A cirkuszban is meg lehet tanulni egy-egy fizikatételt

Szerdától 3 napon át több ezer elsőst látnak vendégül a Fővárosi Nagycirkuszban.

Meg kell újítani a cirkuszművészetet, a cirkuszt, de megújítani csak úgy lehet bármit is, ha a hagyományokat tiszteletben tartjuk - mondta Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. Azt is mondta, hogy nem akarják kidobni a tradíciókat, hanem le akarják porolni és újragondolni. Az igazgató arról beszélt az Origónak, hogy lehet-e társadalmi üzenete a klasszikus cirkusznak.

Kínába utazik egy cirkuszfesztiválra ezen a héten – a legújabb produkciókat nézi meg, vagy más feladata is lesz?

Több alkalommal voltam már Kínában, most Csuhajba hívtak meg, a Kínai Nemzetközi Cirkuszfesztiválra. Pár hete a Vuhani Akrobatafesztivál szakmai zsűrijébe hívtak, és az ottani szakmai konferencián is tartottam egy előadást. Megtiszteltetés egy komoly artistaverseny zsűrijében ülni, egyben nagy felelősség.

Fekete Péter miniszteri biztos, MACIVA Magyar Cirkusz és Varieté Fotó: Talán Csaba

Közvetlen közelről, élőben láthatom a produkciókat, és lehetőségem nyílik arra, hogy a legjobbakat meghívjam a Fővárosi Nagycirkuszba vendégszerepelni – például egy év múlva, a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválra.

Mindezeken túl természetesen megnézem a vendéglátó cirkusz színpadtechnikáját is. Magyarországon új, modern cirkuszművészeti központról álmodunk. Most tervezzük az elemeit, és ehhez ismernünk kell, hogy a világon milyen technológiák sikeresek: a színpadi liftek, a porondtechnika, a nézők kiszolgálása, a hang-, fény- és videotechnika. Bárhol járok a világban, ezeket elemzem, adatokat gyűjtök, tárgyalok a kivitelezőkkel, építőkkel. A legjobb megoldásokat fogjuk adaptálni Magyarországra.

Rendszeresen hívják külföldre. Ennyire érdekli a külföldi cirkuszszakmát a magyar cirkuszi művészet és annak megújítása?

A világ cirkuszművészete figyel ránk, követi a magyarországi eseményeket, változásokat és szándékokat, amelyekkel meg szeretnénk újítani a cirkuszművészetet. Az elmúlt másfél hónapban ez az ötödik komoly szakmai, tudományos konferencia, amelyre meghívtak előadni. Úgy tapasztalom, hogy felkeltette a nemzetközi cirkuszművészet képviselőinek a figyelmét az, amire törekszünk: a cirkusz újragondolása. Meg kell újítani, fel kell frissíteni ezt a művészeti ágat: a világban sokféle gondolják így, társakra találunk ebben.

Meg kell újítani a cirkuszművészetet Fotó: Talán Csaba

Hogyan lehet megújítani a cirkuszművészetet?

Az első és legfontosabb a hagyományok tisztelete. Megújítani valamit csakis a hagyományok ismeretével és tiszteletével lehet. Nem kidobni, kiszórni akarjuk a tradíciókat, hanem leporolni, újragondolni. Persze nem könnyű megtalálni a valódi értékeket, és azokat a középpontba helyezni. Pedig vannak ilyen értékeink bőséggel: esélyegyenlőség, közösség, bizalom. De hogy ezt miképpen tesszük kézzelfoghatóvá egy cirkuszi előadásban, nos, ez nehezebb feladat. Millió apró szelete van ennek a megújító munkának. Néhány héttel ezelőtt a Pesti Magyar Színházban arról tartottam előadást egy nemzetközi esélyegyenlőségi konferencián, hogy nálunk a vak és gyengén látó nézők is cirkuszi élményhez juthatnak, élvezni tudják az előadást.

Vak emberek számára is át lehet adni a cirkusz katarzisát Fotó: Talán Csaba

Át lehet adni a cirkusz katarzisát a nem látó embereknek, ahol minden a látványra épül?

Audionarrációval. A látássérült nézők fejhallgatót kapnak, és azon keresztül hallják, hogy mi történik a manézsban – ez a színházakban már működik, de a cirkuszban eddig ismeretlen volt.

