Kiderül, miért omlott össze a közmédia

Az 1989 és 2010 közötti médiaháborúk történetének az eddigi legjobb összefoglalójával jelentkezett a Wolters Kluwer kiadó által megjelentett kiadvány. A magyarországi médiaháború története című könyv nemcsak napjainkban, hanem a következő évtizedekben is nélkülözhetetlen mű lesz a korszakkal foglalkozó kutatók számára.

Ha száz év múlva az 1989 utáni magyar történelemmel foglalkozó szakemberek összeülnek, akkor szinte biztos, hogy a média körüli küzdelmek kiemelt figyelmet fognak kapni egy tudományos konferencián. A Wolters Kluwer kiadó által megjelentett A magyarországi médiaháború története című kiadvány a hazai sajtóban 1989–2010 között lezajlott változásokat veszi górcső alá.

A kötet a rendszerváltozás és azt követő mintegy húsz év magyarországi médiatörténetének – elsősorban – a politika szemszögéből történő vizsgálatára vállalkozik. A 2010. évi országgyűlési választásokat követő időszakot már nem vonja tárgykörébe tekintettel arra, hogy a választási eredményeknek köszönhetően

megújított médiaszabályozás talán korszakhatárként értékelhető,

bár csak évek múltán derülhet ki, hogy valóban annak bizonyul-e.

A rendszerváltás után a televízióért ment a legnagyobb küzdelem Magyarországon Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Erény

A könyv első részében három tanulmány mutatja be az egyes parlamenti választások által határolt rövid korszakok történéseit. A szerzők elsősorban a korabeli cikkekre, szakirodalomra, tanulmányokra támaszkodtak, amik természetesen bizonyos szinten elfogultak. Mindezek ellenére a szerzők törekedtek az ellentétes álláspontok ütköztetésére és az objektív, távolságtartó elemzésre.

Ezután szintén három tanulmány következik, amik az Antall- és a Horn-kormány alatti médiaviszonyokkal foglalkoznak, az 1996-os médiatörvény megszületésével, valamint a médiaháborúk összegzésével. A kötet egyik legnagyobb erénye az a kronológia, amiben szinte napra pontosan követhetjük az 1989–2010 között történteket.

Közszolgálat

A korszak médiatörténetének egyik meghatározó vonulata a közszolgálati média kálváriája. A legfontosabb és 1997-ig a saját – televíziós és rádiós – piacukon egyeduralkodónak számító médiumok romlása folyamatos volt, és megállíthatatlannak tűnt. A közszolgálati média kiemelt jelentőségű nemzeti intézmény, a kulturális élet és a demokratikus tájékoztatás egyik alapköve, meghatározója lehetett volna, de ehelyett – egyes reménykeltőbb időszakokat leszámítva –

politikai és gazdasági csatározások szánalmas bábjává silányult,

és vagyona mellett a szellemi erőforrásait is gyors ütemben vesztette el, mígnem 2010-ben a végső összeomlás szélére érkezett. A legújabb kori magyar történelem példaértékű és dicstelen epizódja ez, amelynek bemutatása a kötet jelentős hányadát megtölti.

A kép bal oldalán látható egykori MTV-székház előtt több tüntetés is volt a rendszerváltás után Fotó: Bielik István - Origo

Beidegződések

A rendszerváltással kezdődő időszak médiatörténetét gyakran illetik a „médiaháború” elnevezéssel. A név azokra a heves küzdelmekre utal, amelyek a média körül, annak apropóján az újságírók, szerkesztők, tulajdonosok és a különböző kormányzatok között, a kormányok és a mindenkori ellenzék, valamint a politikai és közélet egyéb szereplői között, illetve akár az egyes pártokon, érdekszövetségeken és magán a médián belül is zajlottak.

A „médiaháború” kifejezés elcsépeltnek tűnhet ugyan, és a történések ismerőiben, megélőiben újbóli elhangzása egyfajta azonnali zsibbadtságot, fásultságot okozhat, a szerzők mégsem tudtak eltekinteni a használatától, mert plasztikusan jellemzi az e könyvben tárgyalt bő két évtizedet. A felek örök sértődésbe és sokszor gyűlöletbe merevedve,

már a kezdetekkor lövészárkokba vonultak,

és onnan egymásra tüzelve küzdötték végig ezeket az éveket.

Természetesen ez idő alatt sok minden megváltozott; a média világa ma már egészen máshogy fest, mint festett a kilencvenes években, és a politikai erőtér is átalakult. A régi beidegződések azonban ma is ott vannak a fejekben, és ma is áthatják közéletünket. Ilyen értelemben 2010 nem is cezúra, és a médiaháború még sokáig nem fog véget érni. E kötet átolvasása – a szerzők szándékai szerint – segít múltunk megismerésében, jelenünk megértésében, és talán a jövőbeni hibák elkerülésében is.