Óvatosan lesnek ki az erkélyről egy nádorligeti társasház lakói – vigyáznak, nehogy fejen találja őket egy-egy lehulló betondarab. Két kilométeres szakaszon repedeznek, potyognak az épület rosszul elkészített erkélyszegélyei, az életveszélyes helyzetet igazságügyi szakértő szerint rejtett hiba idézte elő.
Mikor ez kiderült, a társasház közös képviselője, Breuer András a kivitelezőn próbálta behajtani a mára 60 milliósra duzzadt javítási költséget.
Ki is küldték a fizetésmeghagyásról szóló levelet, amire a cég nem is reagált, helyette csődöt jelentett.
Erről Breuerék nem tudtak, pedig sokat spórolhattak volna az információn: nem bíztak volna meg egy végrehajtót, aki három kattintás és a kivitelező cégtári ellenőrzése után kopogtatott a végszámlával: csókolom,
a követelés nem behajtható, az ügyérték szerinti munkadíjunk 500 ezer forint lesz.
A képviselet hiába támadta a lehúzásnak érzett díjszabást, a bíróság másodfokon is a végrehajtó iroda javára döntött: az eljárást lehet etikátlannak tartani, de attól még jogszerű. Így a 60 millió mellett rosszabb esetben
a lakók fizethetik meg a végrehajtó szűk fél óra alatt megkeresett félmillió forintját is.
A konkrét eset mögött rendszerszintű probléma állhat: az Origónak nyilatkozó közös képviselők egyetértettek abban, hogy a végrehajtók alig érdekeltek a gyors és eredményes munkavégezésben, csak a megbízások felében produkálnak sikeres adósságbehajtást.
Ennek több oka lehet:
Mindez együtt sziszifuszi küzdelem elé állítja a pénzük után futó lakókat, akkor is, ha egy közös költséget nem fizető szomszédtól kellene tartozást behajtaniuk.
A közös képviselet három hónap után kérhet először fizetési meghagyást. Ehhez először közjegyzőhöz kell fordulniuk, őa követelt összeg 3 százalékát kéri, de minimum ötezer forintot számít fel munkadíjként
A közjegyző, ha erre kérik, végrehajtási lapot állít ki, amit továbbít a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnak. Ezután a kar küldi tovább a lapot a területileg illetékes irodának, ami
bármilyen munka megkezdése előtt elkéri a munkadíjat, vagy annak előlegét.
– ehhez járulnak aztán a későbbi felszámolási cselekmények munkadíjai, de azt már az adóson hajtják be, már ha tudják. A tulajdonképpen megbízó nem kötheti határidőhöz a végrehajtást – legfeljebb lemond róla, ezzel bukja a tartozást is és az előleget is.
Az elhúzódó folyamat miatt többmilliósra duzzadhat egy ház kintlévősége. „Van olyan házunk, ahol egyetlen tulaj halmozott fel ötmilliós tartozást – a fickó
Lexusszal jár, de lefoglalni semmit sem lehet tőle.
Csak a lakás van a nevén, amire viszont banki jelzálogot tettek, a bank pedig csak a végső esetben szokott árverezni" – mondta Breuer András. Ha a háznak nincs megtakarítása, a tartozás rosszabb esetben a többi tulajdonosra hárul – a közös költség ettől a duplájára is nőhet.
Ha sikerül is valamit kicsikarni az adósból, a társasház csak a fizetési sorrend végén kullog: ha az illető több helyre is tartozik, a ház előtt
tartja a markát az állam, a bank, sőt, még a megbízott végrehajtó is.
Nem egyszer történt meg, hogy a lakók végül semmit nem láttak a behajtott több százezres összegből, ami egy az egyben elment a tetemes munkadíjra.
A helyzet miatt változásokat sürget a Magyar Közös Képviselők Egyesülete, számon kérhető határidőket, reális díjszabást szeretnének: "Olyan esetekkel találkozunk, amikor az iroda munkatársa
egy csengetés után többet nem keresi az adóst,
de azért kiállítja a több tízezer forintos számlát.