Ám amíg a színház verbális művészeti ág, ahol a szövegből értjük, hol tart a történet, addig a cirkuszban tényleg mindent a látvány visz. Kipróbáltuk, s meggyőződésem, hogy igenis át lehet adni a katarzist.

A vak nézőket két órával az előadást előtt meghívjuk a cirkuszba, végigkísérjük őket a termeken, kezükbe adjuk az eszközöket, amelyeket az előadás során használnak majd a zsonglőrök, artisták, megismertetjük velük a fellépő állatokat. Akár meg is lehet simogatni őket, ezt taktilis érzékelésnek hívjuk. Aztán leülünk az artistákkal, bemutatjuk őket, a vak és gyengén látó nézők pedig beszélgethetnek velük, végigsimíthatják a jelmezeiket, milyen a felületük, szabásuk, hogy azon milyen flitterek vannak. Aztán felállítjuk őket a „deszkára". Arra a dobogóra, amelyről majd elugrik az artista. Ha mindezeket megismerték, akkor ülnek be a nézőtérre. Ott az egyik fülükre egy fejhallgató kerül, amelyben folyamatosan mondjuk, hogy mit láthatnak a porondon, de a másik fülüket szabadon hagyjuk, hogy a zenét, az atmoszférát, a közönség moraját hallhassák. Az előadás végén kialakul bennük egy élmény, amit még addig soha nem éreztek. Persze ilyen események végén mind ott állunk meghatódva, mert érezzük a csodát: együtt éltük át ezt a hihetetlen élményt. Erről a fejlesztésünkről tartottam előadást a nemzetközi konferencián, de persze ez csak egy nagyon vékony szelete a cirkusz megújításának.

Meg lehet tanulni például az egyensúly fogalmát a cirkuszban Fotó: Talán Csaba

Milyen további újításokon gondolkodnak?

Másfél éve ismertek terveink, amelyek alapkérdése: közhasznú-e a cirkusz, lehet-e a klasszikus cirkusznak társadalmi üzenete? Több-e a cirkuszművészet, mint pusztán szórakoztatás? A „kortárs cirkusz" ezt rég feltalálta, mi a klasszikus cirkuszban is alkalmazni szeretnénk. Ezzel a kérdéskörrel alaposan foglalkozunk, és most éppen ezek kifejtésére hívnak előadást tartani a külföldi konferenciákra.

Milyen társadalmi üzenete lehet a cirkuszművészetnek?

Ha beül 1500 ember az előadásra, és elvarázsolja a látvány, átéli a katarzist, érzékennyé válik, akkor nem mindegy, hogy mivel megy haza. Mit visz magával a lelkében. Lehet-e becsempészni az üzenetek közé valamit, amely a mindennapi életre vonatkozik? Meggyőződésem, hogy igen. A cirkuszban hangsúlyosan van jelen az egyensúly, az egymásra figyelés, a bizalom, az egymásban való hit – ezeket mind felismerhetjük, ha egy másfajta szemüvegen keresztül nézzük a cirkuszt. Azt szeretnénk, ha a cirkuszból hazaérő ember tovább gondolkodna, talán vitázna is.

Lehet a cirkusznak társadalmi üzenete Fotó: Talán Csaba

Tudna példát mondani?

Itt van például a Lúdas Matyi című előadásunk. Nálunk Matyi a történet végén nem veri meg harmadszor Döbrögit. Ez beszélgetésre, vitára késztet: este, a vacsoránál családi körben lehet mérlegelni, hogy a bosszú az erősebb vagy a megbocsájtás? Az irgalom lehet-e fontosabb, mint a bosszú beteljesítése? A tinédzserekkel az előadás után leülünk egy sarokban, és sok mindenről beszélgetünk velük. Például a pontosságról.

Megkérdezzük egyiküktől, hogy mikor késett el legutóbb a randevújáról. Milyen büntetést kap, ha nem ér haza időben? Hány fekvőtámaszt kell csinálnia, ha elkésik az edzésről? Igyekszünk párhuzamot vonni a levegőakrobata fiúval, aki megbeszélte ott fent a kupolában a társával, hogy ma fél öt után tíz perccel és huszonhárom másodperccel találkoznak a levegőben.

