Verik a menekülteket!
„Elveszik a pénzüket az őrzött szálláson! Annyian vannak, hogy már a táboron kívül sátoroznak.” Rettenetes történeteket hallottunk Kiskunhalasról, ahol júniustól egy régi honvédségi laktanyába viszik az illegális bevándorlókat.
Újságíró ritkán örül ilyesminek, de szerencsére most felültettek minket: az Origo egy hete látogatott el a déli határ menti városba,
menekültek elleni erőszaknak pedig nyomát sem találtuk.
Nem panaszkodtak erre a helyi vasúti pályaudvaron megkérdezett migránsok sem.
Tegyük hozzá, nem is lelkendeztek. Kiskunhalason üzemel az egyik legnagyobb idegenrendészeti regisztrációs pont, ahova a határon elfogott menekülteket hozzák.
Naponta 500-600 migráns érkezik rendőri kísérettel, hogy aztán néhány hatósági igazolvánnyal gazdagabban útnak indítsák őket valamelyik menekülttábor felé.
A sátortábor túlterheltsége miatt a menekültek emberhez méltatlan körülmények között várják ki sorukat, a regisztrációs eljárás egy napig is elhúzódhat.
„Tizenöten feküdtünk a földön, vagy nyolc négyzetméteren,
nem kaptunk takarót, pedig hideg volt az éjszaka” – mesélte egy angolul tudó fiú, egy másik pedig amiatt panaszkodott, hogy elszakították a rokonaitól.
A laktanyából kiengedett menekültek aztán magukra vannak utalva, tájékozatlanságukat pedig néhány helyi ki is használja: a közelben várakozó taxisok állítólag a rendes tarifa háromszorosát kifizettetik velük, és komoly összegekért viszik el őket akár a fővárosig.
„Hiába is hívnék taxit, mind Budapesten vannak”
– méltatlankodott nekünk is a pályaudvar melletti bár egyik vendége.
A visszaélésekről megkérdeztük a helyi polgármestert is, aki nem lepődött meg különösebben.
A kereslet alakítja a kínálatot. Ha a migráns kifizeti az ár tripláját, a taxis többet kér majd tőle
– mondta lakonikusan Fülöp Róbert, aki a helyünkben nem féltené annyira a bevándorlókat: mehetnének ingyen vonattal is, de van pénzük, és sokan pontosan tudják, hova szeretnének eljutni.
Bár Kiskunhalason három szigorúan őrzött menekültszállás is van, a polgármester szerint a helyi lakók többsége nem akar foglalkozni a migránsokkal, sőt, feszélyezi őket a hangos, helyenként szemetelő idegenek jelenléte.
Fülöp Róbert pedig figyel a választók igényeire: célja, hogy a migránsok ne jöhessenek ki a szállásról, és elengedésük után a lehető legkevesebb időt töltsék az utcákon. A helyi polgár- és mezőőrök ezért a pályaudvar felé terelgetik a már regisztrált menekülteket, hogy
ne nagyon kóricáljanak másfelé,
és hamarosan különjáratot indítanak nekik a Gábor Áron laktanya és a vasútállomás között.
A különféle elhárító technikák azonban csődöt mondhatnak: hamarosan ötször ennyi bevándorló érkezik a városba:
a rendőrség jövőre 2000 férőhelyes idegenrendészeti tábort nyit,
ősszel pedig a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal is bővít, 500 fős őrzött befogadó központot ad át a településen. Ennyi embert pedig már nem lesz olyan könnyű eltüntetni szem elől.
Ráadásul éppen ezek a beruházások lendíthetik fel a tízszázalékos munkanélküliséggel küzdő Kiskunhalast: az új táborok építése, fenntartása több mint ezer embernek adhat munkát.
Csak fegyveres biztonsági őrből háromszázat vár a rendőrség, a bevándorlási hivatal pedig száz ügyintézőt, szociális munkást keres hosszú távra.
„Melyik polgármester ne tapsikolna egy ilyen lehetőség láttán?”
– tette fel a költői kérdést Fülöp Róbert, és innentől mintha háttérbe is szorult volna az a feltevés, hogy a menekültekkel csak a baj van.
Épül-szépül tehát a kiskunhalasi ellátórendszer, arra viszont még mindig nincs megoldás, hogyan helyezzék el a regisztrációs pontról az állomásra érkező migránsokat
„Naponta 170-200-an futnak be ide,
néha késő este, és hajnalig fekszenek a földön vagy a padokon. A város semmilyen segítséget nem ad nekik, se nekünk" – mondta Kovács Erika pedagógus, a Migszol helyi önkéntese.
Az asszony társaival mindennap órákat tölt el a vasútállomáson,
vizet, ételt hoznak a rászorulóknak.
Az aktivistákat csak a jóindulat vezérli, ám munkájukkal nagy szolgálatot tesznek azoknak is, akik nem szívesen látják a városban a migránsokat. A civilek azok, akik helyben, az állomáson tartják, lekötik az átutazókat.
Kérdés, hogy meddig bírják erővel. Ha az önkéntes ellátás valamilyen okból megszűnik, már másnap vizet, cigarettát kéregető menekültek százai lephetik el a pályaudvar környékét – a helyzet pedig nem csak Kiskunhalason jelentene komoly problémát.