Állítólagos művészete mögé bújva kér bocsánatot "Kero", de nem ismer el semmit

Budapest, 2017. április 7. Kerényi Miklós Gábor (KERO) Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas rendező, színigazgató, kiváló művész a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában. A műsorban Sasvári Sándor Jászai Mari-díjas és EMeRTon-díjas színművész, énekes munkásságát idézték meg. MTVA Fotó: Zih Zsolt

A Facebookon írt posztot Kerényi Miklós Gábor, miután lelepleződött: egy volt táncosa arcát, nevét vállalva beszélt arról, hogy "Kero" 23 éve a Szegedi Szabadtári Játékokon zaklatta. Kerényi Miklós Gábor ugyanúgy kér bocsánatot, mint a Kerényihez hasonlóan a balliberális kulturális világ másik kedvence, a Vígszínház volt igazgatója, Marton László: nem ismer el semmit.

A közlemény egyik mondata szinte szó szerint ugyanaz, mint Martonnál: "A személyemmel kapcsolatban felmerült vádakra reagálva kijelentem, ha bárkit bármivel megbántottam, ezúton kérek elnézést!". Vagyis: szerinte ő nem követett el semmit, de ha esetleg másnak "olyan érzékeny a lelke", hogy mégis megbántotta, akkor kegyet gyakorol.

Kerényi Miklós Gábor Forrás: MTI/Zih Zsolt

A további magyarázkodás azonban talán még sunyibb, mint Martoné. Arról értekezik, hogy ő valójában mindent a "művészetért" tett. "Be kell, hogy valljam, sok élethelyzetben, sok megoldásban, stílusban, viselkedésben valóban közelítettem ahhoz a határhoz, ami még szerintem elfogadhatónak tekinthető. Tettem ezt a művészi érzékenység és a teljes belefeledkezés, a mérhetetlen művészi szabadságvágy okán."

Tehát "Kero" szerint művészi érzékenység az, ha valaki egy alig 18 éves fiút bezár egy kollégiumi szobába (eltorlaszolja az ajtót), azt mondja neki, tolja le a nadrágját, majd egy vállfával hurkásra veri a fenekét. Mintha jobb lett volna attól 1994-ben a Miss Saigon, hogy egy 18 éves fiút elfenekelt, sőt, még az alsónadrágját is le akarta vetetni. Hogy még vérlázítóbb legyen a magyarázkodás, így folytatódik: "Megalázni valakit sohase volt célom! Ha valaki ezt mégis így érzi ezúton, de személyesen is szívesen kérek tőle elnézést, bocsánatot, bár szándékom szerint mindig a művészet valamilyen típusú megjelenéséért, a különleges belső világok felszabadítására törekedtem. Előadásaimban éppen úgy, mint a hétköznapi alkalmakor."

A bejegyzés utolsó mondatából aztán kiderül, mitől is fél Kerényi Miklós Gábor. Az ő esetében ugyanis sokkal közelebb van a büntetőjogi felelősségre vonás, mint Marton László esetében. Elég hozzá az, hogy az elmúlt évekből előkerüljön egyetlen eset, ahol az áldozata 18 éven aluli. Ezért zárhatja így az üzenetet: "A legnagyobb büntetés számomra az, hogy imádott színházam nyugalmának biztosítása érdekében meghoztam azt a döntést, amelyről már vasárnap tájékoztattam a nyilvánosságot!"

Arról persze nem beszél, hogy azóta kirúgták (vagyis nem nyugdíjba vonul). De egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz a legnagyobb büntetés. Ezért a vélhetően ügyvédi tanácsra írt, körmönfontnak szánt, de hihetetlenül aljas és sunyi magyarázkodás.