A Jobbik eleve generációs alapokon jött létre, elődszervezetét, a Jobboldali Ifjúsági Közösséget egyetemisták és főiskolások alapították. A párttá alakulás után a szervezet mozgalmi jellegével elsősorban a fiatalokat vonzotta be, az idősebb korosztály számára nem nyújtott alternatívát. Az akkori vezetés nem talált ebben semmi kifogásolnivalót, haladt előre a maga által kijelölt úton.
A 2010-es földcsuszamlásszerű eredményt hozó választáson az erős társadalmi elégedetlenségnek köszönhetően a párt bejutott a parlamentbe. A Jobbik életében ez a jelentős lépés akkor még nem járt a politikai irányvonal megváltoztatásával, továbbra is elit- és cigányellenes retorikát folytattak. Emellett a párt mozgalmi jellege is megmaradt, és ez a fiatalok körében népszerűnek bizonyult. Egy 2013-as közvélemény-kutatás szerint a felsőoktatási hallgatók közül a biztos pártválasztó hallgatók harmada, azaz 33 százaléka szavazott volna a Jobbikra, ezzel az alakulat maga mögé utasította a Fideszt és az LMP-t. A Jobbik-közeli Iránytű Intézet is beszállt a felmérési versenybe, pár hónappal később hasonló eredményre jutott: Vona pártját 37 százalékra mérték a 18-29 közötti pártot választó, biztos szavazók körében, négy százalékkal többen támogatták, mint a Fideszt. Több sem kellett a párt vezetésének, és elárasztották az országot a „Jövőt nem lehet megállítani! A fiatalok körében már a legnépszerűbb" feliratú óriásplakátjaikkal, amelyeken többek között Vona Gábor pártelnök, valamint Farkas Gergely parlamenti képviselő, Jobbik IT-elnök szerepelt.
A Jobbik büszkén hirdette sok pénzből, hogy milyen népszerűek ebben a korosztályban, azonban az idősebbek felé továbbra sem volt mondanivalójuk.
A néppártosodással ez is megváltozott, az Iránytű Intézet júniusi felmérése már vészjóslóan azt mutatja, hogy a párt taktikájának megváltozásával párhuzamosan a Jobbik szavazóinak a korszerkezete közelíti a teljes népesség megoszlását, vagyis egyre kevesebb fiatal támogatja őket.
A párt jelenleg a második ciklusát tölti az Országgyűlésben, ami nem telt esemény nélkül, hiszen Simicska Lajos színrelépésével a párt kommunikációja és stratégiája is jelentősen megváltozott. Az úgynevezett néppártosodási törekvések részeként minden korosztályt igyekeznek megnyerni maguknak, ennek ellenére megnyilvánulásaikban erősen érződik a nyugdíjasokhoz való ambivalens viszony.
Jó példa erre, hogy tavaly év végén a Fidesz-kormány 10 ezer forint értékű Erzsébet-utalványt adott a nyugdíjasoknak, azonban ezt a „nép pártja" nem tudta „tiszta szívvel" támogatni.
Idén áprilisban a jobbikos Lukács László parlamenti felszólalásában azt mondta, hogy „az árubemutatók célközönsége elsősorban a nyugdíjas korosztály". Szerinte ennek több oka is lehet, például az, hogy
a hétköznapokon a bemutatók időpontjában ők érnek rá, mivel a technikai fejlődéssel nehezen tudnak lépést tartani, könnyen megtéveszthetők a termékek gyógyhatását illetően."
A képviselő nem állt le, egy hónappal később a gyógyszertámogatási rendszer átalakításának javaslatát ismertette, amivel sikerült ismét nagyot beléjük rúgni. Szerinte
a gyógyszertámogatások keretében nem életkor, nem egyszerűen nyugdíjas státusszal kell szelektálni és meghatározni a különbségeket, hanem úgy kell támogatni a magyar állampolgárokat a gyógyszerköltéseikben, hogy ez igazodjon az ő egészségi állapotukhoz".
Lukács ezzel a tervével az idősek hátrányára módosítaná a jelenlegi támogatási rendszert.
Mirkóczki Ádám, a párt országgyűlési képviselője és szóvivője is sajátos véleményt fogalmazott meg a kérdésről egy júniusi ülésnapon. Megszólalásában egy kalap alá vette a romákat és a nyugdíjasokat. A politikus szerint
két társadalmi csoport tud eldönteni egy választást. Az egyik a nyugdíjas-társadalom, a másik pedig jelenleg most már a hazai cigányság társadalma."