„Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni” – mondta beiktatási beszédében éppen 25 éve a Parlamentben Göncz Árpád, aki azzal zárta szavait, hogy a jövő szolgálója akar lenni.
Antall József vetette fel 1990 januárjában egy bécsi hajóúton az osztrák alkancellár társaságában, hogy az írószövetség elnöke, Göncz Árpád milyen jó államfő lenne – emlékezett vissza az Antall-lal a hajón egy asztalnál ülő Mécs Imre.
Amikor később, a szinte mindig fotózó Mécs Imre Tihanyban, az SZDSZ frakcióülésén jelen lévő barátját – akiről akkor már biztos volt, hogy köztársasági elnök lesz –, arra kérte, „nézzen a kamerába, elnök úr!”, Göncz tréfásan kinyújtotta rá a nyelvét – éppúgy, ahogy Albert Einstein grimaszolt a világhírűvé lett fotón. Májusban aztán Göncz Árpádot ideiglenes köztársasági elnökké, majd augusztus 3-ától államfővé választották. Odáig azonban hosszú út vezetett.
A Göncz és a Magyar családot régi kapcsolat fűzte össze – emlékezett vissza Magyar Bálint, a Horn-kormány oktatási minisztere, az SZDSZ egykori elnöke. Nagyapja, Magyar Elek, aki az Est-lapok közül két évtizeden át a Magyarország felelős szerkesztője volt, 1936-ban vonult nyugdíjba. Ekkor feleségével, Visy Masával, és két fiával, a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozó Bálinttal és a Werbőczy-gimnáziumban tanuló Pállal a Bors – a mai Hajnóczy József – utcába költöztek.
Visy Masa a Pali fiához hasonlóan szintén werbőczysta Göncz Árpit a Bors utca 3. kapujában fényképezte le, ahol a szüleivel élt.
A két család már korábban is társasági-baráti viszonyban állt egymással, s ez magyarázza, hogy Magyar Pali a néhány évvel fiatalabb Göncz Árpival a Werbőczyben is több szálon kapcsolatba került. A családi archívum őrzi is ezek emlékeit – mondta Magyar Bálint. Az archívumban megtalálható a Werbőczy évkönyve, benne Árpi év végi jegyeivel.
Magyar Bálint szerint egy külön fejezetet érdemel Göncz Árpád életében a cserkészmozgalom. Ennek emlékét őrzi egy 1933. augusztusi levél, amelyben „Árpi az 1933-as gödöllői cserkész világjamboree eseményeiről érdeklődik Palitól”. A két fiú 1935 nyarán már együtt sátorozott a balatonfenyvesi cserkésztáborban.
A Göncz és a Magyar család különböző tagjainak élete a későbbiekben is keresztezte egymást olykor-olykor – mondta Magyar Bálint. Göncz Árpádnak vele aztán már csak a nyolcvanas évek végétől, a rendszerellenes demokratikus ellenzék tevékenysége révén vált szorosabbá a kapcsolata. Úgy emlékezett, „1987 körül egy házi szemináriumról fuvaroztam haza Árpit, amikor megjegyezte, rám nézve mintha csak a nagyapámat látná gyerekkorából, a Bors utcából".
Göncz Árpád 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni, ezért májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
A váci fegyházban töltötte büntetését Mécs Imrével együtt, egy olyan boltíves zárkában, ami még Mária Terézia idején épült
– emlékezett vissza Mécs Imre, aki szerint Göncz Árpád a börtönben tanult meg angolul, és Churchill emlékiratait fordította le.
Mécs Imre és a mintegy háromezer ’56-os bebörtönzött nagy része általános amnesztiával szabadult, Göncz Árpád viszont az amnesztiarendelet szerint nem szakíthatta meg büntetését: úgy nézett ki, hogy életfogytiglan ott marad. Ezért megkérte Mécset, hogy menjen el a feleségéhez, Zsuzsához, és közölje vele a rossz hírt. Felesége egyedül nevelte négy gyereküket, és varrónőként dolgozott.
