Fel lehet készülni egy terrortámadásra?

Horváth Sándor több mint húsz évig szolgált rendőrként, ebből tizenöt évet a különleges szolgálatnál, a speciális rendőrségi egységnél töltött. Számos békefenntartó misszióban vett részt. Volt Kambodzsában, Koszovóban, Szerbiában, később a koszovói rendészeti kiképző iskolában nemzetközi trénerként dolgozott. A rendőrségen belül pedig a Belügyminisztérium Nemzetközi Oktatási Központjában többek között békefenntartói képzéseket szervezett, és tanított is. Most biztonsági tanácsadóként dolgozik, oktat, ezenkívül könyvet ír a laikusoknak, turistáknak arról, hogyan vehetünk észre egy esetleges fenyegető terrortámadást, mire figyeljünk, és nagy eséllyel hogyan élhetjük túl. 

A terrortámadások nem az elmúlt években kezdődtek, korábban, évtizedekkel ezelőtt is voltak. Miben változtak napjaink terrorcselekményei mondjuk az évtizedekkel ezelőtti terrortámadásokhoz képest?

A hatvanas-hetvenes években, de talán még a nyolcvanas évek elején is általában repülőgépeket térítettek el, túszokat ejtettek a terroristák.

Horváth Sándor biztonsági szakértő Fotó: Talán Csaba

A cél akkoriban nem elsősorban a gyilkolás volt, hanem valamilyen politikai, ideológiai, kisebb részben gazdasági cél elérése, hirdetése.

Az esetek döntő többségében ezeket a terrorcselekményeket tárgyalás útján megoldották – áldozat nélkül, vagy nagyon kevés áldozattal. Erőszakkal csupán néhány esetben kellett megfékezni a támadást. A terroristák célja nem a minél nagyobb számú áldozat volt akkoriban, hanem az ideológiájuk, politikai nézeteik hirdetése, valamint az, hogy világszerte médianyilvánosságot kapjanak. Mára ez megváltozott.

Míg régen a terrorcselekmény és a gyilkolás „csak" eszköz volt a vélt vagy valós cél eléréséhez, az mára már céllá változott, azaz a gyilkolás, a minél több áldozatot és brutalitást követelő cselekmény elkövetése lett a cél.

Ma már nem jellemzőek a gépeltérítések, hanem a terroristák inkább robbantanak, lövöldöznek, késsel támadnak vagy az utóbbi időben kamionnal hajtanak a tömegbe, hogy minél több halálos áldozattal járjon a támadás. A cél az esztelen pusztítás, a gyilkolás.

A terrorszervezetek működésének fontos „kelléke" a média. A pusztításon kívül a terrorcselekmények végrehajtásának célja, hogy a gyilkos – vagy öngyilkos – akcióktól minél többen féljenek. Tehát azokról minél többen, minél hamarabb és a lehető legrészletesebben értesüljenek a legkönnyebben elérhető forrásokból.

A terrorizmus, felhasználva a korszerű eszközöket, megtanult élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a média ad.

Minden terrorcselekmény egyben hír is a világban. Ez azt jelenti, hogy a terroristák számára nem csak a pusztítás ténye, sikere a fontos, hanem annak társadalom-lélektani hatása is.

Az utóbbi egy-két évben jellemző a kamionos támadás – miért választották a terroristák ezt a módszert?

Egyre nehezebb robbanóeszközöket, fegyvereket behozni az unió határain belülre, a schengeni határokon szigorú az ellenőrzés. Európán belül is nehezebb már ezeket a fegyvereket beszerezni. Ezenkívül a fegyverekhez érteni kell, tréningezni kell a terroristákat ahhoz, hogy a támadás – az ő szempontjukból – sikeres legyen. Éppen ezért egyszerűbb eszközökkel próbálják ugyanazt a pusztítást végrehajtani.

