születésnapja alkalmából tartottak (kissé megkésve, Kohl születésnapja április 3-án volt). Vajon olyan Európában élünk, mint amilyenről annak idején álmodtunk? - tette fel a kérdést a miniszterelnök.
Kohl 16 évig volt Németország kancellárja, 1982 és 1998 között. Fontos szerepet játszott Németország újraegyesítésében és az Európai Unió fejlődésében, ezért aggatták rá az egyesítés kancellárja becenevet. A konferenciára nem tudott eljönni, mert betegsége nem engedte.
Az esemény szervezése nem volt méltó a legendás német precizitáshoz. A főbejárattól a gazdasági bejárathoz küldték kollégánkat, hogy ott kell a sajtónak bemennie. A gazdasági bejáratnál 20 perc várakozás után szóltak, hogy a sajtónak a főbejáraton kell bemennie. A főbejáratnál közölték, hogy mégis a gazdasági bejárat lesz a jó, majd visszafelé megállítottak, hogy mégis a főbejárat. Ez már az általában barátságtalan TEK-es motozókat is megpuhította. Szabadkozva tapogatták végig kollégánk nadrágját, hogy nem ők tehetnek a hibákról (fegyvert, bombát nem találtak nála).
Jó okunk van arra, hogy tiszteljük Kohlt, véli Orbán. A miniszterelnök szerint a gondviselés bizonyítéka az a tény, hogy egy olyan történelmi pillanatban, mint a berlini fal leomlása, egy olyan kaliberű politikus vezette a németeket, mint Kohl.
Amikor Orbán és a Fidesz először nyert országgyűlési választást 1998-ban, a miniszterelnök Helmut Kohltól kért tanácsot arról, hogyan is kell egy országot vezetni. Olyasmiket kérdezett tőle, mint "hogy kell ezt jól csinálni?", meg "milyen a viszony a politikai és a személyes erkölcs között?". Kohl azt mondta Orbánnak, hogy ami a magánéletben jó, az a politikában is jó. Lehet, hogy ezt Orbán egy kicsit félreértette, és innen származik az a tévhit, hogy ami Mészáros Lőrincnek vagy Tiborcz Istvánnak jó, az az országnak is jó.
"Rövid volt ez a huszadik század" - mondta Orbán. Szerinte ugyanis igazából Németország újraegyesítésekor ért véget. A mai Európa teljesen más, mint az akkori, derült ki. Ugyan fontos volt az első téglát kivenni a falból, de az igazi munkát azok vállalták, akik nem akartak leállni, amíg az utolsó tégla is el nem tűnik. Helmut Kohl ilyen ember volt. Az volt a célja, hogy végleg lebontsa a falat Európa népei között.
Orbán szerint a NATO-nak a megalakulásakor három célja volt. Az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent tartani. Amikor Németországot újraegyesítették, sokan féltek, hogy mi lesz a dologból, de a magyarok nem - mondta a miniszterelnök. A magyarok nemcsak tisztelik a németeket, hanem szeretik is őket - tudtuk meg.
A németek öröme pedig a magyarok öröme is volt, mert Magyarország számára Németország újraegyesítése jelentette a garanciát arra, hogy végleg a szabad világ része lehet.
Az NSZK és az NDK egyesítéséhez olyan kurázsi kellett, ami ma már hiánycikk Európában. Európa ma már beteg, és Orbán szerint szüksége lenne a kohli útmutatásra. Minden jónak a béke és a szabadság az előfeltétele.
Bátorság kellett az euró bevezetéséhez is. A közös valuta Orbán szerint az európai politika legszebb hagyományait idézte. De ami azóta történt, az messze nem sikertörténet.
Az európai gazdaságot most mérsékelt optimizmus övezi. Ez jó hír, még ha semmi alapja sincs - mondta a miniszterelnök. Kiderült, hogy a földrészen kétféle válasz született az elmúlt években zajló válságra. Egy északi és egy déli válasz. Az északi modell racionális. Értelmezik a dolgokat, és reformokat hoznak, mindezt szigorú politikai kontroll alatt.
A déli modell ezzel szemben az, hogy el kell engedni a gazdaság kezét, és majd
az élet hozzáigazodik a változásokhoz.
A politikának pedig az a dolga, hogy teret engedjen ennek az igazodásnak. Ezt pedig a valuták leértékelésével lehet elérni. Orbán szerint a mérsékelt optimizmus ebből a déli modellből fakad. A monetáris politika azonban olyan, mint a mezőgazdaság. Hiába öntözünk orrba-szájba, ha előtte nem műveltük meg a földet.
A menekültkérdést Orbán egy meglepő mondattal vezette fel. "Az EU-nak igaza van a halálbüntetés kérdésében, nem vezetheti be senki." De van ennél sokkal égetőbb ügy is. A bevándorlás. Ha nem innen bentről, Európából nézzük a dolgokat, hanem "holisztikusan", akkor
nem is bevándorlást látunk, hanem modern kori népvándorlást.
Ha Európa nem reagál megfelelően erre, akkor véglegesen átalakulhat. Itt Orbán kitért arra is, hogy magyarul kicsit mást jelent a multikulti, mint külföldiül, és e miatt a félreértés miatt kapott sok igaztalan ekézést a magyar kormány. Van ugyanis olyan, hogy több különböző, de keresztény kultúra él egymás mellett. És van olyan, hogy több olyan kultúra él egymás mellett, amelyek más-más civilizációt képviselnek. Na, magyarul csak az utóbbit jelenti a multikulti, és csak ez utóbbi jelent veszélyt Európára.
"Vannak városok, amik már nem ugyanolyanok, mint voltak, amikor legutóbb ott jártunk" - figyelmeztette a közönséget Orbán (szerintünk Felcsút is ilyen). A civilizációközi népvándorlással az a baj, hogy ha egyszer megtörténik, nem lehet visszacsinálni, és Európa soha többé nem lesz keresztény és nemzeti.
Ha egyszer elhibázzuk, örökre elhibázzuk.