Réti virágok, megnyugtató színek és a friss festék bódító szaga: öt napba került, de április 20-ára teljesen helyrepofozták a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai gyermekklinikájának vizsgálószobáját. Lakatos Norbert szobafestő elégedett az eredménnyel.
Gyenge munkát nem adok ki a kezemből,
és ez tényleg rendben van. Padlótól a mennyezetig felújítottuk a szobát, a grafikus és az önkéntes segítőim is odatették magukat. Tetszett a kórházi vezetőségnek is” – bólogat a férfi, akivel egy gödöllői kávézóban beszélgetünk.
Munkából jött, festékes ruhában. Mint meséli,
február óta harmadszorra látogat el kórházakba,
hogy adomány alapanyagokból egész kórházi részlegeket újítson fel.
Az egész februárban, egy nagy ijedséggel kezdődött: Norbert és felesége rémülten vették észre, hogy másfél éves lányuknak, Zsófinak 39 fokos láza van – szájfertőzést kapott el, ami a véráramba is bekerült, de ez már csak a kistarcsai Flór Ferenc Kórházban derült ki.
„Rémüldöztünk, hogy mi lesz a gyerekkel, mindenféle rémhírt hallottunk a kórházi ellátásról – ehhez képest nagyon profi ápolók, nagyon megnyugtató módon látták el a kislányunkat. A méretes branültűt úgy szúrták be Zsófi karjába, hogy a szeme sem rebbent” – meséli Norbert.
A meghatott apa látta, hol pihennek a nővérek: borítékot nem tudott volna mindenkinek adni, de a nővérszoba kifestésével egyszerre köszönhette meg, hogy megmentették lánya életét.
Ekkor jött rá arra is:
Magyarországon nem megszokott, ha valaki munkával köszöni meg mások munkáját – pedig teljesen járható út lenne.
A felismerést tettek követték: miután a „hálafestésről” egy rádióműsor is beszámolt, a szobafestőnek rengetegen ajánlották fel a segítségüket – köztük egy festékforgalmazó cég vezetője, aki alapanyagokkal járult hozzá az önkéntes munkához.
Norbert pedig belelendült. Második lépésként márciusban
a Flór Ferenc Kórház teljes koraszülöttosztályát felújította Kerepesen,
az utóbbi napokban pedig az említett gyerekvizsgálószobán dolgozott. Itt már többen segítettek neki, így Radics Tamás grafikus és a pázmányos Caritas-kör önkéntesei is.
Volt, aki pénzzel támogatta volna a szobafestőt, de ő visszautasította – utalják inkább a kórházaknak, ahol tényleg elkel a támogatás, ahol rohadó falak között, pergő vakolat alatt mentenek életeket.
Az elismerő lájkokkal viszont nem lehet jóllakni: Norbert alkalmi festésből, tapétázásból él, családjával nehézkesen tartják fent magukat – sokszor az is
kérdéses, hogy be tud-e utazni a fővárosba a következő melóért,
jut-e pénz egyáltalán bérletre, buszjegyre. Felesége, Szidónia szerencsére nagy pénzmágus, az utolsó pillanatban mindig előteremti a hiányzó összeget, ha kell apróból, a dunsztosüveg mélyéről.
„Imádom a munkámat, de maszekként lehetetlen fennmaradni. Csúsznak a kifizetések, többször is átvertek már. Ha ebben az évben nem jutok előre, beállok a futószalag mellé. A gyereknek enni kell adni” – jegyzi meg kényszeredett mosollyal a fiatal férfi.
Mégis úgy érzi, profitál az önkéntességből: munkája ad egy vajszínű árnyalatot az előítéleteknek, bizonyítja, hogy
a romák igenis tudnak kitartóan és becsülettel dolgozni.
Másrészt sokat nőtt az önbecsülése is. „Nem tagadom, volt egy múltam, buliztam, piáltam, csináltam keményebb dolgokat is. De a kislányom felelősségre tanított – amióta pedig kórházakban segítek,
Szidi teljesen másként, rajongva néz rám.
Végre azt érzem, felnőttem” – mondja büszkén Norbert. Úgy érzi, már ezért a tapasztalatért is megérte önkénteskedni.