A celebség nem merülhet ki a magamutogatásban

Bánki Benjámin slammer, költő, youtuber

„Egyre több a szülő, aki most is azon vacillál, hogy a lista elején a tanszer vagy a vacsi áll. A kérdés, hogy mire telik: ételre, vagy tolltartóra? Felszerelés nélkül nem móka a tornaóra." – ez egy részlet abból a versből, amelyet Bánki Beni slammer, youtuber írt. Talán ez a mondat jellemzi a legjobban azt, hogy a magyar családok csaknem felének gondot okoz az iskolakezdés – sokan saját erőből nem is tudják megvenni a gyereknek az iskolatáskát, tanszereket, vagy a cipőt, ünneplő ruhát. A 17 éves ifjú költő a versével arra hívja fel a figyelmet, hogy bárki segíthet a rászoruló családokon – Beni az Ökumenikus Segélyszervezet „Iskolakezdés együtt" nevű kampányához csatlakozott ezzel a verssel, amelyből videó is készült, és több honlapon is megnézhető. Bánki Benjámint már jól ismerhetik az internetről, illetve a televízóból, hiszen az M5-ön egy felsős diákoknak szóló ismeretterjesztő műsort is vezet. De láthattuk a Kismenők című műsorban is a TV2-n. Interjú Bánki Benivel.

Miért fontos neked a kampány? Miért érezted úgy hogy csatlakozol az akcióhoz?

Mivel a közösségi oldalakon, a videómegosztókon nagyon sokan követik a munkásságomat, úgy éreztem, ez felelősséggel is jár.

Az idézőjeles „celebség", vagy inkább ismertség nem merülhet ki a magamutogatásban. Fontos, hogy értéket is közvetítsünk.

Éppen ezért gondoltam úgy, hogy szeretnék olyan kampányban részt venni, ahol segíthetek másoknak, illetve felhívhatom a figyelmet arra, hogy bárki adományozhat a rászoruló családoknak.

Bánki Benjámin slammer, költő, youtuber Fotó: Talán Csaba

Mikor találkoztál először az Ökumenikus Segélyszervezettel?

A program keretében kapcsolódtam be szervesen a munkájukba, de előtte is ismertem a szervezet tevékenységét. Figyeltem a tévében, az interneten a kampányaikat, láttam a videókban, ahogyan elviszik az adományokat a rászorulóknak. És persze ismerem a szlogenjüket:

esélyt az esélyteleneknek.

Ez motivál engem is: esélyt kell adni mindenkinek, aki hátrányos helyzetben él. Ezért is csatlakoztam a programhoz, remélem, tudok majd segíteni, és sikeres lesz az akció. A cél az, hogy ezer iskolatáskát töltsünk meg, és ezt osztjuk majd ki azoknak a családoknak, amelyek nem tudják saját erőből megvenni a gyereknek a tanszert, tornacuccot vagy iskolatáskát. Ez óriási segítség a családoknak, és persze a gyereknek.

Fontos, hogy a gyerek szeressen iskolába járni Fotó: Talán Csaba

Ha úgy kezdheti a tanévet, hogy van új cipője, új tolltartója, nem alakul ki benne szégyenérzet, és örömmel járhat az iskolába. Míg, ha kopott ruhában, szakadt táskával megy iskolába, előfordulhat, hogy a hátrányos helyzete miatt nem szeret majd suliba járni – amely hosszú távon meghatározhatja a gyerek jövőjét.

Tizenhét évesen nagyon komolyan beszélsz a felelősségről, a segítségről, az adományozás fontosságáról és a jövőről. Hogyan látod, miért alakult ki benned ez a fajta érzékenység? Találkoztál a környezetedben hasonló jelenséggel?

