Az én lányom meghalt. Te miért élsz? - emlékezés a hirosimai atomtámadásra

A "Little Boy" nevű uránbomba Tinian szigetén, közvetlenül azt megelőzően, hogy az "Enola Gay" bombaterébe szerelték

Ezt kérdezte Siga Kendzsitől, a Hirosimai Emlékmúzeum igazgatójától egy barátja édesanyja. Derült reggelre ébredt 1945. augusztus 6-án a japán Hirosima városa. Éppen ez pecsételte meg a sorsát, ugyanis mivel az időjárási viszonyok jók voltak, reggel negyed kilenckor az Amerikai Egyesült Államok ledobta az atombombát Hirosimára.

Little boy

Ilyen katonai akciót még soha nem hajtottak végre. A bombát az amerikaiak „Little boy"-nak, azaz „kisfiúnak" nevezték el. Az emberek az utcán látták ugyan a repülőgépet, amint közelít a város felé, de nem ijedtek meg. A túlélők közül többen azt mondták: sokan úgy gondolták, meteorológiai felderítő, ezért nem is menekültek az óvóhelyekre, hanem még többen az utcára mentek, és nézték a közeledő repülőgépet. A szemtanúk úgy írták le, hogy ezüstös színe, hosszú fehér farka volt, és szépen csillogott a kék égen.

Nem olyan volt, mint a rettegett bombázórajok. Aztán meglátták, hogy valami lezuhant az ezüstös gépből. Vakító fehérség támadt, majd gombafelhő emelkedett az ég felé.

Az utólagos becslések szerint a hirosimai atomtámadásban csaknem 100-140 ezer ember halt meg, 70 ezren azonnal, a többiek pedig később, a sugárzás okozta betegségek következtében.

Kiállítás nyílik Budapesten

Több mint 70 év telt el a hirosimai atomtámadás óta. A városban létrehozták a Hirosimai Béke Emlékmúzeumot, amelynek az igazgatója 2013 óta Siga Kendzsi. Az igazgató elsődleges célja az, hogy megőrizze a túlélők emlékét, és a fiatalabb generációkkal is megismertesse a történelmet és az atombomba pusztító hatását. Összegyűjtötte a visszaemlékezéseket, de mivel egyre kevesebb ember él, aki a személyes tapasztalatait elmesélhetné, ezért úgy gondolta, önkéntes fiatalokat kér meg arra, hogy hallgassák meg a történeteket. Ők adják majd tovább a hirosimai múzeumba érkező csoportoknak ezeket a személyes emlékeket.

Siga Kendzsi a héten meglátogatta a budapesti Sziklakórház és Atombunker Múzeumot , hogy közösen létrehozzanak egy kiállítást, ami az atomfegyverek pusztító erejét mutatja be a hirosimai támadáson keresztül.

A nyáron nyíló állandó kiállítás mellett egy vándorkiállítást is terveznek Közép-Európába, amelynek a központja a Sziklakórházban lesz majd. Onnan vinnék el a tárgyakat más európai városokba.

Én lettem a halál, a világok pusztítója

Robert Oppenheimernek, amerikai elméleti fizikusnak az első kísérleti atombomba felrobbantása után – későbbi visszaemlékezése szerint – eszébe jutott egyik kedvenc olvasmánya, a Bhagavad-gíta egyik sora: „Én lettem a halál, a világok pusztítója". Tatai Gábor, a Sziklakórház és Atombunker Múzeum igazgatója elmondta, hogy a kiállítás pontosan ezt a címet viseli majd. A Hirosimában és Nagaszakiban történt atomtámadást dolgozza fel, nem pusztán emlékezés céljából, hanem mementóként.

Eredeti tárgyakat állítanak majd ki, amelyek az atomtámadás után megmaradtak – megrongálódva, megégve. Minden tárgynak személyes története van.

Kiállítanak majd egy ábrát is, amely megmutatja, hogy az akkori atombombának – a Little boynak – mekkora volt a hatóereje, és hogy a mai atomfegyver pusztító hatása ennek többszöröse lenne. Tatai Gábor korábban járt Hirosimában. Találkozott túlélőkkel, meghallgatta a visszaemlékezéseiket. „Nagyon megrendítő volt. Az emberek nemcsak ott, a robbanás pillanatában sérültek meg, hanem jóval később, évek múltán is meg kellett küzdeniük azzal, hogy megbélyegezték őket. Súlyos égési nyomok maradtak a testükön, és a társadalom azt is tudta, hogy az atomtámadást túlélő emberek gyerekeinél is rendellenességek lehetnek – mondta az igazgató.