Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
2006. augusztus 20-ának estéjén, kilenc óra előtt nem sokkal kitört a pánik. Hatalmas vihar érte el a fővárost. Hirtelen zuhogni kezdett, a felhőszakadást pedig 120 kilométeres szél kísérte, amely fákat döntött ki, és több ház ablakát is betörte. Pár percre leállították a tűzijátékot, majd újra megjelentek a fények az égen, pedig ekkor már javában tombolt az ítéletidő.
Egy perc se telt el, és már egyáltalán nem látszódott a Gellérthegy. Ahogy elkezdett az eső is esni, mindenki futni kezdett
– mondta az Origónak akkor egy fiatal férfi, aki a pesti rakpartról szerette volna nézni a tűzijátékot.
A Lánchídnál a híd alatti átjáróba menekültek az emberek, az Erzsébet híd pesti végén álló tömeg pedig a Kossuth Lajos utcán indult el.
A Ferenciek terénél az aluljáró megtelt, oda sokan már hiába próbáltak lejutni
– mondta egy másik férfi, aki az Erzsébet híd közeléből nézte volna a tűzijátékot. Eközben
a belvárosi templom tetejéről tetőcserepeket sodort le a szél,
de a budai Várban lévő Sándor-palotát és a mellette álló épületeket sem kímélte a vihar.
Egy tizenötéves lány a budai Várban sérült meg. Úgy emlékezett, hogy körülötte mindenki pánikba esett, ő viszont csak állt és várt.
„Amint kiértem a palota lépcsőjétől a siklóhoz, nagy meglepetés fogadott engem, és a tömeget is. Bokáig érő víz várt minket... Eközben a vihar egyre erősebb lett. Próbáltunk előrébb jutni, de nem sikerült.
Ekkor egy erős ütést éreztem a fejem hátsó részén. Egy faág fejbe vágott. Abban a pillanatban azt hittem, hogy mindenki ott fog meghalni.
Egyszerűen nem tudom leírni, hogy milyen érzés volt” – tette hozzá.
A Batthyány térnél is kaotikus állapotok uralkodtak. Két ember megsérült, amikor rájuk dőlt a délutáni légi parádéról tudósító újságírók számára felállított emelvény.
„Pillanatok alatt orkánerejű szél tombolt, futottunk valami menedék felé.
A másfél éves kisgyerekünkkel rohantunk, a babakocsit vitte a szél. Borzasztó volt. Ilyet még sosem éltünk át!
Az egyik irodaépület eresze alá tudtunk beszorulni, ahol a gyerekről lerángattuk a ruhát, és átcseréltük szárazabbra. Iszonyatos volt, ahogy több ezer ember sikítva menekült egymás hegyén-hátán, a szülők ordibálták a gyerekük nevét, keresték őket. Mondhatom, túléltük...” – írta egy másik szemtanú, akit családjával a Boráros tér környékén volt, amikor kitört a vihar.
Egy másik szemtanú pedig úgy emlékezett: „mi a Margit híd közepén álltunk, amikor elkezdett csöpörögni az eső... Időközben mindenki elkezdett futni, esernyőkkel viaskodtak.
Amikor jött egy nagyobb széllökés, erősen csapódtak ránk a vízcsöppek, és akkor mindenki elkezdett sikítani, a gyerekek sírtak.”
Többen számoltak be levegőben repkedő faágakról, feldöntött mobilvécékről, megrongálódott autókról és halálfélelemről is. Egyikük arról mesélt, hogy „menekülés közben
egy kislány mögöttem azt kérdezte anyukájától: meg fogunk halni?”
Két fiatal a Jászai Mari térnél nézte végig, amint az erős szél feldöntött egy mobilvécét, a „tartalma” pedig a járdára ömlött. Ők is száraz helyet kerestek, de hiába. A híd alatti fedett területek és az aluljárók akkor már tele voltak emberekkel, de a kávézók és éttermek is megteltek.