Először otthon láttam, hogy milyen jó segíteni másokon. Néhány éve a szüleim ingyenesen nyaraltattak rászoruló családokat a Balatonnál – óriási érzés volt látni, hogy az ott nyaraló szülők és gyerekek milyen boldogok. Szóval, otthon is láttam a támogató környezetet – ebben nőttem fel. Aztán később, amikor a videóim népszerűvé váltak a videómegosztó portálokon, és műsorvezetéssel is elkezdtem foglalkozni, úgy gondoltam, hogy az irodalmat, művészetet közelebb szeretném hozni a gyerekekhez. Járni kezdtem tehát az ország iskoláit, és az osztályokban rendhagyó irodalomórákat tartok. A 45 perces tanóra keretében próbálok klasszikus és kortárs költőket, verseket bemutatni a gyerekeknek, kicsit másként, mint a hagyományos irodalomórákon. Az a célom, hogy a diákoknak öröm legyen a tanulás, ne feszengjenek, ne legyen unalmas, inkább egy izgalmas kalandban legyen részük az órákon.

Nos, ezeken az rendhagyó irodalomórákon látom az ország különböző szegleteiben, hogy bizony sok osztályban rászoruló gyerekek is ülnek a padokban.

Nincs vadonatúj ruhájuk, a tolltartójuk, táskájuk is használt. Óhatatlanul felmerült bennem a kérdés: hogyan segíthetnék? Ezért is örülök, hogy részt vehetek az Ökumenikus Segélyszervezet kampányában. Itt a helyem, hogy segítsem az iskolakezdésben ezeket a gyerekeket – legalább a versemmel, videómmal. Arra kérek mindenkit, aki megnézi a videómat, hogy ne csak egy „lájkot" nyomjon rá, hanem hívja fel a 1353-as adományvonalat is, és segítsen. Igazán nem nagy összeg a 250 forint hívásonként, de a rászoruló családoknak hatalmas segítség, az iskolakezdesegyutt.hu oldalon pedig még több módon lehet csatlakozni az összefogáshoz. Azt gondolom, hogy a hátrányos helyzetből a legbiztosabb kitörési lehetőség az iskolázottság. Ha pedig valaki nem érzi jól magát az iskolában, később sokkal nehezebben boldogul majd az életben.

Bánki Benjámin rendhagyó irodalomórákat is tart Fotó: Talán Csaba

Milyen volt a videó forgatása?

Nagyon nagy élmény volt. A gyerekeket, akikkel együtt szerepelek a videóban, előtte nem ismertem, de nagyon hamar összebarátkoztunk. A forgatás már úgy zajlott, mintha mi egy osztály lennénk. A mozdulatokat a rendező irányította, de a forgatás közben a gyerekek is folyamatosan kitaláltak új és új apró jelenetet, .amelyek nagy részét el is fogadta a rendező, így azok is bekerültek a videóba.

Bánki Benjámin Fotó: Talán Csaba

Honnan ered az irodalom szeretete, és mikor érezted először, hogy a versíráshoz is van tehetséged?

Már általános iskolás koromban is rengeteget olvastam, édesapámmal pedig nagyon sok verset hallgattunk meg CD-n. Ez mélyen megmaradt bennem, és egy idő után nagyon megszerettem a verseket. Szavalni kezdtem, majd verset is írtam, slam poetry-ket. Most ezen kívül az M5-ön vezetek egy ismeretterjesztő műsort felsős diákoknak, és ahogy már említettem, járom az országot a rendhagyó irodalomórákkal. Nagyon szeretném ezeket mind folytatni a jövőben is – és azon kívül, hogy a verseket, irodalmat népszerűsítem, most már a segítség, az összefogás fontosságára is fel szeretném hívni a figyelmet.

Segíteni akar a rászoruló családokon Fotó: Talán Csaba

Ehhez viszont nekem is támogatásra van szükségem: két éve a Nemzet Fiatal Tehetségei ösztöndíjasa vagyok, idén pedig a La Femme magazin 50 tehetséges magyar fiatal programjának keretein belül Lackfi János költő a mentorom.