Óriási bakot lőtt Vona Gábor, a Jobbik elnöke azzal, hogy az alakulatát iszonyatos erővel elkezdte a balliberális táborba tolni, és kétségbeesetten próbálja elhitetni, hogy a pártja jelentősen megváltozott. Mindennek a politikának több „eredménye" lett, amit egyre több közvélemény-kutatásból ki lehet olvasni. A Jobbiknak nemcsak radikálisan csökkent a tábora az elmúlt években, hanem alapvetően meg is változott, aminek nagyon gyászos következményei lehetnek a 2018-as választáson a Simicska-pártra nézve.
Elsőként vessünk egy pillantást a Jobbik támogatottságára. 2015 tavaszán a teljes népességben a párt támogatottsága 17-19 százalék körül mozgott. Mindez a biztos szavazók között 27-29 százaléknak felelt meg. A mostani kutatások szerint a Jobbik
teljes népességben mért támogatottsága 9-11 százalékra csökkent,
ami fele a két és fél évvel ezelőtt mértnek. A biztos szavazók körében is ekkora csökkenést láthatunk, mivel ott jelenleg 15-18 százalékos eredmények láttak napvilágot a Jobbikról.
Az álbaloldali fordulat tehát a főbb számokat nézve sem jött be a továbbra is antiszemita Jobbiknak, de nézzünk mélyére az adatoknak.
Az MSZP közeli Publicus Intézet több felmérése mutatja világosan, hogy mi is történt a Jobbik háza táján. Egy októberi kutatásukban többek között azt kérdezték meg, hogy „Ön elképzelhetőnk tartja-e, hogy egy baloldali együttműködésre voksoljon, ha van esélye legyőzni a Fideszt?". A Jobbik táborában 47 százalék szavazna egy ilyen együttműködésre, és 47 százalék nem. Egy másik kérdésben pedig azt tudakolták, hogy „Ön elképzelhetőnk tartja-e, hogy egy baloldali együttműködésre voksoljon, ha van esélye megakadályozni a Fidesz kétharmadát?". Ebben az esetben a jobbikosok 61 százaléka felelt igennel, míg 34 százalékuk nemmel.
Szintén a Publicus Intézet kérdezett rá arra, hogy „Mennyire tartja valószínűnek, hogy egy baloldali együttműködésre szavazzon 2018-ban?".
Itt a jobbikosok 53 százaléka mondta azt, hogy igen, míg csak 46 százalék azt, hogy nem.
Feltűnő, hogy még a bizonytalan szavazók sem annyira elkötelezettek a baloldalra szavazásban, mint a jobbikosok, mivel a körükben csak 39 százalék szavazna baloldali együttműködésre, míg 38 százalék nem.
De nézzük tovább, hogyan is változott a Jobbik szavazótáborának karaktere más intézeteknél. A pártok szavazótáborainak politikai orientációját, szövetségben való gondolkodását jól mutatja a másodlagos pártpreferencia (azaz annak a pártnak a megnevezése, amelyre még szívesen leadna egy voksot). A Fidesz táborának jelentős elkötelezettségét jelzi, hogy nyolctizedüknek nincsen másodlagosan kedvelt pártja, ezt mutatta ki többek között a ZRI Závecz kutatása.
A Jobbikhoz közeli Iránytű Intézet is vizsgálta ősz eleji kutatásában a másodlagos pártpreferenciákat. Szerintük
a jobbikosoknak nagyjából a negyede voksolna a kormánypártokra, ha a Jobbikra nem tudna,
az LMP-t 22 százalék választaná ilyen esetben. Sajnos arról nem közöltek adatokat, hogy az MSZP-re és a DK-ra hány százalék voksolna. A Medián pedig azt vizsgálta, hogy mennyire szeretnék az ellenzéki szavazók, hogy a pártjaik összefogjanak a Fidesz ellen. A Jobbik-szavazók 41 százaléka a külön indulás mellett van, 31 százalék a teljes összefogás mellett, míg 24 százalék azt preferálná, hogy legyen ellenzéki összefogás Jobbik nélkül.
Mindezeknél a felméréseknél is többet mond a Jobbik-szavazókról az a kutatás, amit a Policy Solutions készített korábbi történelmi korok megítéléséről, valamint a rendszerváltás óta eltelt időszakról. Egyik kérdésükben azt tudakolták: "Ön szerint melyik nagy huszadik századi korszakban volt mindent összevetve a legjobb a magyaroknak?".
A Jobbik-táborában 39 százalék szerint a Kádár-rendszerben volt a legjobb,
míg 20 százalék szerint a rendszerváltás után. Ezzel szemben a Fidesz-táborában azok vannak többségben, akik szerint a rendszerváltás óta eltelt idő a legjobb.
Arra is rákérdeztek, hogy „Mindent összevetve, Ön szerint melyik rendszerváltás utáni kormány alatt volt a legjobb a magyaroknak?". Nem meglepő módon a fideszesek 16 százaléka szerint az első, 44 százaléka szerint a második és a harmadik Orbán-kormány teljesített a legjobban a rendszerváltás óta. A jobbikosok a leginkább elégedetlenek a megkérdezettek közül, egyharmaduk szerint egyik kormány alatt sem volt jó a magyaroknak, 13 százalékuk Horn kabinetét, 10 százalékuk az első Orbán-kormányt választotta.
Mégis mire lehet következtetni ebből a rengeteg adatból? Világosan látszik, hogy a Jobbik táborának körülbelül 25-35 százaléka ideológiailag szorosan kötődik a baloldalhoz, és minden bizonnyal azért nem az MSZP és a DK szavazói, mert látják azt a vezetési és hitelességi válságot, ami a balliberális ellenzék körében van. Az is világosan látszik, hogy nagyjából a jobbikosok fele hajlandó lenne a baloldalra voksolni, ha egy világos alternatíva jelenne meg ott. Másrészt az is jól látszik, hogy a kormánypártok is jelentős tartalékkal rendelkeznek a Jobbik táborában, mivel meglehetősen sokan elégedettek a mostani Orbán-kormány teljesítményével, és kiábrándultak Vona hazug néppártosodása miatt. 10-25 százalékuk adott esetben átszavazna a Fidesz-KDNP-re.
A Vona-féle irányváltás eredménye tehát az lett, hogy
a Jobbikhoz stabilan kötődő támogatók jelentős része eltűnt a párt mögül.
Nagyon sok olyan szavazó érkezett (a Publicus Intézet szerint a jobbikosok fele), akik bármikor visszamehetnek a baloldali pártokhoz, de sokan vannak olyanok, akik otthagyhatják a Jobbikot a cukiskodás és a hazug néppártosodás miatt. Vonának tehát sikerült elérnie azt, hogy az álbaloldali fordulat során nemcsak a felére csökkentette a Jobbik támogatottságát, hanem azoknak a többsége is inkább kifelé kacsingat a pártból, akik megmaradtak.
Így tehát a választási kampányban a Jobbik tábora szinte teljesen elfogyhat. Ha a mostani támogatottsági számokat nézzük, akkor egy ilyen veszteség bőven 10 százalék alá lökheti a Vona-alakulatot, ami csúfos kudarc lenne.