A járművek olcsók, bárki számára elérhetők, lehet bérelni kamionokat, vagy akár lopni is, és különösebb szakértelem sem kell ahhoz, hogy valaki elvezessen egy nagyobb járművet. Nagyobb szervezettséget és előkészületet sem igényel.

Egy ilyen cselekményt önállóan elkövethet egy „magányos" fanatikus elkövető is. Ezért egyre többször ezekhez az egyszerűbb, de pusztításban és hírértékben ugyanolyan hatékony eszközökhöz nyúlnak a terroristák.

Lehet gyakorolni, hogyan vigyázzunk magunkra Fotó: Talán Csaba

Közeledik a nyár, az emberek nyaralni mennek, Párizsba, Londonba, Rómába, Európa különböző városaiba, tengerpartjaira. A turisták a legtöbbször nem veszik észre, hogy veszélyben vannak. Mit tanácsol, mire érdemes figyelni?

Az természetesen lehetetlen, hogy folyton ez járjon a turisták fejében, hogy mikor és hol csap le az Iszlám Állam. Nem lehet egyfolytában rettegni az utcán, étteremben, koncerten vagy más tömegrendezvényen.

Fontos azonban az átlagos éberségi szintet egy magasabb fokra emelni, ugyanis – és erre az egyszerű törvényszerűségre mindig felhívom a figyelmet – az akció gyorsabb, mint a reakció.

A terrorista megtervezi a cselekményt, pontosan tudja előre, hogy mikor, hol és milyen módon követi el a támadást.

A támadás pillanatában, sőt már azt megelőzően is az emberek reakcióideje nagyon fontos tényező. A reakcióidő mindenkinél más és más lehet. Időt kell nyerni ahhoz, hogy minél hamarabb felismerjük a támadást, és reagáljunk rá. Időt pedig úgy nyerhetünk, ha távolabb vagyunk az eseményektől, vagy el tudunk rejtőzni egy tereptárgy mögé – ezzel akadályozva vagy lassítva a támadást.

A cél, hogy minél hamarabb adjunk valamilyen választ a cselekményre. Bármilyen válasz jobb a semminél.

Extrém helyzetekben az emberek közül többen lefagynak, sokkot kapnak. Ez a legrosszabb. Akár néhány másodpercnyi tétovázás elég ahhoz, hogy áldozattá váljon a turista. Persze az is igaz, hogy bizonyos helyzetekben lehetetlen jól reagálni, vagy egyáltalán bármit tenni.

Az a legfontosabb, hogy lehetőleg még a támadás előtt, ha ez nem lehetséges, akkor a támadás első pillanatában felismerjük, mi történik, és ne kételkedjünk, hanem azonnal reagáljunk. A megfelelő válaszreakció esetenként és helyzetenként változó lehet, de összességében

három alapvető magatartásforma jöhet szóba, ezek pedig: a menekülés, az elrejtőzés vagy a visszatámadás

– vagy ezek kombinációi.

Azt mondja, hogy a reakcióidő a legfontosabb. Nyilván, aki még nem volt ilyen helyzetben – a legtöbb civil ember –, nem tudja, hogy hová meneküljön, mit csináljon, valóban sokkot kap. Lehet ezt gyakorolni a mindennapokban, hogy ha valami történne, mit csináljunk?

Igen. Legalább gondolati síkon mindenképp lehet és érdemes végiggondolni pár lehetséges szcenáriót a helytől és a veszélyeztetettségi szinttől függően. Ilyenkor az előre legyártott képek „ikonjai" az agyunk „asztalára" kerülnek, és egy tényleges esemény során gyorsabban előhívhatók, vagyis a reagálásunk is gyorsabb lesz.

És ez nagyon fontos is a mai helyzetben, amikor megnövekedett esély van egy terrortámadás elkövetésére Európában.

