Az elmúlt években nőtt az összes foglalkoztatott száma (2012-ben 3,827 millió főre, 2014-ben 4,1 millió főre). A nemzetgazdasági összes létszámnövekedésen belül a közmunkának köszönhetően nőtt a költségvetési szférában dolgozók száma is. A Policy Agenda becslése szerint mindezek alapján emelkedett tovább az állami foglalkoztatottak aránya is, így
mostanra 1,13 millió fő dolgozik ebben a szektorban.
A Policy Agenda szerint sem az önkormányzati szektorban dolgozóknál, sem a központi költségvetésnél, sem az egészségügy területén, sem a rendvédelmi dolgozóknál nem tud a kormány végrehajtani jelentős létszámú leépítést. Szerintük ennek az az oka, hogy ez túl nagy politikai kockázattal járna, és érzékenyen hatna a kormánypártok támogatottságára is.
A feltételezett létszámleépítésből a politikai és egyéb szempontból veszélyeztetett területeket kihagyva a több mint 1,1 millió állami alkalmazottból tulajdonképpen
az átalakítások 154 ezer embert érinthetnek.
Természetesen ez messze nem jelenti azt, hogy ennyi munkahely felesleges lenne a jelenlegi rendszerben. Ez a létszám egyénként csak egy kicsivel nagyobb, mint amennyivel a 2009-es gazdasági válság óta nőtt az állami alkalmazottak létszáma.
Érdemi reformot az államigazgatásban csak Ausztria hajtott végre az elmúlt 15 évben. 1999 és 2012 között 35 ezer fővel (21 százalékkal) csökkentették a központi költségvetésben dolgozók számát. Miközben minden hatodik munkahelyet megszüntettek a közigazgatási adminisztráció területén, és 15 százalékkal csökkentették a honvédelmi területen dolgozók létszámát, ugyanakkor növelték a tanárok, az igazságszolgáltatás területén dolgozók létszámát. Azaz nem a fűnyíróelv érvényesült, hanem a differenciált elbírálás elve – mutatott rá a Policy Agenda.
Az ambiciózus magyar kormányzati célok teljesüléséhez (mármint jelentősen kisebb állam) kevés lenne még az osztrák modell is. Ha ezt a mostani szerkezetben hajtanánk végre, akkor körülbelül 25-30 ezer fővel csökkenne az állami foglalkoztatottak száma. A kérdés valójában az, hogy a magyar kormány
hozzá mer-e nyúlni olyan, általa tabunak tekintett kérdésekhez,
mint az állami cégek esetleges átalakítása, bizonyos területekről való kivonulás. Enélkül csak pótcselekvés az, ami a háttérintézmények átalakítása területén történik – véli az elemző intézet.