Alapvető változásokat hozhat a magyar és a nemzetközi politikába is Donald Trump választási győzelme az Egyesült Államokban. A republikánus pártelittel is szembemenő politikus felemelkedése 2015 nyarán kezdődött, majd 2016-ban az előválasztások során sikerült konkrét szavazatokra váltania a népszerűségét. Az amerikai belpolitikai problémák mellett Trump sikerében szerepet játszott az Európát sújtó migrációs válság, valamint az Európát is érintő egyre gyakoribb terrortámadások is.
Trump győzelme világszerte óriási vereség volt a liberális elit számára. A republikánus jelöltet végig a kampány során rasszizmussal, szexizmussal vádolták, és a hagyományos demokratikus értékek sárba tiprójaként aposztrofálták. Mindennek a legnyilvánvalóbb jele az volt, hogy a nemzetközi és az amerikai sajtó jelentős része
nyíltan Hillary Clintonnak szurkolt.
A demokraták jelöltje mellett nem nagy meglepetésre a hazai baloldali és liberális elit is 100 százalékban felsorakozott.
Magyarország barátaiként kifejezzük aggodalmunkat az igazságszolgáltatás függetlensége és a szabad sajtó iránti elkötelezettség ügyében – mindezt Hillary Clinton mondta még 2011 nyarán magyarországi látogatásakor. Orbán Viktorral megvitatták például az Alkotmánybíróság és a médiatörvény ügyét. A meglehetősen hűvös találkozó után a demokraták és a magyar vezetők között azóta sem volt ilyen magas szintű találkozó.
A Fidesz-KDNP vezette kormányról Bill Clinton 2016 májusában például ezt mondta: A lengyelek és a magyarok az USA-nak és a hidegháborúnak köszönhetik szabadságukat, most mégis elegük lett a demokráciából, és tekintélyelvű diktatúrát akarnak – és persze nem kérnek a külföldiekből. Barack Obama pedig 2014-ben nyilatkozta ezt: Magyarországtól Egyiptomig vég nélküli szabályozások és nyílt megfélemlítések érik egyre inkább a civil társadalmat. És a világ körül olyan bátor férfiakat és nőket zaklatnak, támadnak, sőt gyilkolnak meg, akik hallatni merik a hangjukat.
Mindezekből talán ki lehet találni, hogy mire számíthatott volna a jelenlegi kormány, ha Clinton győz. Érdemes azért idézni egy-két olyan külpolitikai szakértőtől is, akiknek komoly politikai befolyásuk lett volna, ha a demokrata elnökjelölt győz. Robert Kagan, aki aktívan részt vett a pénzgyűjtésben Clinton mellett, azt mondta: „Orbán Viktor magyar miniszterelnök dicsőítette az »illiberalizmust«, és közös ideológiai alapra helyezkedett Vlagyimir Putyinnal.”Orbán Viktor menekültpolitikája gusztustalan,
szégyenteljes és elfogadhatatlan” – ezt pedig Madeleine Albright , Bill Clinton külügyminisztere mondta, aki rangidős tanácsadó Clinton mellett.
Bár tény, hogy 2010 óta inkább csak szóbeli feddések érkeztek Washingtonból, de 2012 elején a forint zuhanása, az ország gyors leminősítése és adósságának kérdéses finanszírozása miatt Washingtonból nem tűnhetett olyan messzinek az Orbán-kormány bukása. A hazai ellenzék tagjai közül akkor is sokan voltak azon a véleményen, hogy a jobboldali kormány bukásához külső segítség is kellene. 2014-ben mindezek ellenére az ellenzék súlyos vereséget szenvedett a parlamenti és önkormányzati választáson.
Az amerikai politikai aktivizálódás 2014 őszén erősödött föl. A máig nem tisztázott kitiltási ügy és André Goodfriend ügyvivő tevékenysége azt mutatta, hogy Washington számára lényegesen könnyebb partner lenne a mostani baloldali ellenzék. Az akkori amerikai politikai manőverek ahhoz elegendőek voltak, vagy legalábbis hozzájárultak, hogy a Fidesz 2015 tavaszán
elveszítse a kétharmados többségét,
de a kormánypárt megrendülése egyáltalán nem következett be.
„Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere, sosem gondoltam volna, hogy valaha is felmerül a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára, sosem gondoltam volna, de a helyzet mégiscsak úgy áll, hogy meghallgattam ezt a jelöltet, és azt kell mondanom önöknek, hogy tett három javaslatot a terrorizmus megfékezésére” – ezt már Orbán Viktor mondta 2016. július 23-i tusnádfürdői beszédében.
A magyar kormányfő nem véletlenül beszélt így az erdélyi rendezvény hallgatósága előtt. Vagyis, hogy egyértelműen Trump mellett foglalt állást. Orbán számára ugyanis egyértelmű volt a képlet. Ha Clinton nyer, akkor minden bizonnyal megmaradt volna a mostani hűvös viszony, megspékelve további politikai támadásokkal és a 2018-as választásokba való közvetett beavatkozással. Trump győzelmével azonban megnyílt a lehetőség azelőtt, hogy a rendeződjenek a magyar–amerikai politikai kapcsolatok. A magyar kabinet pedig most elsősorban azt várja, hogy megszűnnek az úgynevezett csuklóztatások, és nem valamilyen elvont ideológia alapján indulnak támadások.
Miközben Orbán Viktor az elsők között gratulált, a magyar baloldali ellenzék soraiban
a teljes döbbenet lett úrrá
Trump győzelme után. Mindezt jól mutatja, hogy az eredmények ismeretében órákig nem szólaltak meg, majd bagatellizálták az amerikai választás jelentőségét. Nyíltan nem mondták ki, de sokan utaltak arra, hogy Clinton győzelme esetén nagyban megnőtt volna a hazai baloldal mozgástere, mivel a tengerentúlról egyértelműen az ő sikerükért szorítottak volna, és azért akár anyagi forrásokat is megmozdítottak volna.
Czeglédi Zoltán ellenzéki politológus és publicista legfrissebb írásában is visszaköszön, hogy hiba volt a haza baloldalnak abban reménykednie, hogy Clinton győzelmével az ő esélyeik is jelentősen nőttek volna. Ebből pedig világosan kiderül, hogy a balliberális oldalon komolyan számoltak azzal a tényezővel, amit egy demokrata vezetés jelentett volna a világ számára.
Az országok belügyeibe való direkt beavatkozás nem lett volna idegen a Clinton-adminisztrációtól. Éppen Hillary külügyminisztersége alatt tört ki az úgynevezett arab tavasz, amiben az amerikai titkosszolgálatoknak elévülhetetlen érdemei voltak. Mindennek eredménye napjainkban egy rommá lőtt és teljes káoszba fulladt Szíria és Líbia.
„Szabad kezet kap Orbán Viktor, egyike azon kevés vezetőknek, akik kiálltak Trump mellett a kampányban, és nem lesznek majd
bosszantó washingtoni kritikák”
– értékelte Peter Murphy, az AFP magyarországi újságírója az elnökválasztás egyik lehetséges következményét. Való igaz, hogy a magyar miniszterelnök nem állt be azok sorába, akik folyamatosan támadták a republikánus aspiránst.
Mindennek az eredménye az lehet, hogy a következő években jó esély van arra, hogy a geopolitikában nagy szerepet kap Orbán Viktor, attól pedig végképp nem kell tartania, hogy meg akarják buktatni. Az új elnök egyébként legelső nyilatkozataiban egyértelműen kijelentette, hogy keményen fel fog lépni az illegális bevándorlás ellen. A következő időszakban legalább hárommillió illegális határátlépő kitoloncolását szeretné elérni Trump.
A magyar külpolitika mozgásterének növekedése egyben azt jelenti, hogy a hazai baloldal azon reménye tovaszállt, hogy a demokrata vezetés segítségével mozdítsa el 2018-ban az Orbán-kormányt. Bár legutóbb mind Karácsony Gergely, mind Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy nem bízhatnak abban, hogy külföldről segítik elő a jobbközép kormány bukását. Mindezek ellenére a baloldali politikusok döbbent reakciója Trump győzelmére azt mutatja, hogy abban bíztak, a Clinton-féle vezetés aktív szerepet játszott volna 2018-ban az ő javukra.