Felkészületlenül ne induljunk útnak. Jó, ha az ember tisztában van azzal, hogy hová utazik, milyen ott a bűnügyi és az egészségügyi helyzet, milyen a közlekedési morál, milyenek az útviszonyok, az időjárás, mennyire veszélyes katasztrófák szempontjából a terület, és persze, hogy milyen a politikai helyzet. A Külügyminisztérium honlapján vagy a helyi internetes oldalakon tájékozódhat mindenki, de a felkészüléshez a könyvem alapján készült GOP-kártyákat is szívesen ajánlom bárki figyelmébe. Egy példát kiragadva: az is fontos szempont lehet, hogy a szállodánkban hányadik emeleten lesz majd a szobánk.

Az sem mindegy, hányadik emeleten van a szobánk a hotelben Fotó: Talán Csaba

Ez sem mindegy?

Egyáltalán nem. Ha túl magasan, mondjuk a tizedik emeleten kapunk szobát, az abból a szempontból lehet veszélyes, hogy tűz esetén nem feltétlenül tudnak kimenteni a helyi tűzoltók. Jártam olyan városban, ahol a helyi tűzoltóságnak csak a hetedik emeletig volt eszköze arra, hogy kimentse a turistákat. Ha fegyveres rablótámadás szempontjából nézzük, akkor pedig az első és a második emelet a legveszélyesebb.

Ha fegyveres támadás éri a szállodát, jellemzően a földszinti, az első, legfeljebb második emeleti szobákat járják végig az elkövetők.

A céljuk az, hogy minél több értéket szedjenek össze az adott idő alatt. Elvileg tehát a harmadik-negyedik emelet mondható a legbiztonságosabbnak egy szállodában.

Rendben, megkaptuk a szállodában a szobánkat. Mire figyeljünk a hotelben?

Mindenképpen azt tanácsolom, hogy jól figyeljük meg a környezetünket. Nézzék meg a turisták, merre vannak a vészkijáratok. Akár végig is lehet sétálni, próbálják ki a tűzlépcsőt, nézzék meg, hogy tényleg nyitva vannak-e az ajtók, nincsenek-e eltorlaszolva valahol. Vannak-e tűzálló ajtók, vannak-e tűzoltó készülékek, jelző berendezések stb. Jó tehát, ha nyitott szemmel járunk, bárhol legyünk is, strandon vagy szállodában: tudjuk, mi vesz körül bennünket.

A városban sétálva hogyan készülhetnek fel a gyanútlan turisták egy terrortámadásra? Nyilván egyáltalán nem ez jár a fejükben, sőt, maga a város is teljesen ismeretlen, szóval, egy esetleges támadás során legnagyobb eséllyel sokkot kapnak.

Ha valaki külföldre utazik, idegen városba megy, figyelje meg jól a környezetét. Időnként játsszon el a gondolattal, hogy ha most történne valamilyen támadás, ő hová bújna, milyen fedezéket találna. Legyen ez egy játék – nézze meg a kapualjakat, a betonelemeket, a mellékutcákat.

Arra is figyelni kell, hogy ne feltétlenül a legnagyobb tömegben sétáljunk az utcán.

Egy terrortámadás során a legvalószínűbb, hogy a támadás a tömeg felé irányul majd – hogy minél több áldozat legyen. Ha nem a tömegben vagyunk, akkor még időnk is lesz felfogni, hogy épp mi történik, és jól reagálhatunk. Ez persze egy másfajta gondolkodást kíván.

Szörnyen hangzik, de idővel automatizmussá válhat, ha rendszeresen „gyakoroljuk" az effajta gondolkodást. Hogy időről időre eljátszunk a gondolattal, hogy „mit tennék, ha most lövöldözni kezdene valaki, hová menekülnék?".

Azt tanácsolom, hogy az emberek futtassák le ezt a programot az agyukban rendszeresen, és ha a valós támadás bekövetkezne, jó eséllyel nem fagynak le, nem kapnak sokkot. Beugrik majd a kép, a gondolat, amely a már legyártott menekülési lehetőségeket kínálja.

