Én haldokoltam, és szerintem az inzulintól, mert négyszer annyi adagot kaptam, mint amennyit kellett volna. Állandóan kómába voltam, és folyt rólam a víz."
Többek között ezt állította Stadler József az Origónak adott interjúban. Csakhogy a büntetés végrehajtás vezetői szerint ez nem igaz.
Levelükben, azt írják, „a valóság az, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe bekerülő fogvatartottak minden esetben orvosi vizsgálaton esnek át.
Amennyiben a fogvatartott egészségügyi állapota indokolja – szakorvosi ellátása céljából – a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházába kerül,
ahol a szükséges beavatkozásokat, műtéteket elvégzik. A fogvatartottak részére nélkülözhetetlen gyógyszerek is beállításra kerülnek ekkor."
Azt is írják, ezt törvény írja elő, amely kimondja, hogy a gyógyításhoz szükséges gyógyszert, és a gyógykezelés időtartamát a börtönorvos határozza meg.
Az inzulinadagolás, akárcsak más betegségekhez szükséges gyógyszerbeállítás mindig szakorvosi vélemények alapján történik."
Minden fogvatartott esetében, akinél cukorbetegséget diagnosztizálnak – akárcsak a „civil" szférában – napi több alkalommal van vércukorszint mérés, ami alapján az inzulinadagolást folyamatosan kontrollálják, így nem fordulhat elő az, hogy az inzulint túladagolják. Kómás állapot egy alkalommal sem fordult elő inzulin túladagolás miatt büntetés-végrehajtási intézetekben.
A Stadler Józseffel készült teljes interjút itt olvashatja.