Milyen választ küldött az Európai Bizottságnak a külföldről támogatott civil szervezetekről szóló törvény ellen indított kötelezettségszegési eljárásban?
Hétfőn küldi el a választ a kormány, egyidejűleg a külföldi egyetemek ügyében adandóval. Ezekkel kapcsolatban mindenképpen el kell mondanom, hogy sérelmezzük a bizottság utóbbi időben folytatott magatartását: a legutóbbi öt ügyben csupán egy hónapot adott a testület arra, hogy a kabinet válaszoljon, szemben a korábbi, bevett gyakorlattal, amikor két hónap állt rendelkezésünkre.
Ennek azért van jelentősége, mert a védelemhez való jogunk sérült, mert máskor van legalább lehetőség személyes egyeztetésre Brüsszelben.
Ezek az időrövidítések azt vetítik előre, hogy a felek álláspontja meglehetősen távol van egymástól, és minél előbb bírósági szakaszba szeretnék juttatni ezeket az ügyeket. Olybá tűnik, mintha Brüsszel tovább szeretné élezni a feszültségeket, és nem a megoldást keresné.
A külföldről támogatott szervezetek ügyében egy olyan érvelésbe kapaszkodik a bizottság, ami arra épül, hogy a parlament döntése sértette a tőke szabad áramlását. Mintha az adományozók félnének adományt küldeni. Eléggé életszerűtlennek tűnik, hogyha valaki Kölnből Budapestre adományt szeretne küldeni, annak bármilyen félnivalója lenne.
Jó jel, hogy ésszerű ellenérvet nem tudott a bizottság bemutatni.
Ráadásul a velencei bizottság még június végén értékelte a törvényt. A testület teljesen legitimnek minősítette a kormány lépését, ráadásul az általuk felvetett kifogásokat beépítették a törvénybe. Miközben az Európai Bizottság ténykedését figyeljük, érdemes egy kis nemzetközi kitekintést is tennünk: Franciaországban és az Egyesült Államokban is nagy viták zajlanak arról, hogy hogyan manipulálhatták külföldről a választásokat a különféle civil szervezetek révén. Ez jól mutatja, hogy szükség van arra, hogy egy törvény révén legalább tudomásunk legyen arról, hogy a különféle szervezetek honnan és miből gazdálkodnak.
A bizottság szerint az egyesülési szabadsággal is szembemegy a civil törvény.
A nyár elején elfogadott törvény semmilyen módon nem szabályozta újra az egyesülésre vonatkozó részeket. Ráadásul pont idén januártól tette ügyfél, illetve állampolgár-barátabbá a kormány az egyesületekre vonatkozó szabályokat. Magát a jogi környezetet sem tanulmányozta az EB, ismét csak arra összpontosítanak, hogy mibe lehet belekötni.
A rövidített határidő miatt tudtak egyeztetni valamelyik érintett biztossal, így például Frans Timmermanssal?
Timmermans úr egyértelműen elfogult minden magyar ügyben. Már akkor véleménye szokott lenni bizonyos dolgokról, amikor egyes magyar jogszabálytervezeteknek a fordítása sem készült el még. A Soros-egyetem ügyében arról beszélt, hogy a felsőoktatási törvényt sérti a szabály, most pedig a szolgáltatások szabad áramlását félti. Érdekes módon
mostmár a különféle jogi levelek sem a CEU-t emelik ki, hanem a külföldi egyetemek összességéről beszélnek.
Úgy tűnik, ha pár hónap alatt is, de helyrebillentek a dolgok. Mostanra az unió elismerte, valamint a Velencei Bizottság is megállapította állásfoglalásában, hogy a felsőoktatás szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozik. Úgy véljük, hogy az említett követelmények kapcsán a kettős mércét nem szabad elfogadni. A törvényeknek Magyarországon minden felsőoktatási intézményre vonatkozniuk kell, így a Soros-egyetemre is. A gyakorlat pedig bizonyítja, hogy a kormánynak több állammal sikerült megállapodnia, és úgy tűnik a Soros-egyetem esetében is körvonalazódik egy megállapodás New York állammal.
Hogyan tud egyébként az EB vizsgálódni egyes kérdésekben (Soros-egyetem, civilek), ha Magyarországon sem zárult még le a jogvita, mivel mindkét törvény az Alkotmánybíróság előtt van?
