Miért döntöttek a házhozszállítás mellett?
Nagyon nehéz piaci feltételekkel találkozunk, mivel a multinacionális értékesítési világba nagyon nehéz bejutni. Ha egy termelő be akarja tenni a termékét egy jól menő láncba, akkor nagyon erős kondíciókat szab a vállalat az új terméknek, többek között minél jobban le kívánja szorítani az árat. A másik eszköz pedig a polcpénz szedése, és értelemszerűen a reklámozásért is pénzt kérnek. A mi esetünkben az történt, hogy
a nagy sörgyártók és a boltok kartellgyanús összefogása látható.
Mivel mi egy prémiumkategóriás sört gyártunk, ezért nem tudunk olcsó terméket az üzletláncokba szállítani, így a nagy gyártók könnyen kiszorítanak minket a piacról. Feltűnő volt az is, hogy a riválisaink sokkal többet tudtak rólunk, mint mi magunk. Ráadásul csak júniusban 37 értékesítési pontot veszítettünk el Magyarországon a riválisok erőteljes fellépése miatt.
Kartellgyanúról beszélt, miért nem tesz feljelentést a GVH-nál?
Nem tudom, hogy minden székely emberre illik-e, de mi nem szoktunk feljelentgetni. Előbb-utóbb úgyis kiderül mindenkiről, hogy valami rosszat csinált. Nekünk nem kenyerünk a jelentgetés, ez a tipikus helyzet van Magyarországon, ezért választottuk a nehezebb utat. Napi több száz rendelésünk van, és az emberek rájönnek arra, hogy milyen könnyű dolog, ha a sört odaviszik az ajtójához.
Mekkora az érdeklődés eddig, és mire számítanak a jövőben?
Előzetes felmérést nem készítettünk a házhozszállításról, de azt láttuk, hogy nagyon erős rajongótáborunk van Magyarországon, akikhez egyébként eddig nem jutott el a termék.
A mi fogyasztótáborunk nem az a hipszter típus,
hanem inkább a hagyományos Erdélybe járó, és Erdélyt szerető kedves fogyasztó, de örömmel állunk a leendő kedves hipszter fogyasztóink rendelkezésére is. Sok embernek nincsen e-mail címe, de telefonja mindenkinek van. Ráadásul így direktben tudunk kommunikálni a fogyasztókkal.
Tervezik-e, hogy önálló magyarországi áruházat nyitnak, ahol más székelyföldi termékeket is forgalmaznak majd, így növelve a termékportfóliójukat?
Nekem már van egy hasonló boltom Budapesten, a belvárosban. Ott több mint 500 fajta székelyföldi termékből lehet választani. Az egy nagyon nagy probléma Székelyföldön, hogy a termékeinket, hogyan tudjuk a piacra juttatni. Egy katonai társadalomból átalakult földműves társadalom, ami nagyon keveset iparosodott. Az a szomorú, ha nekünk nagyon nehéz bekerülnünk a Csíki Sörrel egy kereskedelmi láncba, akkor mit tud tenni egy székely atyafi, ha egy nagyon jó sajtot csinál. Szinte népviseletbe kell öltöznie, ha el akarja adni a termékét mondjuk egy fesztiválon.
Ha már fesztiválok, akkor hány ilyen rendezvényen vannak jelen?
Magyarországon körülbelül 100 fesztiválon vagyunk jelen.
Erdélyben is nagyjából ugyanennyi a szám, de a multi jelenlét sajnos ott is nagyon erős. Ott is elég nehéz helytállni. Egy közepes méretű cég vagyunk 140 alkalmazottal, nagyon nehéz anyagi terhet vettünk a nyakunkra.
Arra nem gondoltak, hogy egy magyar multi alá társuljanak?
Egyik magyar multinál négyszer jártam, hogy a termékeink kikerüljenek a polcokra, de nem sikerült ezt elérnem. Ha magyar érzetű cégnek mondom magam, akkor miért nincsen egy kicsi nyitottság? Én értem, hogy nem az hozza a döntést, akivel az ember tárgyal, de ez legyen az adott cég szégyene.
Állami szinten sem számíthatnak segítségre? A Heineken-ügyben a magyar állam egyértelműen az Önök pártjára állt.
Az európai törvénykezés ad egy viszonylag tág szférát a kicsi és a nagy besorolása között. Mi egy kisvállalkozás vagyunk Romániában, és Magyarországon is megváltoztatták a besorolást. Így sokkal kedvezőbben adózunk Magyarországon, amit nagyon köszönünk, de
mindennek ellenére nekünk kell megvívnunk a háborút.
Hogyan teljesített az idei évben a cég Magyarországon és Romániában, mik az eddigi eredmények?
Napi tízezer literes kapacitással indult el a gyár, és ezzel nem sikerült kiszolgálni a székelyföldi igényeket. Ekkor döntöttünk a bővítés mellett, amivel a magyar piacot is kiszolgáljuk. Egyébként, ha teljes kapacitással mennénk, akkor is csak a teljes magyar sörpiac egy százalékát fednénk le. Nagyon picik vagyunk, de most, hogy négyszeresére nőtt a gyár, nem jelenti azt, hogy az eladások is négyszeresére nőttek volna. Az igazság az, hogy most 60 százalék körül megy a gyár, emellett vissza kell fizetnünk egy körülbelül 15 millió eurós hitelt. Azért is vagyunk nehéz helyzetben, mivel, ha árat emelünk, akkor pont azokkal a boltosokkal szúrunk ki, akik a legnehezebb helyzetben is kitartottak mellettünk.
A tervek között szerepel-e, hogy a többi kárpát-medencei, határon túli területeken is terjeszkednek?
Szlovákiában idén 15 fesztiválon voltunk jelen, és van több mint 80 értékesítési pontunk. Úgy néz ki, a Felvidéken a cseh sörökkel szemben is megállja a helyét a termékünk. Szlovénia magyarok lakta részére is szállítottunk már terméket, és Kárpátalján is megkezdjük a terjeszkedést. Manchesterben és Skandináviában is tudunk a közeljövőben terjeszkedni. Horvátország esetében nem egyszerű a terjeszkedés, mivel ott szinte teljesen le vannak fedve az értékesítési pontok.
Mik a hosszabb távú tervek?
Folyamatosan növekedünk, mert az értékesítési pontjaink száma növekszik. Ez azonban csalóka, mivel az értékes helyeket elveszítjük.
A legfontosabb, hogy talpon maradjunk,
és megőrizzük a pozíciónkat.