„Széjjeláztunk” – mondta az egyikük a telefonba, majd azzal folytatta, hogy
a Nyugatinál alig lehetett lejutni a metróba,
ezért úgy döntöttek, inkább vonattal utaznak Észak-Pestre, de ez sem volt jó megoldás, mert késett a szerelvény.
A rakparton akkora volt a szél, hogy oszlopokkal együtt felkapott egy sörsátrat. A Péterfy Sándor utcai kórházban nyilatkozott egy 25 év körüli férfi, akit eltalált az egyik repülő tartóoszlop, amikor a barátnőjét akarta védeni. Több bordája és a lapockája eltört. Azt mondta, amikor magához tért, elindult a villogó fények – egy rendőrautó – felé. Azok a rendőrök viszont nem vitték kórházba, arra hivatkozva, hogy nem hagyhatják el a helyszínt, úgyhogy egy másik rendőrautó vitte a Rókus-kórházba. Onnan az ügyeletes Péterfy utcai kórházba irányították őket.
Soós Henrietta ugyan nem sérült meg, de látott sebesülteket.
Mikor a vihar elcsitult, kimentünk a menedékhelyről... A húgom nagyon meg volt rémülve, mert előttünk egy házaspár és egy körülbelül négyéves kislány ment. Az anyának véres volt a háta, az apának és a kislánynak be volt törve a feje.
Tóth György és párja könnyebb sérülésekkel megúszta a vasárnapi vihart, nem úgy, mint az a fiú, akit ők segítettek ki a rászakadt faágak alól: „én visszamentem, mert egy fiatal srác feküdt az ág vastag része alatt.
Mondtam a páromnak, hogy fusson, kihúzom a fiút, és megyek.
Ekkor már a fiú is megmozdult. Csuklójánál értem csak el, de szerencsére jött valaki, és segített. Végül is sikerült talpra állítani, de nem tudom, hogy milyen sérülései voltak, mert alig láttunk.”
Egy férfi pedig ezt írta:
eveztem már sötétben, esőben a Tiszán, síeltem már hófúvásban 2500 méter magasban, ahol visszafújt a szél a lejtőn, de ennyire még nem féltem a természet erejétől.”
Egy nő pedig így emlékezett vissza a történtekre: „barátnőimmel a Vigadó téri hajóállomásnál álltam. (...) Iszonyatosan hideg, jeges eső ömlött ránk. Az orromig sem láttam, mindenem percek alatt csuromvíz lett. A körülöttünk lévő kisgyerekek sikítani kezdtek, majd mindenki a jegypénztár felé kezdett rohanni, de ekkor egy férfi elkiáltotta magát, hogy bezárták a kaput.
A tömeg teljesen megbolondult, először egymást kezdték a rácsokra nyomni, majd mikor már biztos volt, hogy itt nem lehet feljutni, tovább menekültek.
Mi a padon egymáshoz bújva vártuk, hogy csillapuljon a vihar, és közben szólt a tűzijáték, mintha ágyúdörgés lenne. 9 óra 20-kor indultunk el a rakparton. Mindenhol szemét, felborult vécék, széttört esernyők, kiabáló emberek. Ilyet csak a katasztrófafilmekben láttam.
Teljesen le kellett mennünk a Petőfi hídig a zuhogó esőben, hogy kijussunk az alsó rakpartról. Néhány embert a falon húztak fel a felső részre. A tűzijáték fényében még ijesztőbb volt a látvány.”
Egy fiatal szemtanú beszámolója szerint ez történt: „amikor leszakadt az ég, egyik pillanatról a másikra olyan erővel kezdett el esni az eső, hogy nem láttam az orromig sem. Beálltunk az egyik szálloda alá, ott keresve menedéket az esőtől, de még ekkor jött a java. A barátnőmet erősen fogtam, nehogy elszakadjunk egymástól.
Pillanatok alatt az eső olyan erőre kapott, hogy a széllel párosulva nem lehetett látni semmit, a hátamat csípte ruhán keresztül is.