Ha az Ab adott esetben mondjuk megsemmisíti a törvényt, akkor okafogyottá válik a kötelezettségszegési eljárás. Úgy látom, az uniós szervezetek és a külföldi kormányok körében van egy olyan fajta félelem az NGO-któl, ami tulajdonképpen egy megfelelési kényszerhez vezet. Mindez meghatározó momentum abban, hogy ilyen hamar léptek. Nem véletlen, hogy az EP is szigorítani szerette volna az NGO-kra vonatkozó szabályokat, de a magyar szabályozás és a körülötte lévő viták miatt elálltak ettől.
A válaszlevél elküldése után mire számít a kormány?
Ha jogász-fejjel gondolkodnék, akkor arra, hogy tudomásul veszik a magyar kormány álláspontját. Ha továbbra is folytatódik a politikai hadjárat ellenünk, akkor egy újabb levélváltás jön, majd pedig a bíróság elé kerül az ügy. Meglehetősen furcsa, hogy miközben az unió intézményei meglehetősen lomhán viselkednek bizonyos kérdésekben,
most magyar ügyekben mintha felgyorsultak volna a dolgok, és a különböző intézmények közötti összhang nagyon jól működik.
Úgy tűnik, mi lettünk az unió katalizátorai. Ezekben az ügyekben egyébként a konkrét sérelmet nem sikerült pontosan meghatároznia a bizottságnak, így meglehetősen gyenge a muníció. Ez egy koncepciós eljárásban persze nem sokat számít.
Mikor várható döntés a kvótaperben? Milyen forgatókönyvei vannak a kabinetnek?
Szeptemberben várható döntés. Álláspontunk szerint az uniós joggal ellentétes döntés született az áthelyezésről. Ha mindezek ellenére a bíróság jogosnak ismeri el a belügyminiszterek többségi, de nem egyhangú döntését, akkor annyi történik, hogy az ügyben lévő kötelezettségszegési eljárás tovább folytatódik. Az, hogy annak mi lesz a vége, azt nem lehet megjósolni.
A választási kampánynak köszönhető, hogy így felgyorsult az uniós döntéshozatal?
Azt láthatjuk, hogy
az uniótól nem idegen, hogy beleszóljon a magyarországi választási kampányokba.
Érdemes felidézni Almunia pénzügyi biztos 2006-os nyilatkozatát. Akkor a magyar választási kampányra hivatkozva nem hozták nyilvánosságra a költségvetés számait. Mindezzel nagyban befolyásolták a kampányt, és közvetve elismerték, hogy olyan számok voltak benne, ami az akkori kormány bukását okozták volna. Mindez egyébként tilos.
Az ellenzék egyes csoportjai azzal fenyegetik a kormányt, hogy a polgári engedetlenség eszközével gyakorolnak nyomást a kabinetre, hogy változtassa meg a választási rendszert? Mit tud tenni egy ilyen helyzetben az IM?
A polgári engedetlenség fogalma teljesen tisztázott, mindenki tudja, hogy jogellenes fellépés. Nem tudom, hogyan vethető össze Gandhinak az indiai nép szabadságáért való fellépése a magyar választási rendszer elleni küzdelemmel. Egyébként Nagy-Britanniában a demokrácia őshazájában is ad absurdum előállhat olyan helyzet, hogy csak egy párt kerül a parlamentbe, ha minden választókerületben egy szavazattal tud győzni. Magyarországon ugye ilyen nem történhet. Egyébként minden választási rendszer azt szeretné, hogy stabil kormányzatok jöjjenek létre.
Milyen következményei lennének annak, ha a teljesülne a Jobbik azon ígérete, hogy vegyék el a nyolc általánost el nem végzettek szavazati jogát?
Szinte biztosan kizárnának minket az EU-ból, ami nagyon komoly veszteséget jelenten az országnak. Másrészt azért is veszélyes ez a kezdeményezés, mivel később lehet az érettségivel nem rendelkezőket sújtanák, majd vagyoni cenzuson gondolkoznának, aztán pedig lehet származási kérdéseket firtatnának.
Nagyon veszélyes útra lépett a Jobbik.
Úgy tűnik, próbál valamit visszaszerezni a párt a kezdeti radikalizmusából.