„Nyilvánvaló, hogy a Magyar Úszószövetség egy korábbi rossz döntéséhez gyártott utólag egy ideológiát, amivel el akar menekülni a felelősség elől" - mondta Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista, aki szerint Kiss László ügye gyerekjogi szempontból mindenképpen aggályos, de megkérdőjelezhető azoknak a vezetőknek az alkalmassága is, akik – miközben tudtak a múltjáról – hagyták, hogy gyerekekkel foglalkozzon az úszóedző. (Kiss Lászlót 1961-ben felnőtt sérelmére elkövetett csoportos nemi erőszakban találták bűnösnek - a szerk.)
A nemi erőszak ugyanis nem évül el. Nem jogilag, hanem a következményeit tekintve.
Az áldozatok az egyik legkomplexebb traumán mennek keresztül, csoportos nemi erőszakot szinte csak úgy lehet túlélni, ha az áldozat kikapcsolja az agyát. Miután időben elviselhetetlenül sokáig, évekig, gyakran évtizedekig tart a trauma feldolgozása, kihat a párválasztásra, az önképre, valamint a szexuális életre is.
A felnőttkori öngyilkosságot elkövetők között felülreprezentáltak azok, akik valamilyen szexuális erőszak áldozatai lettek, gyakori körükben a depresszió és az elhízás is, utóbbi esetében ugyanis az áldozat fizikai akadályt teremt, hogy elkerüljön egy újabb támadást.
A következmények azonban nem csak az áldozat szempontjából tarthatnak egy életen át. Azok az emberek ugyanis, akik valamilyen szexuális bűncselekményt követnek el, másként viszonyulhatnak a későbbiekben az erőszakhoz és szexualitáshoz.
Nemcsak a bűnismétléstől lehet tartani, hanem attól is, hogy végleg megváltozik a hozzáállásuk.
„Tegyük fel, hogy egy edzőtáborban az egyik gyerek belenyúl a másik bugyijába, az elszenvedő fél pedig jelzi ezt egy olyan edzőnek, aki korábban szintén szexuális erőszakot követett el. Az edzőnek valószínűleg az jut majd az eszébe, hogy ő is tett már ilyet, esetleg súlyosabb dolgokat is, ennek megfelelően
kisebbítheti az ügy súlyát, sőt az elkövető mellé állva akár teljesen el is tusolhatja azt.
Ez nem törvényszerű, de óriási a kockázata" – mondta Gyurkó Szilvia, aki szerint éppen emiatt hibát követtek el a szövetségnél, amikor Kiss Lászlót nevezték ki.
Nagyon fontos a börtönből szabadultak rehabilitációja, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének egyéb érdekek is, mint például a jogszabályok által előírt "gyerek legfőbb érdeke". Kiss László például lehetett volna felnőttedző vagy sportmenedzser, de gyerekekkel foglalkozó szakember nem – véli Gyurkó Szilvia, aki szerint a siker nem írhatja felül a gyerekek érdekeit,
az olimpiai aranyérmeknél ugyanis fontosabb a gyerekek biztonsága,
és hogy az eléjük állított példaképek erre a szerepre alkalmas emberek legyenek.
A Magyar Úszószövetség felelősségét ráadásul csak növeli, hogy szerdán arra hivatkozva védték meg Kiss Lászlót, hogy az ügye már nagyon régen történt, és mindenki tudott róla. Ha tudtak róla, akkor különösen érthetetlen, miért nem volt ennek az ügynek jobb kezelése – vetette fel.
Az aktivista szerint összeér a közösség és az elkövető felelőssége, amit semmiféle siker nem tehet idézőjelbe. Az Origo olvasói is így látják, 74 százalékuk ugyanis úgy véli, hogy Kiss Lászlónak távoznia kellene a sportéletből.
Kiss László ügye rávilágít arra a hazai sportot átszövő macsóhangulatra, ami miatt szinte teljesen elfogadott a szexuális és a fizikai erőszak. Az UNICEF 2014-es jelentése szerint a magyar sportoló gyerekek 73 százalékát érte érzelmi bántalmazás, 39 százalékát fizikai erőszak, 31 százalékát szexuális zaklatás, 15 százalékuk pedig beavatási szertartást is átélt.
Kárpáti Róbert sportpszichiáter szerint a hazai sportéletben és általában a társadalomban is elterjedt az a nézet, hogy
nem egyenrangúak a nemi szerepek, a nőknek kevesebb joguk van,
és tűrniük kell az őket ért atrocitásokat. Szerinte Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnökének érvelése – miszerint azért nem váltották le Kiss Lászlót, mert az eset már régen történt – jól példázza a sportban uralkodó központi felfogást. Az edzők példaképek, igazodási pontok is egyben, ráadásul egy olyan, 12-18 év közötti időszakban foglalkoznak a gyerekekkel, amikor azok még nagyon fogékonyak mindenre. Emiatt a gyerekek egy idő után átvehetik ezt a viselkedési mintát, utólag pedig úgy ideologizálnak meg egy-egy pofont, hogy „anélkül nem is lettek volna bajnokok" – fogalmazott.
Pedig felmérések azt mutatják, hogy a sportteljesítményt nem befolyásolja pozitívan a fizikai erőszak, mégis sokan megengedhetőnek tartják, hogy az edző néha lekeverjen egy-egy pofont, vagy odasózzon a törülközőjével, esetleg a sípjával.
Kiss Lászlót is sokan felmentik a később elért sikerek miatt, pedig a két esetet teljesen külön kellene kezelni.
Amikor az úszóedző lemondott Hosszú Katinka miatt, volt, aki azt mondta, hogy Hosszú egy „ikont" sértett meg. „Én nem küldeném a gyerekemet egy olyan közegbe, ahol egy ilyen eset retorziók nélkül maradhat, és egy ilyen szakembert tekintenek ikonnak" – tette hozzá Kárpáti Róbert.