Az erdélyi magyar egyházi közélet emblematikus alakját a gyászszertartás után a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra.
Tőkés Istvánt élete századik évében
pénteken kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében érte a halál. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson.
Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Az Erdélyi Református Egyházkerületben 1941-től püspöki titkár, 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított.
1989-ben
a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották
az egyházi szolgálattól. A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.