Az ember, aki eladta a Rottenbiller utcát

Váci utca

Hamrák János egyszerű aszfaltmunkásként dolgozott, de nagyon jó volt a modora és a kiállása. Az 1877-ben született férfi Magyarország egyik legnagyobb szélhámosává nőtte ki magát az 1900-as évek elején.

Az első híres átverése a városházán volt. Az egyik iroda előtt sétált, amikor a nyitott ajtón keresztül észrevett egy értékes faliórát a falon. Pár nappal később egy társát beöltöztette szerelőnek, a kezébe pedig egy létrát adott. Az iroda ajtaja csukva volt, Hamrákot ez nem zavarta, benyitott a szobába. Bent egy tárgyalás zajlott, de a szélhámos azt mondta a tanácsos úrnak, hogy

a főjegyző úr megrendelésére kell elvinnie és kitakarítani az órát, mert ha nem tartják karban, akkor el fog romlani.

A tanácsos úr örült a szerviznek, Hamrák és a társa szépen csendben leemelték az órát a falról, nehogy megzavarják a tárgyalást, utána gyorsan elmenekültek. Az óra nem került vissza többet az irodába.

Hamrák János Forrás: Wikimedia Commons

Később a Váci utcában csapott le. Az utca mar azokban az években is fényűző üzletekkel volt tele, a közepén volt a Handl-féle kalapüzlet, ami előtt azon a napon két munkás várakozott. Nem sokkal később megjelent egy divatos öltözetű, magas fiatalember, akinél volt egy aktatáska, amiből egy füzetet és ceruzát vett elő, amikor az üzlet elé ért. Persze a csaló volt az. Szólt a munkásoknak, hogy kezdhetik a munkát, erre ők mérőszalaggal mérni kezdték az üzlet előtti területet.

Hamrák, csak hogy biztosra menjen, otthon készített egy tiszti szalagrendet, amit a kabátja gomblyukába fűzött.

Az üzlet tulajdonosának felkeltette a figyelmét az üzlete előtti munka, a szélhámosnál érdeklődött, hogy mi történik a boltja előtt. Amikor meglátta szalagrendet a kabátján, már csak félve mert kérdezni.

Hamrák János az önkormányzat tanácsosának adta ki magát, és hosszú sejtetés után ridegen közölte az üzlet tulajdonosával, hogy WC-t építenek, aminek most mérik ki a helyét.

A kalapüzlet tulaján úrrá lett a pánik, hogy az egész üzletében kellemetlen szagok lesznek, és elveszíti a vásárlóit. Ezért behívta magához az áltanácsost, aki vonakodva, de elfogadott tőle egy jó vastag borítékot. Ugyanezt eljátszotta még nyolc üzlet előtt aznap, és mindenki fizetett neki.

A következő nagy dobásánál megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint 1909-ben, egy budapesti kávézóban olvasgatott egy napilapot, amiben azt találta, hogy Székesfehérváron a piacteret faburkolattal akarják beborítani. Itt jutott eszébe a nagy ötlet. Felvette a legszebb ruháját, rátűzte a tiszti szalagrendet, és vonattal leutazott Fehérvárra.

Ott eljátszotta, hogy ő egy külföldi vállalkozó és tőzsdeszakértő, aki csak nem rég él Magyarországon.

A Wild Gusztáv álnevet használta. Elhitette a törvényhatóság vezetőivel, hogy a tulajdonában van nagyobb mennyiségű faburkolat, amit nem akar eladni addig, amíg a fának nem megy fel az ára. Este a vezetők meghívták vacsorára, és meggyőzték, hogy a városnak adja el a burkolatot, kilencezer koronáért. Természetesen kért előleget is, ezer koronát, majd visszautazott Pestre. Éjjel ellopott pár útjelző deszkát, amikkel másnap lezárta Rottenbiller utcát. A Baross téren várta az olcsó munkásait, akik neki is álltak felszedni a burkolatot. Nagyon lelkesen dolgoztak, mert magasabb bért kaptak az átlagnál.

Még a rendőrség is besegített nekik, Hamrák azt mondta, hogy ő a városháza megbízottja, és amíg tart a burkolatcsere, legyenek szívesek irányítani a forgalmat.

Ezzel még gyorsabban tudtak haladni a munkások.

A szélhámos, Wild Gusztáv a szerződésben foglalt határidőn belül leszállította a faburkolatot Székesfehérvárra, ahol ki is fizették neki a maradék nyolcezer koronát. Három hónap múlva jelent meg az első hír a csalásról.

Más források szerint 1902-ben érkezett egy csapatnyi olasz munkás a Rottenbiller utcába, akiket Hamrák bérelt fel. Csak a faburkolat egy részét szedték fel,

amit Pesten egy nőnek és egy kereskedőnek adott el tűzifának.

Ami biztos, hogy később Brnóba menekült, ahol egy cirkuszban lépett fel, mint egy búr vezér.

A plakátokon a Mr. Hungary nevet viselte.

Szerencsétlenségére egy olasz munkás is látta a darabot, aki dolgozott a Rottenbiller utca ellopásánál. Szerzett egy plakátot, bekarikázta rajta Mr. Hungary fejét, és ráírta, „Ez Hamrák”. Ezt elküldte a budapesti rendőrkapitányságra, onnan értesítették a brnói kollégákat, akik előadás közben elkapták a csalót, de pár nap múlva el kellett engedniük.

Mindezek ellenére Hamrák feladta magát a rendőrségen, mert ha már ülnie kell, akkor a tiszta, ügyészségi börtönben üljön, ne a „férgekkel teli” rendőrségi fogházban. Csak nehezen tudták lecsukni, mivel az iratok a rendőrségen voltak. Ügyvédet kellett fogadnia ahhoz, hogy a papírok átkerüljenek az ügyészségre, és végre börtönbe mehessen.

Két év börtönre ítélték, később még többször is börtönbe került sikkasztás és becsületsértés miatt. Utoljára a soproni börtönből szabadult 1913 decemberében.