„Máskor viszont felesleges munkafolyamatokkal növelik a megbízási költséget. Emiatt aztán nem őket, hanem az impotensnek tartott közös képviseletet vádolják a lakók" – mondta Weisz Gábor Miklós, az egyesület szakmai igazgatója.
Kerestük az augusztusban beszántott végrehajtói kamara jogutódját, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kart is, mi az álláspontjuk a szakmában dolgozók állítólagos érdektelenségéről, megérdemeltnek tartják-e az eredménytelen munka után elkért több százezres munkadíjat. Levelünkre, telefonhívásainkra nem válaszoltak.
Egy fővárosi bírósági végrehajtó-helyettes viszont szívesen nyilatkozott az Origónak, igaz, csak álnéven: Péter szerint a végrehajtók a rájuk érvényes törvény szerint járnak el, mégis rajtuk csattan a korbács, őket hibáztatja a tartozás követelője és az adós is.
A nyomor vámszedőinek hívnak minket,
pedig erről szó sincs. Egyszerűen lefolytatjuk a hivatalos eljárási folyamatot, függetlenül annak eredményétől, az ügyérték szerinti munkadíj alapján" – fakadt ki a férfi.
Péter elismerte, hogy egy eljárás fél év, egy év után kezdődik csak el, de szerinte a végrehajtók sok esetben előbb el sem tudnák kezdeni a munkát.
A folyamat csak akkor indul meg, ha az ügyfél már befizette a költségeket. Az irodák ilyenkor 15 napon belül értesítik az adóst, vagyonkutatást végeznek – ezután, ha lehetséges, három napon belül ingatlant is foglalnak. A behajtás további része viszont hosszabb ideig tarthat, hiszen
a végrehajtó irodák több ezer üggyel foglalkoznak, érkezési sorrend alapján.
A tartozást követelő személy vagy cég pedig nem tudja, hogy hányadik a sorban.
Az eljárás szereplői sokszor a jogi lehetőségeiket sem ismerik: mind a követelő, mind az adós fél betekinthet a végrehajtási dokumentumokba, és kifogást emelhetnek a késlekedés vagy eljárási hiba miatt, hiszen a végrehajtók bírósági felügyelet állnak.
Ha a bíróság helyt ad a panasznak - például, mert a végrehajtó túllépett az "ésszerű" eljárási időtartamon - az érintett irodától munkadíja 20–50 százalékát is levonhatják büntetésként.
Ezt az összeget azonban az állam kebelezi be, a befizetőnek nem jár semmi belőle.
A közös képviselők jobb híján alternatív megoldásokat is bevetnek: kényelmetlen helyzetbe hozni, folyamatosan nyomás alatt tartani a nem fizető lakót. Szükség esetén
lekötik az adóst a társasház tulajdonában lévő víz-, gáz- és villanyvezetékekről
– mondta Breuer András.
Más esetben kártyás rendszerűvé alakítják a liftet, amit csak a rendesen fizető tulajdonosok használhatnak. „Figyelembe vesszük az adós szociális helyzetét, a szegényekkel nem babrálunk ki, de azt nem hagyhatjuk, hogy valaki jókedvében ne fizessen" – mondta a közös képviselő.
Tapasztalatai szerint egyébként éppen a legszegényebb budapesti kerületekben, például a Józsefvárosban nem jellemző, hogy a rászorulók nem fizetnek – többnyire először a számlákat rendezik, és aztán költenek élelmiszerre.
Az igazi nagy adósok az V., VI. kerületben vagy Budán élnek,
vállalkozók, ügyvédek, akik tisztában vannak vele, hogy a tartozásaikat mennyire nehéz lenne behajtani rajtuk, és gyakran minden lehetséges eszközzel akadályozzák is a folyamatot.