Majd elkezdett szakadni a jég, a kezemet a tarkómra tettem, próbáltam védeni a fejem a dobókocka nagyságú jégdaraboktól. Olyan erővel fújt a szél, hogy én még ilyet nem láttam. A legszörnyűbb az volt, hogy mindenki sikítozott meg üvöltözött. Nem tudom, hogy poénból, vagy tényleg a félelem beszélt valakiből, de egy férfihang azt üvöltözte:
itt a világ vége, mind meghalunk!
A Petőfi teret leszakadt faágak terítették be, volt, hogy embermagasságban, az út közepén hevertek óriási gallyak.”
„Egyszerűen úgy érezte magát az ember, mintha a leghátborzongatóbb katasztrófafilm főszereplője lenne. Amerre csak futottunk, rémült arcokat láttunk, többen kétségbeesetten sikoltoztak elhagyott családtagjaik, ismerőseik után. Nagyon sokan sírógörcsöt kaptak. A Lánchídnál több hatalmas ág is leszakadt, és pár ember meg is sérült futás közben. Az emberek mélygarázsokba és kapualjakba menekültek, mások egészen a metrókig és buszokig szaladtak, szerencsésebbek taxit fogtak, és azzal próbáltak kijutni a tömegből” – írta egy utcán rekedt férfi, aki levelét ezzel zárta:
„Félelmetes volt, ahogyan az emberek egymást lökdösve és eltaposva rohantak a vihar elől.
Mindenki felsikoltott, amikor a felrobbanó petárdákat a házak közé sodorta a szél. Az alsó rakparton állók közül többek ruháját megpörkölte a felrobbanó petárdákból származó parázs.
Talán épp ezért szerencse a szerencsétlenségben, hogy esett az eső.”
Többen írtak arról, hogy bokáig, térdig kellett gázolni a vízben, és az aluljárókba lépcsőkön ömlött le a víz, ugyanakkor volt olyan, aki a Dunán élte túl a vihart.
„Hirtelen minden elsötétült, és mint egy fátyol ült rá mindenkinek a szemére. A mi kapitányunk sem látott semmit,
mindenki a hangosbemondókba ordibált, hogy körülbelül betájolhassák egymást a hajók.
A víz közben nagyon vert, és ide-oda taszigálta a hajónkat. A mellettünk levő hajó olyan közel volt, hogy hallottuk, ahogy hangosan, elcsukló hanggal imádkoznak az emberek. Olyan volt az egész, mint egy szeptember 11-i hangfelvétel. A Margit hídról lezúduló víz elvonulása után többen feküdtek a földön kisebb sérülésekkel. Valószínűleg éppen mentőre vártak.”
Egy nő pedig úgy emlékezett: „a látvány elszomorító volt, mindenhol szanaszét sodort árusmaradványok, üvegek, perecek. Belegondolni is rossz, hogy milyen anyagi kár érhette ezeket az embereket.
A mentők jöttek-mentek, ahogy tudtak a tömegben.
Szomorúan gondoltam a sérültekre, akiket valamilyen baj ért ebben a viharban, meg azokra, akik rengeteget dolgoztak, hogy ez a csodálatos nemzeti ünnep minél szebben záródjon.”
Egy 12 éves kislány a budai alsó rakparton halt meg, amikor rádőlt egy fa. Vele együtt egy fiatal, román állampolgárságú férfi is meghalt. A pesti oldalon egy idős nő szívinfarktust kapott.
Hétfő délután négyre emelkedett a halottak száma, amikor Ercsinél megtalálták a vízben annak a nőnek a holttestét, aki a Dunáról nézte volna a tűzijátékot. Ő azon a motorcsónakon tartózkodott, amelynek öt utasából kettő eltűnt vasárnap.
A másik utas viszont csak csütörtökön került elő. A férfi holttestét a Duna budapesti szakaszán az elsüllyedt csónakban találták meg, amely az A38 nevű, szórakozóhelyként működő hajó horgonyának kötelébe akadt bele.
