Hogyan értékeli az elnökségének mögöttünk hagyott hatéves időszakát, mit tart a legnagyobb pozitívumnak?
A legfontosabb, hogy csináltunk egy Magyar Művészeti Akadémiát, ami nem volt, de aminek a csírája 1948-ig az MTA művészeti osztályán volt. Aztán az utóbbi megszűnt és minden művészeti tevékenység átment szocialista vonalra, vagy éppen nagyon háttérben lévő civil vonalra. A szocializmusban az tudott normálisan tevékenykedni, aki a szocializmuson belül élt a szocializmuson kívül. Mindez igaz volt a hazai kulturális élet jelentős részére. 1990-ben a kapuk kinyíltak, de a nagy áttörés elmaradt a kulturális téren, mivel a művészeti teljesítmények jelentős része a lét fenntartását szolgálták.
Az az érzésem, hogy Magyarországon jelen van mindennek a csírája, ami a világ művészetében megvan. Nagyon jó a színházunk, a táncunk, a népművészetünk, nincs szégyenkeznivalónk, de a külföldre való prezentációnk kicsit hézagos. Az utóbbi területen még van bőven lehetőség előrelépésre.
Mi a kormánnyal és az illetékes minisztériumokkal egy tízéves programban állapodtunk meg 2011-ben, aminek a hatvan százalékát teljesítettük.
Az MMA a konkrét szellemei tevékenység helyett még mindig az infrastruktúra kiépítésére szán sok időt, de ez egyáltalán nem elpazarolt dolog. Továbbra is a folyamatosságot kell képviselni, jövőre elkészül az új székházunk, könyveket adunk ki és konferenciákat szervezünk.
Milyen garanciát lát arra, hogy az új elnök folytatja ezt a tízéves programot?
Természetesen látok garanciát arra, hogy ez a munka a megkezdett mederben folytatódni fog. Látom azt a szándékot, hogy nem akarnak mindent újrakezdeni. A történelemben nincsen olyan, hogy elölről, hanem a korábbi hátrányokat be lehet hozni. Pozitív, hogy az új elnökségben olyanok is helyet foglalnak majd, akik részt vettek az akadémia korábbi működésében.
Milyen jó tanáccsal látja el az új elnököt?
Mindenkinek átadom az eddigi tapasztalataimat, mivel az élet nagyon különböző területein álltam már helyt, így a meglátásaimat folyamatosan közlöm majd az új vezetéssel.
Milyen szerepe lesz tiszteletbeli elnökként?
Szívem szerint két dologgal foglalkoznék intenzívebben a következő években. Az egyik az építészeti múzeum megvalósítása.
A múzeumban a jurtától Makovecz Imréig minden fontosabb dolog látható lesz, a teljes magyar építészettörténetet lefedi majd a kiállítás.
Az építészeti múzeumnak azt is bizonyítani kell, hogy Magyarországon 1526 előtt Nyugat-Európához mérhető építészeti kultúra volt, de sajnos ezt a 150 éves török kor elpusztította. Minderre kell egy új magyar kultúrát felépíteni. A másik fő prioritás a nemzeti szalonok létrehozása. A szalonok lényege, hogy megmutassa a magyar kultúra teljes vertikumát, valamint az a célja, hogy időről időre megbízható körképet nyújtson a vizuális művészetek különböző területein született főbb teljesítményekről.