Elfogadtam az életem, próbálok minél többet kihozni belőle

Tóth Károly tolószékes táncművész - aktivista

Vasárnap délután 2 órakor kezdődik a harmadik Rehab Critical Mass, a fogyatékossággal élők – mozgásukban, látásukban, hallásukban, beszédükben vagy mentálisan akadályozott emberek –, valamint a velük szimpatizáló ép barátaik, ismerőseik felvonulása. Ennek apropóján a rendezvény egyik aktivistájával, Tóth Károly kerekesszékes táncművésszel beszélgettünk.

Nem sikerült megelőzni. Pedig szokás szerint a megbeszélt időpontnál korábban érkeztem a beszélgetés helyszínére, hogy felmérhessem a terepet, kicsit bevackolódhassak a hely hangulatába, meg persze, hogy ne kelljen rám várni. Ezúttal nem jött össze, interjúalanyom, Tóth Károly, mozgássérült táncos, aktivista, író már a Nem adom fel kávéház egyik asztalánál ül kerekesszékében, mosolyogva.

Vicces egy helyzet, mert amikor helyszínt kerestem a beszélgetéshez, aminek akadálymentesen megközelíthetőnek kellett lennie, és ahol szükség volt kis színpadszerű térre is, egyből a Nem adom fel Café & Bar jutott eszembe, ahol már jártunk.

Nem ez a vicces, hanem az, hogy Karcsi éppen a Nem Adom Fel Alapítványnál dolgozik, de ezt csak azután tudtam meg, hogy leszerveztem a találkozó helyszínét. Szóval ő egy kicsit hazajött ide. Károly egyebek mellett a Rehab Critical Mass (RCM) aktivistája.

Rehab Critical Mass harmadszor

Az RCM-et, a fogyatékossággal élők – mozgásukban, látásukban, hallásukban, beszédükben vagy mentálisan akadályozott emberek –, valamint a velük szimpatizáló ép barátaik, ismerőseik, szövetségeseik felvonulását vasárnap harmadik alkalommal rendezik meg. Gyülekező 13 órakor a Clark Ádám téren, a menet 14 órakor indul a Lánchídon át az Erzsébet térre, ahol koncertek, kulturális és családi programok várják a résztvevőket. Fellép – többek között – a Republic, Pásztor Anna, Kovács Patrícia, valamint a fiatalember, akivel éppen egy asztalnál ülök: Tóth Károly. Aki kimegy a felvonulásra, találkozhat még Tillával és a „Tiszta szívvel" című film néhány szereplőjével is.

A „Legjobb civil akció" kategóriában Civil díjat nyert esemény célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a fogyatékossággal élők társadalmi kirekesztettségére, azokra a súlyos problémákra és hiányosságokra, amik haladéktalan megoldást igényelnek. Például akadálymentesítés, integráció, inkluzív oktatás, rehabilitáció, támogató szolgálat továbbfejlesztése és kiépítése – hosszasan lehetne sorolni. Én ehhez egy erős kommunikációs tréninget javasolnék minden általános iskolának, mert hiszen mi, felnőttek is félünk a fogyatékkal élőktől. Ugye?

1,8 millió érintett

Magyarországon - a 2011-es adatok szerint - 457 ezren élnek fogyatékossággal. Helyzetük - ha hozzászámoljuk a hozzátartozóikat, családtagjaikat, barátaikat - mintegy 1,8 millió embert közvetlenül érint.

Tóth Károly kerekesszékes táncművész, aktivista Fotó: Polyak Attila - Origo

Nem mondom, hogy mindez a kávézó pultjánál futott át az agyamon, mindenesetre benevezek egy ásványvízre. Karesz nem kér semmit, hozott gyümölcslével dolgozik. Nézem a vendégkönyvet, a legutolsó bejegyzés egy holland páré, nagyon jól érezték magukat, és a kávé is jó volt - írják.

Karcsi tehát elektromos kerekesszékkel közlekedik, és nehezítetten beszél. Szegedi fiú, de már sok éve Budapesten él.

Három hónapos korában kapott egy lejárt szavatosságú vakcinát, amitől mozgássérült lett.

A hétköznapi dolgokban (például öltözködés, étkezés) segítségre szorul. Egy kollégiumban lakik, a barátai segítenek neki: három napra van előre megbeszélve, hogy ki mikor megy hozzá. Ami a dolog nehezebb részét illeti: persze, nincsen szégyenlősködés, hiszen barátok.

Kis semmiség

Jó helyen vagyunk a kávéházban, itt a világ legtermészetesebb dolga ilyesmit kérni: „légyszi, vedd ki a gyümölcslevet, meg a szívószálat a hátizsákból, és segíts meginni! Köszi.” Elképzelhető ez egy gyorsétteremben? Egy irodaház aulájában? Bármelyik pályaudvaron?

Az orvosok a mai napig nem tudják megmondani, mi történt Károllyal,

csak annyi biztos, hogy az oltás okozta idegrendszeri károsodás a mozgásszerveket és a beszédközpontot érte. Karcsi házon belül és rövidebb távokon saját lábon is képes közlekedni. Néhány lépésről beszélünk, ezért kell a hosszabb utakhoz az elektromos kerekesszék.

