Milyen jogai vannak egy újszülöttnek?
A gyerek megszületésétől fogva egy olyan emberi lény, akire igaz minden, a gyermekjogi egyezményben megfogalmazott jog. Ha szűkebben vesszük, akkor kezdhetjük attól hogy a joga az, hogy anyakönyvezzék és ezáltal egy papíron is megjelenő identitással rendelkezzen, mindenki mástól őt megkülönböztve, névvel, nemzeti hovatartozással, életkorral. Természetesen joga az, hogy minél egészségesebb pszichoszociális környezetben nőjön fel, aminek része az anyatejes táplálás is.
Miért kell egy ilyen látszólag teljesen természetes dologról, mint a szoptatás ilyen sokat beszélni?
Elsősorban azért, mert a számok még mindig azt mutatják, hogy globálisan is
a gyerekeknek olyan 30-40% közötti arányban táplálkozik kizárólag anyatejjel az első hat hónapban.
És miután nagyon jelentős – ahhoz képest, hogy a XXI. században vagyunk, – az öt év alatti gyerekeknek a halálozási mutatója, ennek egyik összetevője lehet a nem megfelelő táplálkozás, a gyerekéhezés és akkor ne csak Európára é a fejlett világra gondoljunk, hanem a világ többi részére is.
Friss kutatásokkal bizonyítják, hogy az anyatejes táplálás az nem csupán egy nagyon fontos kötődést teremtő kapcsolat, az anya és a gyermek között, hanem azért is nagyon fontos, mert
egy sor gyerekbetegséget - például az asztma, a gyermekkori diabétesz ilyen betegségek –, illetve későbbi felnőttkori betegségének a bekövetkeztének a valószínűségét csökkentheti.
Az Unicef számára ez azért is egy kiemelt program, mert a kutatások, amelyeket az Unicef a WHO-val együttműködve végzett azt bizonyítják, hogy az anyatejjel táplált gyerekek, vagy legalábbis az első hat hónapban kizárólag anyatejjel táplált gyerekek felnőtt életükben is kevésbé hajlamosak a betegségre. Tehát tulajdonképpen az anyatej a gyerek első védőoltása, másrészt ennek egy sor gazdasági haszna is lehet, például ha arra gondolunk, hogy ha kevesebb a megbetegedett ember, akkor ez kevesebb közkiadást jelent az egészségügyi szolgáltatásokra. Ebben az értelemben tehát egy sor más gyerekjoggal is összefügg, ami meghatározza a gyerekek életét.
Van arra vonatkozóan jogi szabályozás Magyarországon, hogy a munkahelynek kötelessége biztosítani, hogy egy anya tudjon szoptatni?
Ha lenne ilyen jogszabályozási kötelezettség, akkor bizonyára jóval több ilyen hely lenne ma Magyarországon.
Ebben az épületben, ahol vagyunk - vannak elég kulturált helységek az édesanyák számára, például szoptatásra. De a személyes tapasztalatom az, hogy ez azért nagyon ritka még Magyarországon.
Az sérti valakinek bármilyen jogát, ha egy édesanya - a buszon, vagy a villamoson, vagy bárhol - nyilvánosan szoptatja a gyermekét?
Természetesen mi úgy gondoljuk, hogy az elsődleges dolog a gyerek érdeke, vagyis hogy
ha a gyerek éhes, akkor ennie kell
és azt ugye nem gondolhatja senki komolyan, hogy ha valaki egy csecsemő anyukája, akkor a négy fal között kell tartózkodnia a nap 24 órájában... Tehát igen, ha kizárólag anyatejes a táplálás, akkor bizony bekövetkezik, hogy valahol meg kell szoptatni a gyereket. Ezért is hangsúlyozza az Unicef, hogy
szoptatásbarát környezetet kell kialakítani és erre bátorítja a kormányzatot, hogy ezt ösztönözzék, minél hatékonyabb lépésekkel.
Miért lehet ennyire megosztó ez a társadalomban? Miért vált ki ekkora vitát az, ha egy nő szoptat egy bevásárlóközpontban?
Azért ez a ritkább eset . Nem tudom jó-e általánosítani egy, a sajtó által felkapott esetből. Azért vált ki vitákat, mert valószínűleg szokatlan látvány. Egy plázában egymástól nagyon különböző értékrendű emberek vannak. A mi kiállításunk is - ugye az On The Spotot készítő házaspárnak a tapasztalatai, akik lehet mondani, hogy a kisbabájukkal bejárták a világot,- azt mutatja, hogy ez
nagyon is kultúrafüggő tud lenni, hogy ez mennyire elfogadott vagy elutasított dolog.
