Tömeg van az Új köztemetőben, ahol beszélgetünk. Rendőrök irányítják a forgalmat, máshogy nem is lehetne közlekedni, annyian vannak. Hányan látogatnak el ilyenkor a budapesti temetőkbe?
Most nincsenek is annyira sokan – bármilyen furcsán is hangzik. Ennél sokkal nagyobb tömeg szokott lenni. Azt vettük észre, hogy az október 23-át követő napoktól elindultak az emberek a temetőkbe, hogy meglátogassák a szeretteik sírjait, és rendbe tegyék azokat. Már a 24-i héten ötször-tízszer annyian jöttek ki, mint egy átlagos napon.
Persze most vannak a legtöbben, de azt gondolom, hogy még ezen a héten is sokan lesznek – egészen hét végéig, hiszen őszi szünet van. Ilyenkor a szülők, nagyszülők gyakrabban látogatnak ki a gyerekekkel, unokákkal a temetőkbe.
Korábban csak halottak napjára és mindenszentekre jöttek azok, akik évente csak egyszer tudnak ellátogatni a temetőbe. Két-három éve vettük észre, hogy ez kitolódott, és a mindenszentek előtti és utáni héten is jönnek.
Ha már a változásokról beszélünk, változtak-e a temetkezési szokások az elmúlt években?
A hetvenes évek óta folyamatos a változás. Addig a koporsós temetés általános volt. Ma már itt, a budapesti temetőkben 88%-ban urnás temetéseket kérnek az emberek, és mindössze 12%-ban temetnek hagyományosan, koporsóban. Ez vidéken nem ennyire drasztikus, ott körülbelül 60-40% az arány, de már vidéken is többen kérik a hamvasztást. Úgy gondolom, hogy ennek elsősorban anyagi okai vannak, ugyanis az urnás temetés olcsóbb, egyszerűbb, kisebb helyigényű, és az urnasír fölé emelt sírkő is nyilván kevesebbe kerül. A másik ok pedig az, hogy azt tapasztalom:
megváltozott az emberek halálhoz való viszonya az elmúlt 30-40 évben. Még a múlt század hatvanas éveiben is nagyon sokszor virrasztottak otthon az emberek, a szobában felravatalozott szerettük mellett. Vagy szinte minden temetésnél kérték a temetők ravatalozóját is. Sőt, nyitott koporsós temetések voltak. Ma már alig rendelik meg a ravatalozót, nyitott koporsós temetés szinte egyáltalán nincs, és virrasztások sincsenek.
Ön szerint miért?
Ahogyan említettem: megváltozott az emberek halálhoz való viszonya.
Egyszerűen nem akarnak tudomást venni róla, szeretnének minél hamarabb túlesni a temetésen is. Így viszont a gyásszal kapcsolatos stressz feloldása is elmarad, vagy legalábbis nagyon elhúzódik.
De néhányan éppen azért döntenek a hamvasztás mellett, mert haza akarják vinni az urnát. A személyes véleményem az, hogy aki hazaviszi az urnát, felteszi a polcra, nagyon nehezen szakad el a hozzátartozójától, aki meghalt. Ez pedig folyamatos stresszt okoz. Az elszakadás persze nem azt jelenti, hogy megtagadjuk a szerettünk emlékét, hanem azt, hogy lezárjuk azt a korszakot, amelyben a társunk volt.
Változott-e az elmúlt években a sírgondozás kultúrája?
Úgy látom, hogy év közben szinte csak az idősek járnak a sírokhoz. A fiatalabb generáció ritkán. Ahogy már mondtam is: a legtöbben halottak napja és mindenszentek környékén látogatnak ki a szeretteik sírjához – egy évben egyszer. Régen ez nem így volt. Évtizedekkel ezelőtt anyák napján és karácsonykor is ugyanilyen tömeg volt a temetőkben. Megszokott látvány volt, hogy a sírkövekre feldíszített karácsonyfákat tettek az emberek. Anyák napján pedig tele voltak a sírok orgonákkal, rózsákkal. Mostanában anyák napján valamivel többen jönnek, mint egy átlagos napon, karácsonykor viszont már nem jönnek el a temetőkbe az emberek.