Molnár Lajos egészségügyi miniszter másnap reggel még azt mondta, 300-320-an sérültek meg, tizenöten súlyosan. Szilvásy György kancelláriaminiszter viszont hétfőn délután már több mint ötszáz sérültről beszélt, és arról, hogy közülük hetvenen tartós kórházi kezelésre szorulnak.
Másnap délelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
„azonnali, gyors és alapos” vizsgálatot rendelt el
annak tisztázása érdekében, milyen időjárással kapcsolatos előrejelzések készültek, és lett volna-e lehetőség arra, hogy az eredeti forgatókönyvtől eltérjenek.
Azt is bejelentették, hogy a vizsgálatot Szilvásy György kancelláriaminiszter vezeti.
De vizsgálat indult az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnál és a meteorológiai szolgálatnál is.
Eközben még másnap délre sem állt teljesen helyre a fővárosi közlekedés. Több troli rövidített útvonalon közlekedett, néhány villamosjáratot pedig buszok pótoltak egy-egy szakaszon. Az autósoknak sem volt könnyű, mert úttestre zuhant fákat kellett kerülgetniük.
A leszakadt fatörzsek vezetékeket és villanyoszlopokat is megrongáltak.
Hétfő reggeltől folyamatosan érkeztek az augusztus 20-i viharral kapcsolatos kárbejelentések a biztosítókhoz.
A lakásbiztosításban piacvezető Aegon 500 millió forintra becsülte a kárt.
Vihar vidéken is volt, de Budapesten végezte a legnagyobb pusztítást.
Az ICI Interaktív Meteorológia már két nappal augusztus 20-a előtt, péntek este jelezte, szombat estétől pedig egész vasárnap figyelmeztetett a várható veszélyre. Több mint fél órával a vihar kitörése előtt
Nagy sebességgel közeledik a vihar”
címmel közölt előrejelzést, de az országos szervezetnél is észlelték a bajt.
Az OKF szóvivője, Dobson Tibor viszont azt állította, nem kaptak pontos előrejelzést az Országos Meteorológiai Szolgálattól.
Olyan jelzést kaptunk, hogy erős vihar várható, de abban nem szerepelt konkrétan Budapest, illetve az sem, hogy az pontosan mikor várható”
– mondta.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetője ezt tagadta. Azt mondta, a meteorológusok jó előre jelezték a vihart.
Az OMSZ az első pontosabb előrejelzését 19-én, 9 óra 37 perckor küldte át az OKF-nek faxon és e-mailen egyaránt
– közölte Dunkel Zoltán, az OMSZ elnöke. A szombati előrejelzés állította, hogy
a szél vasárnap délutántól északnyugatira fordul, és a zivataroktól függetlenül sokfelé megerősödik, a Dunántúlon viharossá fokozódik”.
Huszadikán reggel már 90 kilométer/órás szelet és jégesőt jósoltak. A tűzijátékig tizenegy figyelmeztető előrejelzést küldtek az illetékes hivataloknak, és ahogy közeledett a vihar, egyre pontosabban jelezték a zivatar várható erősségét és helyét. Másfél órával a széllökések, a zivatar és jégeső előtt rendkívül pontos előrejelzést készítettek.
A meteorológusok szerint a rendőrség 20 óra 20 perckor kérte be az első prognózist és helyzetelemzést, majd húsz perccel később az újabbat, tehát a hivatalos szervek tudtak a készülő viharról. A kancelláriaminiszter vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy nem a meteorológusok hibáztak.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat 19 óra 39 perckor e-mailben piros szintű riasztást küldött a katasztrófavédelemnek, de ezt csak 23 óra 30 perc körül olvasták el
– mondta Szilvásy György, azt viszont nem tudta megmondani, miért nem látták idejében a levelet, amelyben ez állt:
a közép-magyarországi régióban heves széllökésekkel kísért vihar várható.
