Nem volt érettségije, ő csinált vagy vett magának. Nemcsak érettségit, diplomákat és okleveleket is. Ezekkel magas szintű munkákat kapott, többmilliós üzleteket kötött. Dolgozott pszichiáterként, MÁV-kereskedelmi vezető és oktatótiszt is volt.
Legutóbb 2 év 6 hónapot kapott, mert két egyházközösséget vezetett, de nem volt lelkészi végzettsége.
Megtetszett neki a szakma, ezért gyorsan beszerzett egy teológiai végzettséget igazoló papírt.
Éveken keresztül tartott miséket, de még temetéseket is.
Végül itt is lebukott. Az egyik esti mise után csengettek hozzá, egy rendőr volt pár társával. Korábban felismerték Istvánt. Hiába próbált mentegetőzni, a rendőr bevitte a kapitányságra.
Egy kórházban ideggyógyászt kerestek, István pedig jelentkezett.
Reggel bement interjúra, tíz órakor már nagy vizitet tartott.
Állítása szerint nem teljesen laikus a témában, mert egészségügyi szakiskolát végzett. 47 embert kezelt, később főorvos lett. Orvosi karrierjének az vetett véget, hogy az egyik betege meghalt.
Az ápolónőnek nem lett volna szabad szívgyógyszert adnia a betegnek, mégis megtette, ebbe halt bele a páciens.
Ezt később a vizsgálatok is bebizonyították, az ápolónő és Bósa István is börtönbe került.
A kilencvenes években MÁV-pályafenntartási felügyelő lett. Itt átcsoportosításnak álcázva eladott egy kisebb vasútállomást, gépekkel, vasútépítési eszközökkel és sínszálakkal. Ezért 20 hónapot kellett ülnie. Ami érdekes, hogy
miután szabadult, a saját nevével megpályázott egy másik állást, szintén a MÁV-nál, és meg is kapta, kis idő múlva már szakszervezeti vezető volt.
Később az állomásfőnök felfüggesztette, mert nem mondta el, hogy büntetett előéletű. Ezért munkaügyi pert indított, amit meg is nyert.
A balatonfenyvesi kisvasút egyik vagonját és a mozdonyt is eladta 15 ezer márkáért.
A német turistáknak nagyon megtetszett a kisvasút, ő pedig eladásra kínálta nekik. Felutazott Pestre, és felvette a vasutas egyenruháját. Amikor visszament fenyvesre, kifigyelte mikor nincs az irodájában az állomásfőnök, ott írták alá a szerződést.
A legnagyobb dobása az volt, amikor eladta a Nyugati Pályaudvar tetőszerkezetét.
Keresett a közbeszerzési közlönyben egy céget, amelyik acélt akar venni. Talált egy német céget, akit meg is hívott Budapestre, hogy nézzék meg az épületet. Bement egy kisebb vasútállomásra, és a belső vonalon felhívta az állomásfőnököt, hogy viszi a vevőket. Az állomásfőnök a saját irodájában vendégelte meg őket.
A vételár megérkezett, a vállalkozó felállította az állványokat, és elkezdte volna a munkát, de valaki hívta a rendőrséget.
Hiába mutogatta a szerződést, a rendőrök bilincsben vitték el. Bósa István ezt végignézte a szegedi gyorsvonatról.
Ügyvédként is dolgozott, sőt
miatta módosították a BTK-ban a csecsemőgyilkosságért járó büntetést.
Nem tartotta elégnek a 2-8 évig terjedő büntetést, javasolta, hogy emeljék életfogytiglanra. Hihetetlen, de sikerült neki úgy, hogy nem is volt érettségije.
Ha ez nem lenne elég, beperelte a fővárosi önkormányzatot és a magyar államot is.