Egyikük sem késhet, megígérték egymásnak. Ha ez a kép, ez az élmény beég az előadás által érzékennyé tett fiatalba, jó esélyünk van rá, hogy egyszer majd nem késik el a megbeszélésről vagy egy randevúról. A cirkusz telis-tele van olyan képekkel, gondolatokkal, amelyek átszövik a hétköznapi életünket.

A gyerekek tanulhatnak a gravitációról is a cirkuszban Fotó: Talán Csaba

Kísérletezünk mással is. Eljön egy-egy osztály a cirkuszi előadásra, utána meg tud-e tanulni itt egy fizikatételt, akár egy biológialeckét a látottak segítségével. A cirkusz segítségével könnyebben megérti, amit már elméletben elsajátított, például az egyensúly fogalmát. A pedagógus elmagyarázza, hogy mi játszódik le a fülkagylóban, az előadásban látott kötéltáncos vagy kardegyensúlyozó munkája során. Kivetítjük a falra a fül belső járatainak képét, és mellé az egyensúlyozó művész figuráját. Jó eséllyel egy életre bevésődik így a tananyag. Artistákkal, pedagógusokkal, oktatásmódszertani szakemberekkel azon dolgozunk, hogy bővítsük a témaköröket. Súrlódás, prímszámok, kombinatorika. A hatodik tematikus előadáson vagyunk túl. Tapasztalatainkat rögzítjük, és tudományos, szakmai konferenciákon vitatjuk meg őket.

A vak emberek is átélhetik a cirkusz katarzisát Fotó: Talán Csaba

Ezt most mind a régi cirkuszépületben valósítják meg. Azt mondta az interjú elején, hogy egy új cirkuszművészeti központ épül majd Budapesten. Azt már célzottan így tervezik?

Pontosan. Már tudjuk, hogy kell az a bizonyos sarok, ahol tizenöt gyerekkel le lehet ülni. Lesz terem, ahol ötven vagy száz gyerek tanulhatja meg a fizikatételeket egy-egy cirkuszi előadás után. Most álmodjuk meg, hogy milyen legyen az útvonal a manézstól a különleges oktatási termekig: először egy széles deszkán, aztán egy keskenyebben, majd végül egy egészen vékony dróton tud majd csak bemenni az órára a diák, ahol aztán az egyensúlyról beszél majd a tanár. Az új cirkuszművészeti központunk közép-európai kutatótár és találkozóhely is lesz majd. A legmodernebb technikával bíró cirkuszművészeti csodaotthonról álmodunk.

Mi lesz a jelenlegi épülettel?

A jelenlegi cirkuszt talán lebontják, ha az új megépül. A Fővárosi Állatkert kapja majd meg a területet. Ez egy 45 éves épület, amelyet nagyon szeretünk, de rendkívül elavult állapotban van. Nem zárnak az ablakok, nem működik a fűtés, nincs hely a fejlesztésre. Rengeteg pénzt kellene rákölteni, ezért inkább az a döntés születetett, hogy egy újat fogunk létrehozni. Nagy öröm a szakmának, ha ez megtörténik. Területileg is nagyon beszűkültünk az állatkert közepén, amelynek viszont bővülnie kell ahhoz, hogy 21. századi körülmények között tudja folytatni működését.

Logikusnak tűnik visszaadni az állatkertnek azt a területet, ahol most a cirkusz van. Nekünk pedig el kell majd költözni egy új, korszerű komplexumba, ahová be tud hajtani a kamion, ahol méltó körülmények között öltözhetnek át az artistáink, nem pedig miniatűr, lerobbant szobákban.

Ahol méltó emléket állíthatunk artistaművészeinknek, ahol az idős artistaművészek átadhatják tudásukat. Ahol az aktív artisták gyakorolhatnak, dolgozhatnak, új számokat próbálhatnak. Az a célunk, hogy ne csak az épület legyen világszínvonalú, hanem megtöltsük majd olyan cirkuszművészeti programokkal, amelyek az egész világot érdeklik majd. Ha megépül a Közép-európai Cirkuszművészeti Központ, az jelentős szakmai és turisztikai forgalmat generálni majd. A cirkuszszerető közönséget megtartjuk, és a cirkusz iránt korábban nem érdeklődő emberek rájönnek majd, hogy ez friss, izgalmas, elgondolkodtató, közcélú művészeti ág, akárcsak a színház, az opera vagy a balett.

A Ligetben maradhat a cirkuszművészeti központ Fotó: Talán Csaba

Mikor és hol építik meg majd ezt az új központot?