Arról is beszélt, hibáztak azok, akik nem olvasták el idejében a riasztást, de úgy látta, akkor már késő volt, mivel csak másfél óra volt a tűzijátékig. Egy egymilliós tömeg szétoszlatása ugyanakkor legalább 2–2,5 órát vesz igénybe.
Kiderült, hogy a rendőrség és a tűzoltók szóltak a pirotechnikusoknak, hogy mérlegeljék a tűzijáték leállítását. A szervező Nexus Kft. viszont úgy döntött, folytatják a rendezvényt. A miniszter akkor azt mondta, a cég ezt azzal indokolta, hogy
a vihar ellenére képesek lebonyolítani a tűzijátékot, illetve úgy vélték, jobb, ha a tömeg nem egyszerre oszlik fel, hanem megvárja a látványosság végét.
Szóba került az a rendelet is, amely szerint erős szél esetén a tűzijátékot meg kell szakítani, a miniszter mégis úgy látta,
a Nexus Kft. a rendezvény előtt és alatt is a hatósági előírásoknak megfelelően járt el.
Szilvásy György beismerte, hogy „megfelelő információk birtokában” ő is jogosult lett volna leállítani a tűzijátékot, de mások is megtehették volna.
Egy főosztályvezető, két államtitkár, a fővárosi védelmi bizottság elnökének, a főpolgármesternek is lett volna rá lehetősége.
Demszky Gábor viszont kijelentette, hogy nem tartja magát felelősnek a történtek miatt.
Azzal érvelt, hogy az állami ünnep lebonyolítása kormányzati kompetencia.
A Nexus Kft. ügyvezetője a Népszabadságnak azt mondta, a rendezvény irányító központjában ott voltak a rendőrség és a katasztrófavédelem képviselői is, és nem kaptak olyan utasítást a megbízó – vagyis a Miniszterelnöki Hivatal részéről – részéről, hogy álljanak le.
Simon arról is beszélt, hogy
a tűzijátékot a rendezvény lebonyolítói közül kizárólag az azt irányító pirotechnikusok állíthatták volna le, akik ezt 6-8 perccel a műsor kezdete után meg is tették.
Aztán végül úgy döntöttek, folytatják a tűzijátékot, mivel úgy vélték, hogy megelőzhető a baj, ha nem egyszerre indul haza a tömeg.
A cégvezető arról is beszélt, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálatnál nem mondtak igazat arról, hogy nem kértek tőlük időjárási előrejelzéseket.
Egész nap kaptuk az általános jelzéseket a közeledő hidegfrontról, lehetséges záporokról
– mondta, majd hozzátette, szerinte a fő kérdés az, hogy az OMSZ miért nem riasztotta időben az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot.
A vizsgálatot két nap alatt lezárták, több mulasztást és hiányosságot állapítottak meg, de a kormányzatban
csak a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetőjét váltották le.
Ő volt az, a tűzijátékot szervező Nexus Kft.-vel megkötött szerződést aláírta. A vizsgálat során ugyanis a szerződés katasztrófatervében hiányosságokat találtak.
A terv nem szólt például arról, hogy előzetesen tájékozódni kell az időjárásról
– mondta a kormány.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat ügyeletese ellen pedig fegyelmi eljárás indult amiatt, mert nem ellenőrizte, hogy a viharról szóló riasztást tartalmazó e-mailt elolvasták-e az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon.
A kancelláriaminiszter arra hivatkozott, hogy a vonatkozó kormányrendelet szerint a meteorológusoknak nemcsak e-mailben, hanem faxon és telefonon is le kell adniuk a szükséges jelzéseket – ez esetben a piros szintű riasztást. Emiatt
felmentették egy tűzoltó alezredest, akinek a katasztrófavédelem ügyeleteseként olvasnia kellett volna az e-mailt.
Ezenkívül fegyelmit indítottak két katasztrófavédelmis osztályvezető ellen.
A Fidesz elfogadhatatlannak minősítette a lefolytatott vizsgálat eredményét, és felszólította Gyurcsány Ferencet, hogy
nevezze meg az augusztus 20-i tragédia politikai felelősét, és váltsa le a jogszabályban megállapított felelőst, Szilvásy György kancelláriaminisztert.
