Belső botrányokról, a korábbi elvek semmibevételéről, a választási kudarcokról és a baloldalhoz való egyértelmű közeledésről szólt a Jobbik 2017-es évének első fele is. A Simicska Lajos birtokába került párt már 2016-ban is bemutatott sok éles fordulatot, aminek a csúcsa az volt, hogy nem szavazták meg a kényszerbetelepítés elleni alaptörvény-módosítást, miközben pár hónappal korábban Vona Gábor még hazaárulással vádolta azokat, akik esetleg nem szavaznak meg egy ilyen jogszabályt.
A baloldalhoz való egyértelmű közeledés a Jobbik részéről nem nyerte el a szavazók szimpátiáját. A párt idén januárban Szentendrén próbált besegíteni a balliberálisoknak azzal, hogy nem indított jelöltet, de ez az akció végül kudarcba fulladt. Szarvason pedig a baloldal nem állított jelöltet a jobbikos aspiránssal szemben, de az a kísérlet is vereséget hozott az ellenzéknek. A párt úton-útfélen arról beszélt, hogy ők az egyetlen kormányváltó erő, de
sem a közvélemény-kutatások, sem az időközi választások nem igazolták vissza ezeket a várakozásokat.
A pártban az egyik legnagyobb botrányt a plakátkampány okozta. Kiderült, hogy Simicska Lajos a piaci ár töredékéért adott plakáthelyeket a Jobbiknak. Ezzel mindenki számára világossá vált, hogy a milliárdos üzletember teljesen átvette az irányítást az alakulatban, mondhatni megvásárolta, politikai értelemben korrumpálta a Jobbikot. Ennek persze az egyik eredménye, hogy a Simicska-médiabirodalomban folyamatos megszólalási lehetősége van a jobbikosoknak. Azonban így lekerült a napirendről Simicska elszámoltatása, miközben az előző ciklusban ez egy fontos programpont volt, sőt Vona börtönt ígért a milliárdosnak.
Simicska térhódítás mellett a Jobbik több kérdésben is
komoly engedményeket tettek a baloldalnak.
Ilyen volt, hogy a párt országgyűlési képviselői közös alkotmánybírósági beadványt tettek a Soros-egyetem és a külföldről támogatott civil szervezetek ügyében. Bár a Jobbik még 2014-es programjában is erőteljes fellépést ígért Sorossal és a külföldről támogatott civilekkel szemben, de a baloldali szavazók felé nyitás stratégiája miatt ezekben a kérdésekben is hátraarcot mutatott be.
Fontos tény ugyanakkor, hogy a minden jel szerint Simicska Lajos által segített plakátkampány nem hozta meg a várt áttörést. Sőt Vona Gábor és pártja egyik legnagyobb kudarca volt, hiszen a kampány után nem hogy nőtt volna, inkább csökkent a párt népszerűsége.
Mindezzel kapcsolatban Lánczi Tamás, a Századvég elemzője azt írta, Vonáék szeme előtt egyetlen cél lebeg: hogy kompatibilissé tegyék magukat a ballib pártok és a ballib szavazók számára. Nem ez az első ügy, amikor a Jobbik szembemegy saját táborának véleményével, hiszen ezt tette a kényszerbetelepítés elleni alkotmánymódosítás esetében is. A kvótaellenes alkotmánymódosításról szóló parlamenti szavazáson a Jobbik – hasonlóan az MSZP-hez és az LMP-hez – tartózkodott a voksolástól – írta Lánczi Tamás.
Az elemző szerint ha Vonáéknak választaniuk kell a kurultájos, bocskaiban birkapörköltet főző, Ismerős Arcokra csápoló tősgyökeres Jobbik-szavazók és Soros György között, akkor ők az utóbbi mellett teszik le a voksot. A kérdés már csak az:
a Jobbik keménymagja mikor veszi észre, hogy a pártvezetés elárulta őket,
és mikor áll akár Toroczkai, akár más radikális jobboldali politikus a belső elégedetlenség élére – tette hozzá.
Fontos fordulat az is, hogy kiderült: a Jobbik hagyományos szavazói már nem tolerálják Vona balra tolódását, tulajdonképpen a párt legfontosabb alapelveinek felrúgását. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Vona ilyen körülmények között már nem tudja egyben tartani a pártját, nem véletlenül alapítottak újabb szervezeteket olyan jobbikosok, akiknek elegük lett a jelenlegi vezetésből. Többek között egy olyan mozgalmat, amelyik el is indulna a jövő évi választásokon. A pártszakadás tehát már megtörtént a Jobbikban, nem túlzás kijelenteni: Vona Gábor pártelnökként megbukott.
A pártban az irányváltás miatt több szervezet is feloszlott, de addig már nem merészkedett el Vona Gábor, hogy az elégedetlenkedőket kizárja. Jó példa erre a vecsési alapszervezet esete, akik nagyon élesen kikeletek Vona hanuka alkalmából írt levele miatt. Bár belengették a feloszlatást, végül mégis maradhattak az antiszemita nézetet valló tagok a pártban. Hasonló a helyzet Kulcsár Gergely országgyűlési képviselő esetében, aki bár leköpte a meggyilkolt zsidók emlékére állított Duna-parti cipőket, mégis maradhatott a frakcióban. Ráadásul még egy komoly szexbotrányba is keveredett.
Az agresszió továbbra is meghatározó szerepet játszott a Jobbikban. Szilágyi György, a párt egyik országgyűlési képviselője egy felszólalás alkalmával veréssel fenyegette meg Dömötör Csaba államtitkárt. Hasonlóan nagy port kavart föl Zagyva György Gyula ügye, aki egy őt kritizáló embert azzal fenyegetett meg, hogy kiirtja a családját. Az ügy előzménye, hogy Varga-Bíró Tamás zenész a Facebookon élesen kritizálta Zagyvát, amiért szerepelt a liberális aktivista, Gulyás Márton videójában, amelyben új választási rendszerért lobbiznak. Ezután
Zagyva állítólag életveszélyesen megfenyegette a zenészt,
aki feljelentést tett a Balassagyarmati Rendőrkapitányságon.
Lánczi a baloldal és a Jobbik közötti választási együttműködésről úgy vélekedett, nem azt állítja, hogy egy Jobbik-baloldal választási együttműködés könnyen nyélbe üthető, hiszen helyi szinten várhatóan rengeteg konfliktust eredményezne. "Azt sem állítom, hogy egy ilyen szövetség feltétlenül győzelemre lenne ítélve, hiszen sok buktatója van a dolognak. Azt állítom, hogy ennek a szövetségnek a létrehozására
létezhet egy politikai terv, és lehet rá találni finanszírozót is" –
mondta az elemző.
A Jobbik az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy bármelyik programpontján és bármelyik elven kész keresztüllépni, ha úgy gondolja, hogy ez hozzásegíti a 2018-as választási sikerhez, a baloldal pedig tényleg bármire hajlandó lenne, csak hogy kikerülhessen a politikai süllyesztőből – mondta Lánczi. Mi lehetne mégis a buktatója ennek a történetnek? – tette föl a kérdést. Egyrészt azok az elvhű baloldali és jobbikos szavazók, akik még egy ilyen, háttérben megkötött alkut sem hajlandók lenyelni. Másrészt azok a választópolgárok, akik visszariadnak attól, milyen sors várna az országra egy olyan működésképtelen koalícióval és élén, amelynek tagjai csak egyvalamiben értenek egyet: hogy gyűlölik Orbán Viktort.