Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Jellemző, hogy a legtöbben azt kérték, hogy ne írjuk le a nevüket. Egyikőjük először beleegyezését adta, aztán arra kérte az Origót, hogy mégis inkább név nélkül beszélne. A színésznő egyébként nem hallotta abban a két évben, amikor a Vígben játszott, hogy bárkit zaklatott volna Marton. Azt mondta, hogy azért jött el, mert a társulatnak katonákra volt szüksége, nem autonóm személyiségekre.
Egy másik, anonimitást kérő kollégája keményebben fogalmazott: elítélendő szexuális megnyilvánulást ugyan ő sem tapasztalt Marton László részéről, azonban a Vígszínháznál továbbra is a részben Marton Lászlótól öröklődött, Kádár-kort idéző hatalmi gyakorlat van érvényben. Ennek lényege, hogy a vezetés szinte tulajdonának tekinti a színház dolgozóit, konfrontatív helyzetekben pedig az egzisztenciális megfélemlítéstől sem riad vissza. Ám a színész úgy véli, ha már a Vígszínháznál csordult túl a pohár, az sem lenne baj, ha az áradatként mosná el azt a működési struktúrát, amely sokak életét megnehezíti a Víg társulatában - és amely gyakorlat a színész távozását is magyarázza.
Volt olyan színész, aki azt mondta, hogy nem hallott arról, hogy Marton színészeket zaklatott volna, a nézőtéren olykor-olykor lebzselő fiatalok pedig nem tűntek fel neki. Szerinte Marton kádárista, kommunista módszerekkel dolgozott, és főrendezőként végig komoly hatalma volt (szó szerint zárójelben jegyezzük meg: egészen péntekig).
Egy másik, a részletesebb válaszadást visszautasító színésznő annyit azért elárult: ő azok közé tartozott, akik csak a Marton-ügy kirobbanása után értesültek arról is, hogy a társulat egyes tagjainak Sárosdi Lila már évekkel korábban beszélt Marton László zaklatásáról. Az önmagát „végtelenül naivnak” aposztrofáló színész úgy fogalmazott: a maga szempontjából az a legfontosabb, hogy kiszabadulhatott a Vígszínházból, ami számára nagy megkönnyebbülés.
Két másik színész a döbbenetét hangsúlyozta. Hozzátették: az ő elmenetelüket szakmai okok magyarázzák. Ők vállalták a nevüket.
Mészáros Máténak - aki 2010 és 2015 között volt tagja a Vígszínháznak – sem voltak negatív élményei Marton Lászlóval kapcsolatban. Színháztól való távozását egzisztenciális okok magyarázzák. Úgy véli, hogy leterheltsége nem állt arányban a fizetésével, ráadásul külön munkákra sem maradt ideje. A Marton-ügy kapcsán hozzátette: érti az indulatot, de nem biztos benne, hogy a nyilvánosság elég információval rendelkezik a konkrétumok kapcsán. Megérti ugyanakkor azokat is, aki elítélik a direktort. Ám azt sem tartja ördögtől valónak, ha mások viszont próbálják szélesebb spektrumban értelmezni – figyelembe véve a színház világának sajátosságait - a történteket.
Kerekes József 2011 és 2017 között volt a Vígszínház tagja. Kérdésünkre azt mondta: szakmán belül gyűlöli a képmutatást, ugyanakkor a külvilág felé fontosnak tartja a mundér becsületének védelmét. Azt is hozzátette: ami a színházi, filmes szakmában megtörténik, az máshol sem példa nélküli. Ugyanakkor az ilyen ügyek kapcsán, a bátor kiállást illetően mindig megfogalmazódik egy alapprobléma: sok az eszkimó, kevés a fóka.
Kerekes Józsefet egyébként sosem érte atrocitás Marton László részéről, de nem is került vele baráti, bizalmi, elmélyültebb kollegiális viszonyba. Nem véletlenül távozott a színháztól.