A Fidesz azt is kifogásolta, hogy éppen a kancelláriaminiszter vezette azt a vizsgálatot, ami az ő felelősségét is megállapíthatta volna
A kormány aztán meghallgatta a vizsgálatot vezető Szilvásy György kancelláriaminisztert, és a miniszterelnök úgy döntött
nincs ok arra, hogy ebből a természeti katasztrófából bárki politikát csináljon, nincs tehát ok a politikai felelősség megállapítására.
A tűzijátékot lebonyolító cég megkapja a pénzét a tűzijáték lebonyolításáért. A MEH és a Nexus Kft. között július 18-án létrejött szerződésben az állt, hogy
a szervező nem vonható felelősségre abban az esetben, ha vis maior alakul ki. Szilvásy György kancelláriaminiszter pedig már korábban kijelentette, hogy pontosan ez történt.
A vis maiorként felsorolt lehetőségek között példaként a következőket említik: tűzvész, árvíz, járvány, biztonsági intézkedések, általános sztrájk. A terjedelmes, mellékletekkel ellátott szerződésben az időjárásról csupán néhány sor szól:
„A felek megállapodnak, hogy a rendezvény időpontjában a többéves meteorológiai statisztikák szerint
kevéssé valószínű, de nem kizárható rossz időjárás esetén a rendezvény átszervezésével, átalakításával próbálják annak megtartását maximálisan biztosítani.
Végső esetben megoldásként szóba jöhet a rendezvények más időpontra történő átütemezése.”
A „biztonságügyi és egészségügyi terv” egyetlen oldalát az egyik mellékletbe illesztették. Ekkor nézték át évekre visszamenőleg az összes tűzijátékos szerződést, és
egyikben sem szerepelt időjárásra vonatkozó katasztrófaterv.
A Nexus nemcsak a tűzijátékot, hanem az augusztus 19-ei örömkoncertet, a Parlament előtti zászlófelvonási ünnepséget, a Parlamentben tartott fogadást és a Kenyérfesztivált is szervezte. Mindennek költségeit valamivel kevesebb, mint bruttó 249 millió forintra becsülték a szerződésben. Ki is fizették nekik a pénzt.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök aznap este
a családjával Balatonőszödön volt és a kormányszóvivő szerint vasárnap este tíz óra körül tájékoztatták a történtekről,
a kancelláriaminiszter, aki maga sem volt Budapesten.
Az én kevés információim alapján az egész ügyet nem érzem megnyugtatóan lezártnak”
– mondta a köztársasági elnök azután, hogy nem volt politikai felelősségre vonás.
A felelősség kérdését mindenképpen tisztázni kell”
– mondta Sólyom László, aki
az augusztus 20-i események után nem kapott személyes tájékoztatást, pedig a rendkívüli eseményekről, a következményekről és a kárelhárítási tervekről is tájékoztatni kellett volna a köztársasági elnököt.
Arra, hogy miért nem tájékoztatták Sólyom Lászlót, Danks Emese azt mondta,
akkor este a döntéshozó miniszterek sem voltak minden információ birtokában.
Eközben az állampolgári jogok akkori országgyűlési biztosa is vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, kinek a feladata lett volna a tűzijáték leállítása. Lenkovics Barnabás a vizsgálatot azzal indokolta, hogy
az ügyben érintett állami szervek – rendőrség, tűzoltóság, katasztrófavédelem, Országos Meteorológiai Szolgálat –, a kormány, valamint a főváros vezetőinek nyilatkozatait az egymásra mutogatások és ellentmondások jellemzik.
2006 decemberére lett meg az ombudsmani jelentés eredménye, amelyben javaslatokat tett arra, hogyan lehetne elkerülni legközelebb egy ilyen tragédiát. Azt is megállapították, hogy a Miniszterelnöki Hivatal és a rendőrség volt a felelős a tragédiához vezető állami ünnepségért.