Szálasi bírája volt az ügyvédje
"1957 májusának végén tartóztattak le, éjszaka a lakásomon, ugyanaznap, amikor Bibó Pistát is" – mondta Göncz Árpád még 1985-ben Hegedűs B. Andrásnak adott interjújában. "Aztán megtudtam, hogy a gyanúsítási csomagban az áll, hogy a népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének alapos gyanújával, aláírás: Biszku Béla. Ettől megijedtem" – mondta Göncz. Az ijedség oka az volt, hogy ezért a bűncselekményért akkoriban halál járt.Végül Göncz Árpád is szabadult, nem sokkal Mécs után, és előbb szakfordító, majd szabadúszó író, műfordító lett.
Nevéhez fűződik J. R. R. Tolkien Magyarországon 1981-ben kiadott A Gyűrűk Ura című könyve fordításának befejezése,
de ő fordította más mellett Colleen McCullough Tövismadarak, Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia, című művét, továbbá William Golding több művét, valamint Peter Shaffer Equus című drámáját. Saját regényeket, elbeszéléseket és színműveket is írt. 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja lett, így jutott be képviselőként 1990-ben az Országgyűlésbe.
Göncz Árpád, vagy ahogy a nemzet emlegette, Árpi bácsi, az elnöksége alatt – vagyis tíz éven keresztül – mindvégig az ország legnépszerűbb politikusa volt:
a népszerűségi mutatója 1994 őszén meghaladta a 80 százalékot
– mondta róla Kuncze Gábor, a Horn-kormány belügyminisztere, aki Magyarhoz hasonlóan szintén volt az SZDSZ elnöke.
Azóta is vannak azonban politikusok, páratlan életutak, rendszerváltást követő várakozások, manapság azonban időnként még 50 százalék alatti népszerűségi mutatóval is listavezető lehet valaki. Ez persze Kuncze szerint csak részben magyarázható a politika és a politikusok általános leértékelődésével, az ország két táborra szakadásával, a politikától való elfordulással, de „kell lennie még valaminek, amiben Göncz Árpád mindenki mástól különbözött”.
Ez a valami a varázslatos személyiség – mondta Kuncze Gábor. Göncz Árpád fantasztikus képességgel rendelkezett elnökként ahhoz, hogy adott esetben nagyobb tömeg szimpátiáját akár egy pillanat alatt elnyerje. Emlékezetes jelenet, amikor a megválasztása után a Kossuth téren kiment a tömegbe kezet rázni az őt ünneplő emberekkel. „Nem volt dobogó, lelátó a meghívott vendégeknek, csak Árpi bácsi és az emberek.”
Egyiptomi útján a piramisoknál előkapott egy fényképezőgépet, és kattintgatni kezdett. Amikor Kuncze megkérdezte, hogy miért kell ez, hiszen elég sok fotóriporter van velük, Göncz Árpád azt válaszolta, az ő fotóján az lesz megörökítve, ahogy és ahonnan akkor ő látott valamit, míg „a riporterek képein többnyire én vagyok látható, ami, lásd be, mégse ugyanaz”.
Egyik külföldi útján, a vendéglátó köztársasági elnök palotájában nyílt a fogadóterem ajtaja, és ott állt mögötte egy díszes egyenruhába öltözött délceg valaki.
Árpi bácsi odalépett hozzá, és hosszasan rázta a kezét. A teremszolga volt.
A vendéglátó a terem túlsó végén tartózkodott – emlékezett vissza Kuncze.
Árpi bácsi, mintha mi sem történt volna, mosolyogva továbblépett, köszöntötte az elnököt, megtárgyalták, amit kellett, majd távozóban az ajtónál ismét odalépett a teremszolgához, és szívélyesen elköszönt tőle, ha már az elején olyan jól megértették egymást. Az illetőnek könnybe lábadt a szeme.
