„Tudja, ez valami iszonyatos. Másfél éve nyugtatókon élek, a férjem szabályosan belerokkant a történtekbe. Nem telik el nap, ahogy ne látnám magam előtt, amit a fiam tett, a gyilkosságot. Szabályosan
rettegünk, hogy egyszer csak hazajön,
hogy kiengedik az elmegyógyintézetből” – mondta az Origónak Péter édesanyja.
A hatvanas nő idegesen, arcát takarva ült a XIX. kerületi bíróság folyosóján – eljött, hogy hallja a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság ügyében hozott ítéletet, az előtérben pedig találkozott a vezetőszáron kísért Péterrel.
Fia egykedvűen köszönt, merev arcán, tekintetén nem látszott érzelem, végig közömbös maradt a bírósági eljárás során is.
A 36 éves, paranoid skizofrén férfi tavaly februárban kispesti lakásán 24 késszúrással gyilkolt meg egy NAV-ellenőrt,
és életveszélyesen megsebesítette az áldozat kollégáját, a túlélőt csak ellenállása és a gyors rendőri segítség mentette meg.
Mint azt az elmeszakértői vizsgálat is megállapította, a támadót súlyos téveszmék gyötörték, a gyilkosság elkövetésekor sem volt tudatában tetteinek: magát zsoldosnak, a Delta Force kommandósának hitte, az adótartozása miatt érkező ellenőröket pedig kémeknek gondolta, és később arra hivatkozott, hogy mobiljára egy égi fémcsövön át sugározták le küldetését – azt, hogy ki kell végeznie a megfigyelőket.
A tudathasadásos skizofrén Péternek már korábban is voltak gyilkos dührohamai – apjára többször is rátámadt,
2001-ben pedig megkéselt valakit.
Az életveszélyt okozó testi sértés miatt akkor két év börtönre ítélték, négy évre felfüggesztve. Anyja szerint volt időszak, amikor többé-kevésbé normális életvitelt folytatott – szobafestőként dolgozott, élettársával egy időre Franciaországba költözött –, de ahogy állapota romlott, fokozatosan minden kapcsolata leépült.
Végül, alkalmi eltűnése után az Interpol segítségével, de a szülők költségén hozták haza Franciaországból. 2010 óta hol valamelyik pszichiátrián, hol a családi házban élt, de gyógyszereit nem szedte, otthonléte valóságos rémálom volt hozzátartozói számára: „a rendőrök mindennapos vendégek voltak nálunk, egyszer akkora pofont adott az apjának, hogy szegény leesett a székről. Ha be is vitték kezelésre,
pár hét múlva vigyorogva tért vissza,
és kezdődött minden elölről. Orvosi jelentést persze sosem láttunk” – mondta az elkeseredett nő.
Anyja legszívesebben örökre elmegyógyintézetben tartaná Pétert, de mindig gondol rá, és szeretné elérhető közelségben tudni: bármit is tett, bárhogyan is félnek tőle, a fia marad. Szerinte egyébként a férfi csak azért nem velük végzett, mert az utóbbi időben nem álltak vele szóba, és így nem hozták ki a sodrából.
A gyilkossági ügyben ítéletet hozó bírónő, Trappné Kiszely Rita kiterjedten ismertette a másfél éve történt gyilkosság részleteit: 2015. február 23-án két NAV-ellenőr látogatott el a vádlott kispesti, Géza utcai címére, hogy felszólítsák a férfit, rendezze évek óta halmozódó, közel félmillió forintos adóhátralékát.
Az ellenőröket a külön lakrészben élő szülők engedték be, a vádlott apja pedig, valószínűleg megszokásból, kulcsra zárta utánuk a kertkaput – ez a momentum aztán sorsdöntőnek bizonyult a későbbiekben.
A NAV munkatársait ezután Péterhez kísérték, aki elsötétített szobájában fogadta a két férfit. A fizetési felszólításra ideges lett, és tiltakozott, aztán hirtelen kidobta az ellenőrök aktatáskáját a szobából. Míg látogatói a táska után indultak, ő két 19 centis pengehosszúságú kést vett elő, majd rátámadt az ellenőrökre – a túlélőt vesén, a későbbi áldozatot torkon szúrta. A vérző nyakú férfi így is kimenekült a kerti kapuhoz, kijutni viszont nem tudott.
Támadója eközben utolérte, és a két késsel felváltva vagdalkozva lemészárolta az adóellenőrt.
Mikor végzett, szinte szívélyesen odaszólt az áldozat kollégájához: „Most maga következik,
üljön le, mindjárt jövök, csak kezet mosok.”
Az idő pedig életet jelentett: az erősen vérző sértett telefonon kért segítséget főnökétől – igaz, sokkos állapotában rossz címet mondott be –, majd kukákat borított maga és a közben visszatérő ámokfutó közé, és egy lécdarabbal hadonászva próbálta távol tartani a késelőt.
Szerencséjére a vádlott anyja is rögtön hívta a rendőrséget, a késes férfi pedig az ellenállást látva egy idő után elvesztette érdeklődését, visszatért szobájába. Nem állt ellen a kiérkező rendőröknek sem, csak annyit mondott,
teljesítette a megbízást.
A határozathozatal során a vádló és a védő teljes összhangban kért kényszergyógykezelést és felmentést a 35 éves férfi ügyében, indokként a vádlott beszámíthatatlanságát, gyógyíthatatlan pszichés betegségét hozták fel. Trappné Kiszely Rita elfogadta az indítványokat,
a vádlottat ezért felmentették a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és a több ember ellen elkövetett emberölési kísérlet vádpontja alól,
a keletkező, a DNS-vizsgálatok miatt közel 7 millió forintosra rúgó perköltséget pedig az állam fizeti meg.
Péter – aki az ítélethozatal után rezzenéstelen arccal közölte, hogy megbánta tettét – így visszakerül az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, ahol 2015 áprilisa óta előzetes letartóztatását töltötte.
A szoros felügyeletnek és a rendszeresen szedett gyógyszereknek köszönhetően itt békésen viselkedik, de pszichózisa lényegében megmaradt. Kérdéses ugyanakkor, hogy meddig marad bent: az IMEI szakértői félévente felülvizsgálják, és ha állapota javul, megtörténhet, hogy visszatérhet a társadalomba – vissza rettegő családjához, a történtek miatt aggódó szomszédsághoz.