Volt előzetes információja a taxisok akciójáról, mint titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszternek?
Semmilyen előzetes információnk nem volt a taxisblokádról. A titkosszolgálatokban a kormányváltás után egyfajta igazodás volt az új vezetéshez, így
minden ilyen jellegű információt megosztottak volna.
Fontos, hogy az őszi, elveszített önkormányzati választás után az SZDSZ lényegesen megerősödött, és nőtt a kormánnyal szembeni elégedetlenség is.
Mi indokolta a drasztikus benzináremelést?
Az új kormánynak óriási államadóssággal kellett megküzdenie, miközben az ország elveszítette piacainak a jelentős részét. Ennek a két tényezőnek a hatása az élet minden területére kiterjedt. Éppen emiatt Magyarországnak nem maradt más lehetősége, minthogy a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) forduljon.
Az IMF pedig kemény feltételeket szabott a megállapodáshoz,
így nem lehetett tovább finanszírozni az alacsony benzinárat.
A kormányban volt vita az emelésről?
A kormányülésen egy 51 és egy 60 forint fölötti áremelés szerepelt, a többség az utóbbira voksolt. Azt, hogy valami lesz a benzinárral, már kiváltott aggodalmaskodó társadalmi beszélgetéseket. Egy jól felkészült, összeszokott csapat, ami ráadásul jó kommunikációs eszközökkel is rendelkezett, megszervezte a sztrájkot.
Kik értesítették Antall Józsefet a blokádról?
Vélhetően a titkársága, de engem is felhívott a kórházból, így tudta, mi történik az utcákon. Azt is tudta, hogy
fölmerült egy pontonhíd építtetése a Dunán a hadsereggel,
ami egy nagyszerű gyakorlat lett volna. Az SZDSZ nagyon gyorsan kiadott egy közleményt, hogy a kormány megbukott, miközben vezető politikusaik vitték a teát és a jó szót a barikádokra. Az akkori budapesti rendőrfőkapitány korántsem a kormány intenciói szerint járt el.
Benne volt a levegőben, hogy a kormány erőszakot alkalmaz a taxisokkal szemben?
Azt a méltatlan vádat, hogy Horváth Balázs a tömegbe akart lövetni, még most is el kell utasítanom, mivel nála ilyen gondolat föl sem merült. Még ha valakiben lett volna ilyen szándék, akkor sem hajtotta volna végre azt. Ez egy tisztességtelen, lejárató kampány volt. A kormánynak egyébként nagy tanulságul szolgált ez a társadalmi elégedetlenségnek számító megmozdulás. Emiatt a következő években egy erőteljesebb kormányzati mentalitás érvényesült, nem is volt több ilyen akció.
Megbukhatott volna a kormány?
Szerintem nem. Persze voltak olyan hangok, hogy egyesek Molotov-koktélokat akarnak a taxisok közé dobni, amiből nagyon nagy baj lett volna, de ilyen szerencsére nem történt. Az ilyen természetű demonstrációknak van egy kifutási idejük, mivel a taxisok napi jövedelemszerzésre vannak berendezkedve.
Előbb-utóbb vége lett volna,
mert valamiből nekik is el kell tartaniuk a családjukat. Ezen túl kellett lenni, a kormányban fel sem merült, hogy lemondjon.
A blokád előrevetítette az 1994-es bukást is?
Az a hatalmas várakozás, ami a rendszerváltoztatást és az első választási eredményt indokolta, az természetes módon egy csalódásba csapott át. Olyan helyzetben, amikor a kormánynak jelentős alkotmányos korlátja volt, a médiumokban nem sikerült végrehajtani, amit jogszerűen is lehetett volna, valamint az a lélekrombolás, ami 1945 után a magyar köztudatban végbement, mind hozzájárultak a vereséghez. Nem volt eszközünk ahhoz, hogy
rokonszenvet váltsunk ki a társadalomban.
Nem tart a Médiatanács eljárásától, megkeresték már?
Nem érkezett még megkeresés. Úgy tudom, hogy a Magyar Hírlapot keresték meg amiatt, hogy egy olyan kifejezést használtam, amit nem lehetett volna. (Boross eltérő bőrszínről, biológiai, genetikai adottságokról, ösztönrendszerről beszélt - a szerk.)
Változott a véleménye azóta a menekültekről?
Európában eddig annyi hibát követtek el, hogy abból kilábalni különböző válságok nélkül nem lehet. Már a megoldás csak részleges lehet, és elkésett. Ha valami csoda folytán leállítják a menekültek Törökország felől való érkezését, akkor is nagy kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik úton vannak,
mit csinálnak azokkal, akiket már beengedtek Németországba?