1998 áprilisában az utolsó sorkatonák is leszereltek a Határőrségnél. Ez ünnepélyes körülmények között történt, a díszvendég Göncz Árpád volt. Ahogy az ilyenkor szokott lenni, a díszszázad felkészült az elnök fogadására, és következett a szokott protokoll: fogadják az elnököt, aki fejet hajt a zászlónak, majd a parancsnok kíséretében elhalad a tiszteletére felsorakozott katonák előtt.
Amikor elmondtuk neki, hogy mi lesz a sorrend, a következőt mondta nekem:
Légy szíves súgni, mert én ezt össze fogom keverni, el fogom téveszteni. Én csak egyet tudok: marcona pofát vágni.
Na ez az, amire biztosan képtelen volt. Talán ezért is szerették annyian – fűzte hozzá Kuncze.
Göncz Árpádot Antall József egykori miniszterelnökkel egy lapon, „a sikeres, békés, demokratikus hazai rendszerváltás két első számú hőseként” emlegeti Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere. „Emberi tisztessége vitán felül áll” – emlékezett Göncz Árpádra.
Bokros Lajos elmondta, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor miniszter volt, havonta találkozott Göncz Árpáddal, és bár ő nem gazdasági szakember, mindig élénken érdeklődött a közgazdasági és pénzügyi kérdések iránt. Elsősorban az egyszerű állampolgár szempontjából mérlegelte, amit hallott, de megértette a bonyolult összefüggéseket is, és
igyekezett jó szívvel segíteni abban, hogy minél többen megértsék: az ország érdekében volt szükség a stabilizációra
– gondolt vissza a volt miniszter a Bokros-csomag ügyére.
Árpi, ahogy államfő lett, nagyon komolyan vette ezt a posztot – emlékezett vissza Mécs Imre, aki Göncz Árpád elkötelezettségét a Nagy Imre-kormány – a szovjet megszállás után helyén kitartó, és a megszállás ellen tiltakozó – államminiszterééhez, Bibó Istvánéhoz hasonlította.
Elnökként az első komoly próbatétel Göncz Árpád számára Antall József betegsége és az 1990 októberi taxisblokád volt Mécs emlékei szerint. Amikor a kormányfőt helyettesítő Horváth Balázs belügyminiszter a blokád felszámolásában a hadsereg eszközeinek bevetését fontolgatta,
Göncz Árpád behívatta a hadsereg főparancsnokát, és köztársasági elnökként megtiltotta, hogy a katonák közbelépjenek.
Behívatta Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitányt is, és neki is hasonló instrukciókat adott.
1990 és 1995 között Göncz Árpád hét törvényjavaslatot küldött az Alkotmánybírósághoz. A legemlékezetesebb ezek közül az úgynevezett Zétényi–Takács-törvény volt, amely lehetővé tette volna a kommunista diktatúra idején elkövetett, időközben elévült bűnök megbüntetését. A Sólyom László későbbi köztársasági elnök által vezetett testület 1992-ben megsemmisítette a jogszabályt, így egészen az új alaptörvény idén januári hatálybalépéséig lekerült a napirendről a felelősségre vonás.
Emlékezetes összeütközés volt az államfő és Antall József miniszterelnök között, amikor az akkor még monopolhelyzetben lévő Magyar Televízió és Magyar Rádió irányításáért 1991 és 1993 között vívott médiaháború során
Göncz Árpád többször is megakadályozta a médiaelnökök, Hankiss Elemér és Gombár Csaba lecserélését.
„[A miniszterelnök kérésének] lelkiismeretem parancsára nem tehetek eleget” – magyarázta döntését 1991 végén, amikor megtagadta az új, a kormánynak kedvesebb alelnökök kinevezését. „Úgy vélem, reménytelen, hogy alelnökök kinevezése bármit is enyhítene e két intézmény feszült belső helyzetén, sőt: megítélésem szerint olaj a tűzre” – mondta.