A másik nagyon fontos tanács az, hogy

mindig legyen az embereknél a mobiltelefonjuk feltöltve, bekapcsolva,

valamint a segélyhívó szám és a rokonaik száma gyorstárcsázásra programozva. Valamint az is fontos, hogy ismerjük, milyen messze vagyunk egy olyan biztonságos helytől, mint amilyen például a városháza, a kórház, a rendőrség, a tűzoltóság, vagy éppen egy templom, ahová vész esetén bemenekülhetünk, és segítséget kaphatunk.

Ha elmegy valaki egy koncertre, focimeccsre vagy egy rendezvényre, ahol várhatóan tömeg lesz, mire kell figyelni?

Először azt kell megnézni, hogy mennyire alaposak és szisztematikusak a biztonsági őrök. Többzsilipes-e a beléptetés, ellenőrzik-e az embereket, akik be akarnak menni, átvizsgálják-e a csomagot, ruházatot.

Azt is meg kell figyelni, hogy a vészkijáratoknál állnak-e biztonsági őrök. Ez azért fontos, mert ha tűz ütne ki, akkor a biztonsági őrök feladata az emberek menekítése – nekik kell kinyitni a vészkijáratokat, és odaterelni az embereket. Ha nincsenek ott, az emberek pánikba eshetnek, nem tudják, hogy merre meneküljenek. Fontos, hogy legyenek szakképzett menekítők.

A támadások többsége a tömeg ellen irányul Fotó: Talán Csaba

Az fontos, hogy mennyi rendőr van a környéken?

A nem túl nagy létszámú rendőri jelenlét megnyugtató lehet. De ha túl sok rendőr van a környéken, az azt is jelentheti, hogy van olyan információjuk, ami indokolja a nagy létszámú rendőri jelenlétet, ami akár aggodalomra is adhat okot. A rendőrök testbeszédéből és intézkedésük milyenségéből is következtethetünk arra, hogy megemelkedett-e a veszélyeztetettségi szint a területen.

Ha már bejutott valaki a helyszínre, hol van a lehető legnagyobb biztonságban?

Közel a vészkijárathoz, a tömeg szélén. Semmiképpen nem a tömeg közepén. Ha józan ésszel belegondolunk, láthatjuk, hogy ha bármilyen pánikhelyzet kialakul, az emberek eltapossák egymást, és aki a tömeg közepén van, nagy valószínűséggel megsérülhet. Ha pedig terrortámadás történne, lövöldözés törne ki, akkor is a tömegbe lő először a terrorista. Aki a szélén áll, valószínűleg több ideje lesz felfogni a cselekményt, és jó választ adni. A terroristák általában mellkas- és fejmagasságban lőnek, a tömeg közepébe.

Ha nem lehet a vészkijáraton kimenekülni, mert ott is van egy terrorista, akkor mi mentheti meg az emberek életét?

Van esély a túlélésre, ha az ember lefekszik, és halottnak tetteti magát. Ez persze sok mindentől függ – például, hogy hány elkövető támad, mennyire képzettek és céltudatosak, vaktában lövöldöznek, vagy szisztematikus kivégzést hajtanak végre.

Általában az a jellemző, hogy a tömegbe lőnek.

A terrorista is csőlátású az elkövetés pillanatában, vagyis többnyire a mellkas alatti és a fej feletti részre nem lő. Ha ebből a magasságból „eltünteti" magát az ember, lefekszik a földre, jó eséllyel megúszhatja.

Az elmúlt évek terrortámadásaira mi a jellemző? A szisztematikus kivégzés, ahogy mondta, vagy a vaktában lövöldözés?

Mivel többnyire az a cél, hogy minél több embert gyilkoljanak meg, ezért a vaktában lövöldözés gyakoribb, ezt azért módosíthatja a terroristák fegyverkezelési vagy harci tapasztalata és az aktuális pszichés állapota is. De például a legutóbb, Franciaországban elkövetett, rendőrök elleni támadás célzott volt. Az nem a tömeg ellen irányult, hanem a hatóság ellen, egy üzenetként az államapparátusnak.

