Balog Zoltán úgy fogalmazott: a mi kötelességünk, hogy fölszabadítsuk és a közös jövő szolgálatába állítsuk ezt a hatalmas erőtartalékot. Bízunk abban, hogy az emlékezés is ezt szolgálja - tette hozzá.
A miniszter azt mondta Magyarországon ma már van irodalma, van visszaemlékezés kultúrája a roma népirtás szörnyű tragédiájának, ezért ma már senki nem mondhatja, hogy "nem voltam tájékozott".
Balog Zoltán szólt arról is, hogy a rendszerváltoztatás megteremtette a szabadságot és ezzel együtt a lehetőséget, hogy "szembenézzünk a múlttal, hogy újra felfedezzük azokat, akikkel sorsközösségben vagyunk", de a kommunizmus idején "alig tudhattunk egymásról".
Egyházi közösségek, nemzetiségek és kisebbségek, polgári közösségek, akik hivatalosan nem létezhettek, újra fel kellett, illetve csak kellett volna fedezzék egymást, a másik történelmét, sebeit. Nehezen ment, hiszen mindenki először a saját szenvedését, a saját veszteségét akarta elmondani, és alig volt kíváncsi a másikra - fogalmazott.
A magyarországi roma társadalom pedig itt is a sor végére szorult szenvedéstörténetével, "aktuális elveszettségével". "Huszonöt év kellett hozzá, hogy ebből az adósságunkból törlesszünk. Hogy azokkal is törődjünk, akik a sor végén vannak" - mondta a miniszter.