Európa már elkövette azt a hibát, hogy nem lépett fel időben sokkal határozottabban ezzel a jelenséggel szemben. A problémák azért jöttek létre, mert olyan struktúrák próbálják kezelni a helyzetet, amelyek eleve működésképtelennek bizonyultak. Ha Európa egy politikai közösség, akkor a határait védeni kell, de az elhangzott nyilatkozatok mögött megszámlálhatatlan szándék húzódik meg.
Milyen szándékokra gondol?
A baloldal egyes vélekedések szerint azért is támogatja a bevándorlást, mert az érkezők inkább rájuk szavaznak.
Ezeket a tömegeket nem lehet vendégmunkásként kezelni.
Az első török vendégmunkások esetében 10 százalék fölött volt a vegyes házasságok aránya, ez mostanra fél százalékra csökkent. Nagyon szamár ember az, aki szerint az 500 milliós Európa számára nem kihívás több millió ember beengedése. Elhiszem, hogy Németországban 50-100 ezer török bevándorló eloszlik, de mihelyt nagyobb számban lettek, rengeteg minden megváltozott.
Nem hisz a sikeres integrációban?
Abszolút nem. Nem értem, hogy a németek miért engednek be ekkora tömeget. Bár az is elhangzott, hogy nem mindenkit tartanának meg. Nagy kérdés, hogy őket hogyan küldenék vissza. Nem tudom a megoldást, de valószínűleg azok, akik nem kapják meg a letelepedési engedélyt, elmerülnek majd a társadalomban. Engem az aggaszt az egészben, hogy
az európai civilizáció megszűnőben van.
Persze nagy civilizációk a történelem folyamán mindig megszűntek és felemelkedtek.
Többen leírták már az európai civilizáció hanyatlását a XX. század elején is. Könnyen lehet, hogy az utolsó évszázadát éli az a civilizáció, ami ma Európát és Amerikát jelenti. Az Európai Unió a jelenlegi formában nem képes az igazán komoly kérdések megoldására. Nyugati politikusok most unokáik Európa-örökségét herdálják el.
Milyen uniós forma lehetne sikeresebb?
Az lett volna a jó, ha megmarad gazdasági közösségként, és semmiféle politikai formáció nem születik meg. Teljesen szükségtelen azt kutatni Európában, melyik uniós megállapodásnak nem tett eleget egy adott tagállam. Meg lehetett volna spórolni azt az igyekezetet, amiről kiderült, hogy működésképtelen. A kontinens ma gazdasági nagyhatalom,
politikailag zéró, katonailag mínusz.
Persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a mostani helyzetben kulcsfontosságú szerepe volt az Egyesült Államoknak. Washington aktív szerepet játszott a közel-keleti államok szétrobbantásában, ahol bár diktatúrák voltak, de legalább megállították a vándorló népfelesleget. Egy 30 ezres tökéletesen felszerelt hadsereg képes lenne az Iszlám Államot legyőzni, de azután ott is kéne maradni, és egy vezetésre alkalmas politikai rendszert létrehozni.
Májusban arról beszélt, hogy Magyarországon megnyugtató állapot jellemzi a kormányzást, ez még most is fennáll?
Úgy látom, a kormány mindent megtett, hogy nálunk ezeket az időszakokat nyugodtabban vészeljük át. Nem átlós irányban ömlik át ez a menekültáradat, hanem az ország délnyugati peremét érinti csak a krízis.
A neheze még hátra van, mivel nem tőlünk függenek a történések.
Ha a visszaáramoltatást meg akarják kezdeni, akkor kiszámíthatatlan helyzetek lehetnek.
Az nem aggasztja, hogy a térségbeli kapcsolataink megsínylik a határozott kormányzati fellépést?
A volt szovjet övezetben egységes álláspontként jelent meg az, hogy mivel nem kellenek vendégmunkások, ezért hagyjanak minket békén ezzel az egész üggyel. Ha a nyugati lezárás megtörténne, akkor mi lenne az úton levőkkel, és azokkal, akiket visszatoloncolni szándékoznak? Igazán európai érdekrendszerben csak a volt szovjet övezet országai gondolkoznak.
A nyugati országok igazából infantilis és nem liberális álláspontot képviselnek ebben az ügyben.
A tartós elszigeteltség más mentalitásokat termelt ki Nyugat-Európában, mint keleten, ami szintén az eltérő megközelítésekhez vezet.