Kifütyülték
Bár Göncz Árpád hivatali idejében mért 70-80 százalékos népszerűsége felülmúlhatatlanul magasnak tűnik, az első ciklusban a jobboldali kormánnyal vállalt konfliktusaival sokak gyűlöletét kivívta: 1992. október 23-án nem kezdhette el beszédét, mert kifütyülték a Kossuth téren, szélsőjobboldali írásokban pedig máig azt terjesztik, hogy együttműködött a kommunista állambiztonsággal, és 1956 után a börtönben jelentett rabtársairól.Az első, még ideiglenes elnökként általa aláírt törvény, az ’56-os események forradalom és szabadságharccá nyilvánítása volt. Még ugyanezen a napon
aláírta az első kegyelmi határozatát is, az utolsó magyarországi halálraítélt büntetését enyhítette életfogytiglanra.
Elnöki jogkörénél fogva kegyelmet adhat bárki elítéltnek, de határozata csak az igazságügyi miniszter jóváhagyásával válik jogerőssé.
Az elnöknek ez a joga több további kegyelmi ügyben is az országos figyelem középpontjába került. Belovai Istvánt, az USA-nak kémkedő katonatisztet mentette fel büntetésének letöltése alól. ’91-ben
az ő javaslatára hozott törvényt az Országgyűlés a taxisblokád résztvevőinek büntethetetlenségéről,
szintén ’91-ben, vezető katonatisztek akarata ellenében adott kegyelmet három tisztjeik embertelensége ellen fellázadt sorkatonának.
A Horn-kormány idejében kegyelmezett meg Göncz a Friderikusz-show-ban ismertté vált anyának, aki gyógyíthatatlanul beteg, szenvedő kislányát segítette a másvilágra, a gyermek kérésére. Eddig egyetlenegyszer fordult elő, hogy kegyelmi döntését az igazságügyminiszter nem írta alá: Dávid Ibolya, a jelenlegi kormány tagja nem erősítette meg Kunos Pétert, a jogászkörökben vitatott körülmények között elítélt bankárt érintő kegyelmi döntését.
„Amikor köztársasági elnökként az első kegyelmet adtam, kaptam olyan levelet, hogy saját kezűleg kellett volna felakasztanom a gyilkost, hogy szívükből kívánják, tegyék azt az én gyerekemmel is, amit az áldozattal elkövetett. Nem tudom, hány ilyen levelet suvasztott el a titkárságom, mert állítólag elég nagy felháborodást keltett a kegyelem.
Ezzel együtt vállalom, mert eleve megmondtam, hogy amíg én leszek, addig nem lesz kivégzés Magyarországon”
– mondta egy kegyelmi kérvényt kritizáló levélre reagálva egyszer Göncz Árpád.
„...tíz esztendővel ezelőtt ruházta rám az Országgyűlés a Köztársaság elnökségének – a nép első szolgájának – tisztét... A békességszerzésre – nekem – egyetlen eszközöm volt: az emberi szó.
Lehet, hogy tévedtem. Nem is egyszer. Lehet, hogy kimondtam, amit nem kellett volna. Lehet, hogy hallgattam, amikor szólnom kellett volna.
De a csönd néha a szónál is messzebbre hangzik” – állapította meg Göncz Árpád második elnöki ciklusa végén, 2000 augusztusában.
„Négy kormánnyal dolgoztam együtt. Egyikükkel sem értettem mindenben egyet. De jó szándékukban nincs jogom és okom kételkedni... Eredményeikért elismeréssel tartozom mind a négynek. Az országnak meg tisztelettel jövőbe tekintő kitartásáért” – mondta elnöki búcsúbeszédében Göncz Árpád. Háláját fejezte ki a határon innen és túl élő magyaroknak, majd azzal búcsúzott: „Végezetül: hadd mondjam ki azt az egyetlen mondatot, amit Isten segítségével közösen végzett tízévi munkánk utolsó napján joggal és okkal mondhatok: köszönöm, Magyarország!”