Kis semmiség Fotó: Polyak Attila - Origo

A találkozót e-mailben beszéltük meg. Innen nézve kis semmiség. Aztán most, hogy találkozunk, csak most látom, hogy ez neki komoly meló volt, amit egyébként zokszó nélkül csinált végig: a jobb kezét egyáltalán nem használja, a bal kezével sem képes finom mozdulatokra. Egy ujjal gépel. Kipróbáltam: az elmúlt három bekezdést egy ujjal pötyörésztem be. Nem mondok semmit, tessenek kipróbálni önök is!

Irigylem tőle

Hófehér nadrágban, divatos ingben és cipőben ül velem szemben. Persze nem látok a mélységekbe, de ameddig igen, ott rend van, és harmónia, sok lépésre előre tervezés. Irigylem tőle, én, a zilált életű. Meg a beszédes tekintetét, azzal nagyon nagy hatással van rám is, meg ahogy később látni vélem, a közönségére is.

Azt mondja, 12 éve került be a MEREK-be, ahol egy csomó területen új dolgokat tanulhatott az életről, amik nem feltétlenül jöttek volna elő, ha egészséges volna. (Amikor a MEREK-ben lakott, akkor az Addetur Baptista Gimnáziumba és az ArtMan Egyesületbe járt, utóbbi helyen kezdett el táncolni. Kérte, hogy linkeljem be őket, mert sokat köszönhet nekik.)

Elfogadtam az életemet, ebből próbálok minél többet kihozni

- mondja. Sok mondatában szerepel az „élet” szó, amit én nagyon szeretek.

Mindig is szeretett volna valami lelkéből fakadó dolgot megmutatni másoknak Fotó: Polyak Attila - Origo

Az ELTE történelem alapszakja után elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány mesterszakát, ahol a fogyatékossággal élő emberek színházi megnyilvánulásairól írt. Mert mindig is szeretett volna valami lelkéből fakadó dolgot megmutatni másoknak.

Tűnődve iszom az ásványvizet: hiszen mindketten ezt szeretnénk! De az ő tekintete nyíltabb és nyugodtabb, nem biztos, hogy igazam van, de benne talán kevesebb a megfelelési kényszer. Ha így van, az jó.

Tapasztalati szakértő

Károly 6 órában dolgozik az alapítványnál, tapasztalati szakértőként. Óvodákba, iskolákba, cégekhez járnak, hogy megmutassák, milyen így élni.

Ültek például önök kerekesszékben?

Én még nem, pedig közelebb vagyok a dologhoz az átlagembernél, már több cikket is írtam a témában.

A tánc állandóan jelen van Karcsi hétköznapjaiban, ami a sok elfoglaltság miatt mostanában általában hetente egy próbát jelent. Már ha nincsen fellépés – mondja –, mert akkor többet. Karesz 2014 decemberében a Paraszupersztár második helyezését érte el. És a La Femme magazin 50 legtehetségesebb magyar fiatal mentorprogramjának támogatásával megírta az életéről szóló Itt vagyok, vagy amit akartok című drámáját.

Tánc közben fölül tud emelkedni a korlátain Fotó: Polyak Attila - Origo

Vagy ott volt például az Ébredés című egyfelvonásos darab, amiben Varga Krisztina koreográfussal, Szapu Dániel videóművésszel, valamint Szervác Attila zeneszerzővel dolgozott együtt. És hozott létre valami lélekemelőt.

Azt mondja, tánc közben fölül tud emelkedni a korlátain, a színpad megsokszorozza az energiát.

Simán táncol tíz percen át, míg „civilben” öt perc után is kifullad. Jelenleg annyi az elfoglaltsága, hogy nem tud dolgozni táncos jeleneten, de mint mondja, vannak a fejében gondolatcsírák, amik kibontakozhatnak. Most éppen a vasárnapi Rehab Critical Massre próbál, és közben próbál a meglévő koreográfiába néhány új elemet becsempészni.

Képes vagyok

Csak hülye kérdéseim vannak. Az idei RCM szlogenje: „Képes vagyok.” „Mire, Karesz?”- kérdezem lábujjhegyen állva, hogy a kérdés velem együtt a legkisebb nyomot hagyja. „Másokat gondolkodásra bírni” – válaszolja. „Lenyúlhatom a szlogent?” – vetem fel. „Naná, hogy nem!” – válaszolja.

Azután beszélünk az idegenkedésről is. Hát mert ugye

a fogyatékkal élőktől félni szokás,

mint említettem. Erre Karesz azt válaszolja, hogy persze, van, amikor az elején furcsának nézik, de érzi, hogy képes hatást kiváltani az emberekből, ami után már nem idegenkednek tőle. „A művészi hatás át tudja lépni azt a küszöböt, ahol már nem az a lényeg, hogy ki táncol, hanem az, hogy milyen hatással tud lenni az emberekre” – mondja átszellemült arccal.

Képes hatást kiváltani az emberekből. A fényképek tánc közben készültek Fotó: Polyak Attila - Origo

És meg is mutatja. Amikor a tánc elkezdődik, régi reflexek húznak görcsbe: olyan vagyok, mint Budapest ma: cinikus, kiégett, részvéttelen. És akkor jön ez a fiatalember, és a táncával ő segít nekem kilépni önmagamból, miközben ő kilép a kerekesszékéből. Azt hittem, megbújtunk a kávézó sarkában, és senki nem figyel minket. Amikor vége a produkciónak, komoly taps kerekedik. Szeretjük egymást, mindannyian.