A fenti válaszokból több érdekesség is megállapítható:
1. Marton Lászlótól, a kádári színházdiktátortól, a balliberális kulturális-politikai világ nagy hatalmú urától még bukása után is félnek.
2. Marton László feltehetően saját színészeit nem zaklatta. Annál sokkal gyávább és sokkal aljasabb volt. Ő magával az intézménnyel, a Vígszínházzal hódított - még kiszolgáltatottabb embereket. Mind a nyolc nő olyan fiatal lány volt, akinek még nem indult el az élete, rajongott a színházért és életkorából, helyzetéből adódóan naiv volt. Teljesen kiszolgáltatott a befolyásos színházi vezetőnek.
3. Nem kaptunk választ arra, hogy nem volt furcsa, hogy oly sokszor fiatal, ismeretlen lányokkal veszi magát körül Marton a próbákon? Egyes feltételezések szerint azért nem tűnt fel, mert úgymond álcázásból Marton olykor fiatal férfiakat is beengedett a próbáira nézelődni. Vagyis, könnyen lehet, hogy a társulat felé egy kedves, a fiatalokkal foglalkozó, született pedagógusnak hazudta magát, miközben a legvisszataszítóbb szexuális zaklató volt.
Reméljük, hogy Eszenyi Enikő előbb-utóbb válaszol a kérdéseinkre.
A Vígszínház kétségtelenül gondban van. Most. A vadkacsa premierjét Eszenyi lemondta, ez logikus döntés volt. Ahogy első közleménye is, amiben nem állt elvtelenül Marton mellé. Várjuk a további döntéseket: minden Marton László-rendezést le kell vennie a Vígszínház műsoráról. Nem nézhetik gyerekek A Pál utcai fiúk legendás történetét igaz barátságról, őszinteségről, az elvekhez való ragaszkodásról úgy, hogy az előcsarnok színlapi tábláján nagy betűkkel azt látják: rendezte Marton László.
Később viszont, Eszenyi Enikő jól járhat, hogy megszabadul a Kádár-korban vezetőként szocializálódott Martontól. Az elmúlt évad jól fejeződött be, az Oscar-díjas nagy rendező, Szabó István szó szerint csodát tett egy fiatal színésszel, egy monodrámát rendezett neki, az első idei bemutatójukon Hamlétként egy zseniális fiatal színész, ifj. Vidnyánszky Attila mutatkozott be a Vígszínházban, óriási sikerrel, a következő bemutatójukat, a Háború és béke adaptációját egy tehetséges orosz művész rendezi, könnyen lehet jó előadás.
Nagyobb kérdés a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Ott a rektor egy Oscar-díjra jelölt, nagyszerű animációs rendező, aki (ebben őszintén biztosak vagyunk) semmiről nem tudhatott. A színházi szak gőgösen megpróbált teljesen külön szigetként viselkedni, információnk szerint. Csizmadia Tiborra lennénk kíváncsiak, a színházi szak vezetőjének a véleményére. Ő sem tudott semmit?
Hiszen, ahogy megírtuk, Marton egyik legalávalóbb aljassága éppen a Színművészetihez kapcsolódik. Kirúgott egy lányt a felvételin, majd tíz perc múlva odament hozzá, hogy azért rúgta ki, mert túl jó, és majd ő korrepetálja személyesen. Az ajánlat vége persze ismert: hazudozás, fogdosás, zaklatás, végül fenyegetés.
És, ahogy már többször írtuk, legalább annyira érdekes, hogy mit mond Demszky Gábor, aki MSZP-SZDSZ-es főpolgármesterként 19 évig Marton főnöke volt. Ha kapunk választ, ezt is megírjuk természetesen.
Az üggyel, ami a rendszerváltás utáni magyar kulturális élet leggyalázatosabb botránya, még fogunk foglalkozni. Ami biztos: Marton László bukása a Kádár-korból származó balliberális kulturális-politikai világ és a véleményterror bukását is jelentheti.
