Attól lesznek valakik, hogy szenvedést okoznak

Ürülékkel és vizelettel etették, égő csikkekkel kínozták lakótársai a Szegeden fogva tartott férfit. Az embertelen bánásmód sokkolja a közvéleményt, de abba már kevesebben gondolnak bele, milyen út vezet a terror végső állomásához. Pedig sokszor előre megjósolható, kiből lesz áldozat, és kiből tettes.

Embertelen módszerekkel kínozták lakótársukat szegedi fiatalok: a két 20 éves férfi és a 18 év alatti lány 2016 szeptemberétől fokozatosan durvuló módszerekkel alázták meg a férfit: eleinte csak a lakásból nem engedték ki, később csicskáztatták is.

A bántalmazás aztán odáig fajult, hogy az

áldozatot megégették, arra kényszerítették, hogy saját ürülékét és vizeletét nyelje.

A három vádlott jelenleg előzetes letartóztatását tölti, akár hét és fél év börtönre is számíthatnak.

A terror fokozatosan alakul ki, a kezdeti szidalmakat hetek alatt ütlegek váltják fel. A kép illusztráció Forrás: Thinkstock

Esetük közel sem egyedi: szinte minden évben lebukik egy-két szadista, albérlőtársat vagy éppen rokont bántalmazó társaság.

Palacsintasütős szadisták

Februárban Hajdúdorogon tartóztattak le egy párt, akik tízezer forintos tartozás miatt forró palacsintasütővel ütötték, cigarettacsikkekkel perzselték 19 éves lakótársukat - tavaly pedig egy mucsi nőről és barátjáról derült ki, hogy prostitúcióra kényszerítették, és hónapokon át kínozták a nő velük élő unokanővérét.

Horror a Béke utcában

Az egyik legszörnyűbb, napvilágra került eset azonban a Béke utcai horror volt - 2007-ben két huszonéves nő (és egyikük azóta meghalt élettársa) beköltözött egy Tápióbicskén élő családhoz.

Az erőfölényben lévő betolakodók hamarosan elkezdték terrorizálni az anyát és lányát. Az erőszak aztán tragédiához vezetett:

az 50 éves nőt halálra taposták,

szellemi fogyatékkal élő lányának pedig súlyos sérüléseket okoztak, csuklójánál fogva többször is falhoz szegezték.

Nem a semmiből jön

Az ilyen visszaéléseknek több meghatározó előzménye és feltétele van, mondta az Origónak Végh József kriminálpszichológus, akit a szegedi erőszak kapcsán a bántalmazások lélektanáról kérdeztünk.

Az egyik fontos momentum a csoportnyomás: egyedül valószínűleg egyik bántalmazó sem merészkedne idáig, de együtt már közösséget alkotnak, amit éppen az erőszak, a sértett felett szerzett hatalom tart össze.

Keménynek látszani

A közösség az egyénre is kényszerítő erővel hat:

mész a többiekkel, hogy ne morzsolódj le, és ne te kerülj az áldozat szerepébe.

Ahogy az egy hét után leállított Stanford-börtönkísérletben is történt, a bántalmazók szeretnének megfelelni a vélt vagy valós csoportelvárásnak, már azért is kegyetlenkednek, hogy ettől legyenek valakik, és bizonyítsanak a többiek felé.

Végh szerint ez történhetett a társasághoz tartozó fiatal lánnyal, aki

öngyújtóval kínozta a lakásban foglyul ejtett férfit.

Egy házban az ellenséggel

Az erőszak valószínűleg ki sem alakulna a kényszerű összezártság nélkül. A többnyire szegénysorú tettesek és áldozatok hónapokon keresztül együtt laknak, saját otthont nem tudnának fenntartani.

Jelenet a Kísérlet című, a stanfordi eseményeket feldolgozó német filmből. Az összezárt és feszült közösségekben gyorsan kialakul, hogy ki lesz a bántalmazó, és ki az áldozat Forrás: Origo

Ahogy a börtönökben, úgy egy szűkös albérletben is állandó feszültséget teremt, hogy sok felnőtt ember kis helyen együtt tartózkodik. Nincs személyes tér, hiányoznak az intimitáshoz szükséges határok, amit a gyengébb fél szenved meg a leginkább.

A közösség új tagjai, a "friss húsok" eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen könnyebben válnak a csoportagresszió célpontjaivá - nem kizárt, hogy a Szegeden megkínzott férfi is utoljára költözött be a bérlőtársak közé.

Még így is jobb?

Még ha a terror elszenvedői is, az áldozatok sokszor tehetnének helyzetük ellen. Mégsem lépnek, a passzivitás pedig csak bátorítja az elkövetői csoportot.

Így váltja idővel szidalmakat az ütlegelés, majd tényleges kínzás,

az agressziót pedig csak fokozza a tettesek részegsége, drogfogyasztása.

A tehetetlenséget magyarázhatja, hogy az áldozat nem mer segítséget kérni, mert nem bízik a rendőrségben, és az eddiginél is kegyetlenebb bánásmódtól tart – illetve, az anyagi és pszichés függés is. Ha szegény,

egyedül talán az utcára kerülne

- ha pedig saját családtagjai bántják, torz módon ezt is a törődés valamilyen formájának tekintheti.

Kitörni a sötét körből

Talán erősnek tűnik, de működhet a zsák a foltját effektus is: vannak áldozattípusú emberek, akik szenvedésben szocializálódnak.

Ők értéktelennek, gyengének érzik magukat, és később is megkeresik a bántalmazót, aki mintegy igazolja az életszemléletüket, mondja Végh József. A rossz és kényszeres gyakorlatok körét ugyanakkor meg lehet törni: a pszichoterápia segíthet abban, hogy az ember kilépjen az áldozat szerepkörből, és megtanulja szeretni, fontosnak tartani magát.

Intézetis módszerek

Bár a szegedi kínzók kilétéről semmit sem lehet tudni, az elkövetés módja arra utal, hogy

legalább a lakótársak egyike javítóintézetben, állami gondozásban nőhetett fel.

A csicskáztatás, csikkes kínzás, az ürüléketetés ugyanis fiatalkorú elítéltekre jellemző módszer, de köztük is csak egy szűk kör képes a szadizmus ilyen szintjére - ilyen fiatalokról szól az Abcúg cikke is.

Végh József találkozott azonban olyan elítéltekkel, akik

edzésként égették és sokkolták egymást,

hogy kibírjanak egy keményebb vallatást – az ilyen rabok számára nyilván az sem okoz különösebb problémát, hogy éles helyzetben "gyakorolják" a tanultakat.