Az első és legfontosabb az, hogy leszögezzük: addig nem kell elköltöznünk innen, amíg az új épület el nem készül. A Liget környékén szeretnénk maradni, jó eséllyel méltó helyet találunk, kapunk az építkezéshez.

Beszélt már az új cirkuszművészeti központról, a társadalmi üzenetről, de arról még nem, hogy ezek mind új cirkuszművészeti szakmák kialakulását is jelentik. Milyen új szakmák vannak kialakulóban a cirkuszon belül?

Figyelmet kell fordítanunk a háttérszakmák képzésére úgy a cirkuszművészet, mint a teljes előadó-művészet terén. Ennek felismerésében is élen járunk a világban. A manézsban vagy a színpadon „csak" egy művészt vagy egy csoportot látunk, de több tucat szakember dolgozik a függönyök mögött vagy a kupolában a produkció sikeréért. Az ő képzésükről, továbbképzésükről, anyagi megbecsülésükről gondoskodnunk kell.

A művészvilág változásaival sajnos szakmák szűnnek meg, de újak is létrejönnek. Szomorú, hogy kihalóban van a színházi kalapos szakma. Már alig van olyan mester, aki a színházi vagy cirkuszi kalapokat gyártja. De színházi cipészből is már csak egy van az országban.

Régen a legtöbb színháznak volt saját cipésze, aki a speciális cipőket gyártotta. Megjelennek a LED-falak, a háttereket gyakran kivetítik, így a háttérfüggöny-festő szakma is elhal. Egyes szakmák lassan kikopnak. A megszűnőkre figyelnünk kell, át kell menteni a tradíciókat, az újakat ki kell dolgozni, képzésüket el kell indítani. A technika folyamatos fejlődését a cirkusznak, de az egyéb előadó-művészeti ágaknak is követniük kell.

Új szakokat indítunk az artistaképző intézetben, de tanulhatunk más szakmákból is.

A cirkuszi videotechnikus tanulhat például a sportközvetítések világából. A lassításokat ott már évtizedek óta használják. Nálunk is gazdagíthat egy előadást az, ha egy kiemelt pillanatot a technikus lelassít és kivetít. Ahogy az artisták keze összeér egy ugrás után, és a krétapor felszáll a kezükről, vagy ahogy egyensúlyoz a művész a kötélen, és a láb a kötélhez ér. A cirkuszi videotechnikus ezeket mind ki tudja emelni, meg tudja erősíteni a katarzist, és persze a fontos üzenetet is.

Speciális szakemberekre van szükség a cirkuszban Fotó: Talán Csaba

A világítástechnika is robbanásszerűen fejlődik. Speciálisan képzett szakemberekre van szükség, nagy elkötelezettséggel a cirkuszművészet iránt. A fejgépeknél álló munkatársaknak úgy kell dolgozniuk, hogy a művészt világítsák meg, hogy mi lássuk őt jól, de egy pillanatra se vakítsa el a szemét az éles fény. Nagy felelősség ez, életre-halára szól! Fontos, hogy milyen színszűrőket használunk, hány fokon kell beadni a fényvetőt, mikor kell az orra alatt világítani, hogyan kell hátulról, hogy ne verjen vissza a fény az artista szemébe. Folyamatosan fejlődnek és alakulnak előadó-művészeti háttérszakmák. Megjelent az audionarrátor, a fényfestő vagy a videoanimátor szakma. Ahogy az élet más területein, úgy itt sem feledkezhetünk meg a háttérről.

Erkölcsi megbecsülés, anyagi biztonság, életpályamodell, képzés és továbbképzés biztosítása szükséges.

A cirkuszművészet az emberi teljesítőképesség határait feszegető, az akarat és a kitartás erejét bizonyító művészet, amely táplálkozik a rokon művészeti ágakból, elvarázsolja, kikapcsolja, katarzishoz juttatja a közönséget úgy, hogy közben követendő példát mutatva gondolkoztat, vitára, véleményalkotásra sarkall. Művészet, amelyre szükségünk van, és Magyarország jó eséllyel pályázik meghatározó szerepre ezen a területen, köszönhetően a világot bejárt artistaművészeink sikereinek, a kortárs cirkuszművészet terén kialakult legújabb eredményeinknek és a tervezett új cirkuszművészeti központnak.