„Az ország Miskolcra figyel ma este” – mondta Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének vezetője a miskolci Hősök terén felállított színpadon. Több ezer ember az esőben állva hallgatta.
Figyelnek, akik velünk vannak, és figyel a hatalom is.”
Szerda délután 4 körül cudar volt az idő Miskolcon. Az eső már javában szemerkélt, a Herman Ottó Gimnázium bejárata felett lobogott a szélben az uniós és a magyar zászló. Elvileg még világos volt, de a szürke felhők hatékonyan takarták el a napot. Több százan, talán ezren álldogáltak az épület előtt az utcán, és egyre csak gyűltek. Nem messze egy mentőautó állt, a környéken pedig mindenfelé buszok parkoltak.
Egy kisteherautóból trombitaszó hallatszott – de nem élőben. A kocsiban laptopról szólt a Windows Media Player, a rakodótér hátuljába méretes hangfalakat pakoltak be. A legtöbben kedélyesen beszélgettek. Főként felnőttek, de sok volt a fiatal is. Fogszabályzós lányok, baseballsapkás vagányok, pedáns legények. Valaki arra kéri a felvonulókat, hogy lehetőleg maradjanak a járdán. A Herman Ottó Gimnázium által szervezett demonstráción a tömeg átvonult a Hősök terére.
Nevelni a szülő és a tanár dolga, a politikusok fel sem fogják, hogy milyen jelentéktelenek ebben a rendszerben”
– mondta a mikrofonba az egyik szülő. „Hogy merik a hitvány politikusok a pedagógusok fölé emelni magukat?”
Szerinte az, hogy a pedagógusok közönye véget ért, jól mutatja, hogy mekkora a baj.
„Bárki, aki azt állítja, hogy ez most pártpolitikai rendezvény, az hazug. El a kezekkel a gyerekeinktől!” Ezek után két ember lépett a mikrofonhoz, egyiküknél gitár, és előadták a „Ha én rózsa volnék” kezdetű dalt.
Mivel az előzetes várakozásnál sokkal több ember gyűlt össze, a rendőrök úgy döntöttek, hogy inkább lezárják a forgalmat azokban az utcákban, amelyeken át eljutunk a sétálóutcás zónáig.
„A lányom is ide járt” – mesélte egy ősz hajú hölgy. Nem hozott magával esernyőt, egy kapualjból figyeli az eseményeket. „Nagyon büszke vagyok rá,
és azt akarom, hogy az unokámat is ugyanebben a szellemiségben tanítsák.
Most őmiatta vagyok itt. Örülök, hogy ilyen sokan eljöttek.”
„Minek tanuljanak a fiatalok ebben az országban, ahol a gázszerelőből lett milliárdos. Jogos, hogy felvonulnak” – mondta egy negyvenes férfi, aki egy üzlet előtt dohányozva nézte a menetet. „De szerintem nem sokra mennek vele.”
„Ennyi ember felett nem tudnak csak úgy elnézni” – szállt vele vitába egy idősebb úr. „Nézze meg, csak jönnek és jönnek, és nem fogynak el.
A felcsúti stadionban tuti, hogy sosincsenek ennyien. Pláne nem ekkora esőben.”
„Az esőisten Miskolcot siratja” – mondta az egyik szervező felvezetésként a Hősök terén. A menetet fehér ponyvával lefedett színpad fogadta. A díszletet egy szemmel láthatóan túltolt, ütött-kopott rozsdás bicikli alkotja. Látszik, hogy legfeljebb pár métert lehetne vele megtenni, és szétesne.
A műsort egyórásra tervezték, de másfél lett belőle. Az egésznek volt egy kis évnyitós hangulata, főleg a fellépő tanárok miatt. „Kedves szülők, gyerekek” – mondogatták. A közönség viszont inkább mintha egy koncerten érezte volna magát. Hálásan tapsoltak, kurjongattak. Volt, aki sípot fújt, volt, aki dudaféleséget, és azt skandálták, hogy „nem-hagy-juk!”
Pilz Olivér, a Hermann matematika-fizika-biológia szakos tanára azzal kezdte beszédét, nem elég, hogy megtelt a tér, de még
a környező utcákban is rengetegen vannak.
A tanár úr visszafogottan, nyugodt hangon beszél. Az Emberi Erőforrások Minisztériumát fiktív diákként osztályozza le („Legyen mondjuk Emma, vagy nem is... Emmi”). A minisztérium elégtelent kapott szervezésből, üzemeltetésből, empátiából és szakmaiságból is. Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója azt mondta, nem fél. Ő valamivel lazább kiállású, mint Pilz. Csendben hallgatják, amíg az oktatás problémáit és az iskolája követeléseit sorolta, de
amikor eljutott oda, hogy szüntessék meg a Kliket, kitört az ováció.