Nem lehetne ezt a mentalitásbeli különbséget felszámolni, vagy legalábbis csökkenteni?
Azért kell támogatni a jelenlegi kormányzatot, mert ezekben a nehéz időkben elébe ment azon ártalmas következményeknek, amit többek között nagy mennyiségű migráns befogadása okozna. Ez azt mutatja, hogy
megvan a kurázsi ahhoz, hogy az ország érdekeit bátran felvállalja.
Ismerem a miniszterelnököt fűzfakora óta, mostanra kiteljesedett, és színt hoz Európába egy olyan korszakban, amikorra lezárult a nagy egyéniségek kora.
Nincsen Kohl, Mitterand vagy Thatcher, most az európai politikai mezőnyt belepi a szürkeség. Nem tud kinőni a nagy országokból egy meghatározó egyéniség, ami szintén a válságot mutatja. Ez szomorú jelenség, a Nyugatrómai Birodalom utolsó időszakára emlékeztet, amikor a császárok egyre jelentéktelenebb személyek voltak.
Májusban Kőszegen arról beszélt, nem ért egyet bizonyos kormányzati lépésekkel, melyek ezek?
A magam részéről a megyerendszert sokkal erőteljesebbnek képzelem el a magyar közigazgatás struktúrájában. Tudomásul veszem, hogy a kormány a megyei kormányhivataloknak szánja ezt a szerepet, ha jól tudja csinálni, az valamilyen megoldás lenne. Azért is tartom a középszintet megerősítendőnek, mivel a kormányzat a feladatokat centralizálta. Ez egyénként a trianoni szerződés után is érvényesült. A probléma, hogy nem a hatásköröket, hanem
a feladatokat központosítják.
A kettő között nagy különbség van, mivel szervezési szempontból a hatáskörök mindig fontosabbak, mint a feladatok.
Éppen a bürokráciacsökkentést szolgálják ezek a lépések.
Nem tudom, mit jelent a bürokrácia csökkentése, részletesen meg kellene nézni, milyen változások lesznek. Magyarországon nagyon erős kormányzati figyelmet kellene fordítani a hatósági joggal felruházott szervezetek kontrolljára. Ezek a szervezetek
időnként megittasulnak a saját hatalmuktól,
szigorúságukkal fejezik ki önnön hatalmukat. Itt egy nagyon erős kontroll kell a hatósági szervezeteknél, a kijárások többsége ott történik. Egyébként akinek nincs saját véleménye, az ne is vállalkozzon olyan szerepre, hogy közügyekbe avatkozik be.
Jónak tartja, ahogyan itthon az ügynökügyek elrendeződtek?
A mostanra kialakult állapotokat nem ismeri a magyar közvélemény, mivel jelenleg bárki kikérheti a személyét érintő iratokat, és azokat nyilvánosságra hozhatja. Aki közel került ehhez az ügyhöz, az nagyon jól tudja, hogy a nyilvántartások nagyon gazdagok nevekben. Ebben
vannak önként jelentkező gazemberek, és erre kényszerített áldozatok.
Nem szeretem, ha védett kádergyerekek reklamálnak ilyen ügyekben.
A teljes nyilvánosság révén az unoka csak azt tudhatja meg, hogy a nagyapja mondjuk besúgó volt, de a körülményekről semmilyen információja sincs. Meg kéne nézni a beszervezési körülményeket, mit írtak az ügynökök, és a teljes életútjukat. Érdekes, hogy az 1867-es kiegyezés után sem hozták nyilvánosságra a korábbi időszak ügynökeinek a listáját.
Emberi drámák vannak az egész kérdés mögött.
Ha valami jó szándékú társaság átnézné, és kiválogatná, kik milyen emberre mentek, és milyen karrierérdekek szerint dolgoztak, akkor is maradnának olyanok, akik nem szerepelnek az adatbázisokban.
Nem lát esélyt egy ilyen független csapat felállítására?
Ilyet nem lehetne létrehozni, mivel nincsenek meg ennek a személyi feltételei. Amikor ideje lett volna, nem sikerült egy törvényt hozni a helyzet rendezésére, így maradt a zavarosban halászás. Korábban magam sem tudtam, milyen módszerrel lehet ezt a titkosszolgálati világot rendezni,
rengeteg információt kaptam,
de soha eszembe sem jutott, hogy akár egy nevet is megkondítsak ebből. Lassan az idő egyébként ezt az egész problémát felszámolja. Persze jó lenne elhagyni azt a tévhitet is, hogy más országok ezt jobban megoldották.