Nem ritka a zsúfolt éttermek és kávézók elleni terrortámadás sem. Meg lehet-e úszni egy ilyen támadást?

Attól függ, hogy milyen távolságról követik el a cselekményt, és mit használnak az elkövetéshez. A skála igen széles lehet; kés vagy bármilyen más szúró-vágó eszköz, jármű, csomagba vagy tárgyba rejtett robbanóeszköz, öngyilkos merénylő, lőfegyver stb. Amennyiben egy öngyilkos merénylőt veszünk alapul, akkor ez esetben lehetnek árulkodó jelek, amelyeket észrevehetünk.

A támadó tud a támadási szándékáról, ami úgynevezett pszichofiziológiai változásokat indít be. Ezek a változások megfigyelhetők külsőleg is a támadón.

A fejét általában a támadás előtt lefelé tartja, csak közvetlenül a támadás előtt emeli fel. A fejmozgás a nyaki izmok feszülése miatt darabossá válik. Az arcon düh, meglepetés, félelem, undor, szomorúság látszik, illetve erős a szemkontaktus. A testen is lehetnek árulkodó jelek, például rejtett vagy ökölbe szorult kezek, megfeszült test, felhúzott vállak, és általában a támadó járása merevebb, darabosabb, fókuszált a tekintete, célirányosan megy. De láthatunk pluszmozgásokat is az idegesség levezetése miatt. Izzadságot vagy erős dezodorszagot érezhetünk.

Többnyire túlöltözött, hiszen a bombát vagy a fegyvert a ruházata alatt rejti el. Ilyenkor az a legbiztonságosabb, ha azonnal hasra fekszik az ember, lehetőleg úgy, hogy a robbanástól távolabb legyen a feje. A robbanás tölcsér alakú, ha a földön fekszik az ember, kevesebb repesz érheti. Persze, ha már akkor vesszük észre a támadást, amikor halljuk a robbanást, már késő.

Fotó: Talán Csaba

Hogyan látja, az európai országok, nagyobb városok a terrorizmus szempontjából mindenképpen veszélyesek, vagy vannak biztonságos helyek?

Ez attól is függ, hogy mi lesz az Iszlám Állam ellen folytatott felszabadító harcok kimenetele. Ha sikerül Moszulban és abban a térségben legyőzni az ISIS-t, elképzelhető, hogy átteszik a székhelyüket, de az is lehetséges, hogy aktivizálják a már Európában lévő alvó sejtjeiket, akik bárhol, bármikor lecsaphatnak – itt is az a cél, hogy hírértéke legyen, odafigyeljen a világ a terrortámadásra.

Azt kijelenthető-e, hogy Magyarország teljesen biztonságos?

Ez nagyon nehéz kérdés. Ha a vallási, ideológiai meggyőződésű támadásokat vesszük alapul, amelyek Párizsban, Brüsszelben vagy Stockholmban történtek, azt gondolom, hogy Magyarország kevésbé lehet kitéve egy ilyen jellegű cselekménynek. De a lehetőséget nem lehet kizárni, ugyanis bármikor lefizethet, megbízhat egy terrorszervezet egy csoportot, vagy akár egyetlen terroristát, hogy hajtson végre valamilyen cselekményt, különösen akkor, ha világeseményeknek adunk otthont.

De hangsúlyozom: Magyarországon erre kicsi az esély.

Korábban írtam egy könyvet arról, hogy a válságövezetbe utazók hogyan készüljenek fel a kint tartózkodásra, munkavégzésre, és hogyan védhetik meg saját magukat. A könyv alapján elkészültek a GOP biztonságtudatosító kártyák. Most egy másik könyvön dolgozom, amely kifejezetten a laikusoknak, a turistáknak szól majd. Egyre inkább az látható ugyanis, hogy a terroristák nem csak a válságövezetekben, hanem Európában is támadnak, ráadásul elsősorban civileket. Csaknem minden héten, minden hónapban robbantanak, lövöldöznek vagy hajtanak kamionnal a tömegbe.