Azt is jól fogadta a tömeg, amikor azt követelte, szüntessék be a tanárellenes, 40-60 ezer forintos pedagógusi béremelésekről szóló álhírek terjesztését.
Két hermannos diáklány is beszédet tartott. „Olyan lesz a jövő, amilyen a jelen iskolája” – idézett Szentgyörgyi Alberttől egyikük.
Mi nemcsak a történelemkönyvekből tanulunk a demokráciáról és a szólásszabadságról, hanem a saját tanáraink példájából is.”
Tóth Réka, a Független Diákparlamentet képviselő egyetemista lány viszont jól beszólt a tanároknak és a szakszervezeteknek is. Szerinte a diákokat a tanárok és a szakszervezet se hallgatja meg, pedig hát az ő bőrükre megy a játék, nekik is helyet kellene szorítani a kerekasztal körül. „Mi közülük valók vagyunk, és le is fogunk tenni egy saját javaslatcsomagot.”
Még egy egyetemista megszólalt, Gulyás Balázs. Szemüveges, elegáns, fekete szövetkabátban, nagy adag haraggal a hangjában. Szerinte a kormány a felsőoktatást megalázza, és pénzpumpának használja, miközben stadionokat épít. „A felcsúti stadion a mi jövőnkből épült” – mondta („nem-hagy-juk!” – skandálják néhányan).
„Orbán Viktor 2008-ban még azt ígérte, hogy több pénzt fognak az oktatásra fordítani. Orbán Viktor azt is mondta, hogy arra jut pénz, amire akarjuk, hogy jusson” – mondta. „Most viszont időzített bombán ül az ország. Félmillió fiatal már külföldre tolta a biciklit.
Ők az Orbán-menekültek.”
Gulyás Balázs is követelte a Klik megszűnését, majd azt javasolta Orbán Viktornak, hogy költözzön Észak-Koreába, ha annyira szereti a központosítgatást. „Lejár az idő, húzzál bele” – szólt neki az egyik szervező.
Mendrey László, a PDSZ elnöke egyből egy Balog Zoltán-idézettel hergelte a közönséget, felolvasta a miniszter nyilatkozatát, amely szerint
annyira stabil az ország helyzete, hogy lehetőség van a belső korrekciókra.
Szerinte a miskolci gimnázium tiltakozása búvópatakként indult, és hömpölygő áradattá vált. Ezek után beszélt még egy kicsit Balogról („Neee” – kiáltja valaki). Szerinte a miniszter azt hiszi, hogy ez egy jó rendszer, amibe került egy kis porszem, pedig a nagy egésszel van a baj. „Sokak szerint a Soros minden tüntetőnek 3 zsák pénzt nyomott a kezébe. A fanclub persze ilyen, őket a valóság nem érdekli. Ne legyenek kétségeink. Mi leszünk az új migránsok.”
Szerinte a minisztérium által meghirdetett jövő heti kerekasztal nem elég kerek, mivel csak a Keresztény Iskolák Szakszervezetét, a Kereskedelmi és Iparkamarát hívták meg, a szülőket pedig a Nagycsaládosok Egyesülete képviseli. Mendrey László megkért minden jelenlevőt és minden jó érzésű embert, hogy tartsa magát távol ettől a „csonka kerekasztaltól”.
„Az ország Miskolcra figyel ma este” – mondta Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének vezetője. „Figyelnek, akik velünk vannak, és figyel a hatalom is.” A szakszervezeti vezető úgy véli, hogy a hatalom még most sem érti, hogy mi a bajuk a pedagógusoknak. Itt ismét elsorolták az oktatási rendszer problémáit, ezúttal a tanár szemszögéből.
„Elvették a tanítás örömét, a gyerekektől pedig, hogy gyerekek lehessenek.”
Ezek után jelentették be a február 13-i tüntetést, ami a Kossuth téren lesz.
„Azért vagyok itt, mert teljesítettem a női princípiumomat, és szültem 3 gyereket” – mondta Varga Andrea, az Autonóm Területi Szakszervet elnöke. „Május elsején én is ápolónő voltam, és most én is tanár vagyok” – mondta. „Nem hagyjuk a gyerekeink jövőjét.” „Nem-hagy-juk” – skandálja a rendőrség szerint mintegy ötezer fős közönség.