Mi a kiállítás és a kampány legfőbb célja?
Először is, hogy az anyatejes táplálás fontosságára felhívjuk a figyelmet.
A kiállításon Cseke Eszter és S. Takács András képein kívül láthatóak a legkiválóbb magyar fotóművészek képe is, ez számomra azt mutatja, hogy a szoptatás szépségére is fel lehet hívni a figyelmet. Emellett láthatók amatőrök által készített képek, több, mint 100 édesanya küldte be a képét, némelyik egészen magas színvonalú - ahhoz képest, hogy valószínűleg nem ez a foglalkozásuk, gondolom én. Több mint százan ezt fontosnak tartották, ez nekem azt is jelzi, hogy azért
maguk az anyukák közül nagyon sokan nem úgy gondolkodnak, mint azok a hangok, akik kifogásolják, hogy nyilvános terekbe ne szoptassanak az anyák.
Az UNICEF Magyar Bizottság, a WHO Magyarország (Hungary) és az On The Spot közös kiállításán 15 magyar fotóművész képei láthatók Cseke Eszter és S. Takács András saját fotói mellett. A dokumentumfilmesek az elmúlt 9 hónapban 10 országban jártak gyermekükkel az ománi sivatagtól az Atlasz-hegységig. A kiállítás témája az anyatejes táplálás, a képek az Unicef Magyar Bizottság felhívására készültek. A tárlattal szeretnék megerősíteni az édesanyákat abban, hogy akik tudnak és akarnak szoptatni, bárhol és bármikor táplálják nyugodtan a babájukat. A kiállítás október 12-ig látható éjjel-nappal a Madách téren.
Említette, hogy a gazdaságra is hatással van az anyatejes táplálás, akkor ez összefüggésbe hozható a fenntartható fejlődéssel?
Teljesen és az ezekkel kapcsolatos irányelvekkel és 2030-ig kitűzött célkitűzésekkel. A fenntartható fejlődési célok nem csupán gazdasági természetűek, hanem egy sor szegénységgel, társadalompolitikával, oktatással, munkaerőpiaci helyzettel kapcsolatos cél is ezek között van, és
nyilvánvaló hogy egy egészségesebb gyermekkor nagyobb valószínűséggel visszaáll egy egészségesebb felnőttkorhoz és egy egészségesebb társadalomhoz.
Mit tud tanácsolni azoknak az anyáknak, akik nem tudják anyatejjel táplálni a gyermeküket?
Ha tanácsot kell adnom, akkor az első dolog az, hogy ne szorongjanak. Természetesen ezek az irányelvek azokra vonatkoznak, akik tudják szoptatni a gyermeküket.
Számtalan olyan élethelyzet van, amikor ez lehetetlen: vagy, mert az anya egészségi állapota nem engedi, vagy örökbefogadás esetén, vagy nézzünk kijjebb, mert háború van, természeti katasztrófa van és egyszerűen a körülmények nem teszik ezt lehetővé.
Nyilván az okok nagyon különbözőek lehetnek, most mondtam néhány példát,
de nyilván megjelennek fejlett társadalmakban divatok, a testképpel kapcsolatos rögeszmék,
de azt hiszem nem ez a többség. Mi azt mondjuk, hogy mindenki, aki teheti legalább 6 hónapig, de inkább tovább kizárólag anyatejjel táplálja a gyermekét és legyenek azok is boldog és egészséges gyerekek és anyukák, akik ezt valamiért nem tudják megtenni.
Miért juthattunk el idáig véleménye szerint? Hiúsági kérdés lett, hogy szoptatok, vagy sem?
Nem ez az oka ennek a nagyon alacsony aránynak, de ez is lehet egyfajta ok. Én azt hiszem, hogy
felvilágosító munkával, a média segítségével, kormányzati elköteleződéssel
- ami elköteleződésen nagyon sok formát tudna ölteni: részben nyilván a népszerűsítésben, de mondjuk a kormányzatnak vannak eszközeik arra, hogy azokat a szereplőket, szakembereket akik ebben az életszakaszban találkoznak vagy akik a megszületés után találkoznak a kismamákkal azoknak a figyelmét felhívják az anyatejes táplálás fontosságára a szülészeten, a védőnő, a gyermekorvos. Valamint
fontos lenne, hogy hozzáférhető szoptatástámogató szolgáltatások legyenek,
hiszen sok olyan nő van, aki szeretné szoptatni a gyermekét, de valamiért nem megy és ilyen szolgáltatások már léteznek, de talán nem mindenki tud róluk, talán nem mindenki számára hozzáférhetőek ezek a szolgáltatások.