A Jobbik választás előtti kommunikációjának jól kivehető eleme, hogy a baloldali néppártosodásnak köszönhetően szabályszerűen valósággal ellepik a pártot az értelmiségiek, ezért soha nem látott szakmai bázisra támaszkodhatnak. A témát olyan fontosnak találták Vona Gáborék, hogy ennek tudatosítására külön kijelöltek egy kampányarcot, Dúró Dóra személyében, aki a hivatalos szöveg szerint „a Jobbik értelmiségi holdudvarának bővítéséért, szakértői bázisának megteremtéséért felelős politikusa." Dúró a felkérésnek tökéletesen eleget tesz, napi szinten, elképesztő lelkesedéssel mutatja be a párthoz csapódó értelmiségieket. Fonyódi Tibor, sci-fi író is így került be a köztudatba, bár állítólag már a bemutató sajtótájékoztatót megelőzően is ismert volt. Az mindenesetre biztos, hogy az ő tollából született meg a „Hosszú út a trónig, bébi" című sci-fi költemény, aminek már a címe is meglehetősen erősre sikeredett. Nem kellett sokat várni Bíró Ica érkezésére, aki a párt aktuális kampányanyagának aláírásával minden gond nélkül a párt szakértői bázisába csöppent. Ez teljesen logikus lépés volt Vonáék részéről, hiszen Metál Lady amellett, hogy üres perceiben ufókat lát, hatvanévesen is előszeretettel pózol bikiniben. A Jobbik kommunikációs csodafegyvere, az Alfahír érezve a változó idők szelét, ismét felvette a kesztyűt, és szeretett pártja segítségére sietett. De még, hogy!
A jobbikos törzsszavazók legnagyobb bánatára a napokban jelent meg az „Azonosulhat-e a nemzeti oldal a baloldallal" című vezércikk az Alfahíren, aminek
minden sorát, betűjét annak a szolgálatába állította a szerző, hogy a Jobbik egy kifinomult, modern konzervatív párt lett, és elkezdte kinyitni a kapukat a baloldal felé.
Az újságíró már „egykori nemzeti radikális térfélről" és modern konzervativizmusról értekezik. A mű nem valószínű, hogy a Pörzse Sándor által leostobázott mezei párttagoknak szólt, hiszen ilyen mondatok vannak benne:
Noha a modern tömegmozgalmak viszonya bármilyen, konzervatív szemszögből elfogadható értékhez legalábbis erősen kétséges, ám megállapítható, hogy akkor, a XIX-XX. században a politika még következetes volt, az emberek pedig valóban útmutatást és nem pillanatnyi önigazolást vártak tőle.
Vagy ilyen:
A lényeg, hogy a politikát, vallást és ideológiát is fogyasztási cikként kezelő állampolgár a legkényelmesebb eszmei kiszolgálásban részesüljön.
Pár cikkel, a cikkek megjelenését tekintve félórával később viszont már helyreállt a rend, hiszen
Urbán Flóriáné, az Újpest egykori focistájáé, a Lúzer FC sztáredzőjéé volt a terep az Alfahíren, aki két kisfröccs társaságában válogatott káromkodásgyűjteményével zavarbaejtően gyorsan annulálta a nehezen kiizzadt értelmiséginek szánt gondolatokat.
Már az interjú címe is sok mindent elárul arról, hogy mi vár az olvasóra: „Urbán Flórián: Én nyugodtan pofázhatok!" Az egyszeres magyar bajnok futballfenomént nemrég megjelent önéletrajzi könyve kapcsán interjúvolta meg a Jobbik házimédiája, aki Balczó Mátyással, a könyv társszerzőjével, az Alfahír újságírójával beszélgetett az Alfahír újságíróival. A magasfokon belterjes beszélgetés nem véletlen, hiszen Urbán a Jobbik egyéni jelöltje volt a 2014-es újpesti időközi választáson, ahol sikerült valamivel több mint 2000 szavazatot bezsebelnie és ezzel 9%-ot elérnie.
Az interjú elején Balczó volt az aktívabb, ő vitte a beszélgetést, kicsit olyan érzése volt az embernek, mintha Urbán elszundikált volna, de ahogy a kérdező egyik „kérdésében" szemrebbenés nélkül dicsérte a könyvet, és kiejtette a száján a KOCSMA szót, Urbán váratlanul el kezdett ébredezni. Minden ébredés nehéz, ezúttal is így volt, ezért még egy kis ideig az Alfahír újságírója beszélt többet, aki kimondta a kulcsmondatot:
Belgiumban volt néhány kocsmai beszélgetés, az biztos.
Ez bőven elég volt a futballóriásnak, aki így az első kisfröccs végefelé aktivizálni kezdte magát, és egyre bátrabban szólt hozzá az alákérdezésekhez. Nyomatékosan aláhúzta, hogy Balczóval egyébként nem botránykönyvet írtak, pedig lett volna még bőven 18-as karikás történet másokról, és persze magáról is is. Fenyegetően kiemelte, hogy lehet, hogy egyszer majd leülnek, és összeraknak egy olyan botránykönyvet, hogy füstöl a kémény. De ez most nem az. Ez még abszolút az ébredezés jele volt, hiszen ami innentől következik az maga a Jobbik-féle médiatörténelem.
A feltűnően nem az értelmiség kezére játszó Urbán az önkritikusságot firtató kérdésre szó szerint a következőket válaszolta:
Amikor a Volánban játszottam, esténként meg a Mátra borozóban bögréztem, sokan mondták: Flórikám, ne most piálj, focizz húsz évig, keress egy raklap pénzt, aztán utána kiülhetsz iszogatni a teraszra." Erre azt mondtam, hogy „ok, de én most vagyok szomjas, bazmeg!
Az ekkor már teljesen elemében lévő egyszeres magyar bajnok klasszis kifogásolta, hogy itthon nem lehet akármennyit piálni meccsek előtt, bezzeg Belgiumban:
Ha nem úgy teljesítesz, ahogy elvárják, egyszer figyelmeztetnek, aztán kirúgnak. Ha viszont jó vagy, senkit nem érdekel, mennyit ittál előző este. Magyarországon ellenben, ha meccs után bedobtam pár sört, én voltam, az alkoholista geci Urbán.
Kiderült a mélyinterjúból az is, ha a meccs előtti italozási szokásait kívánták felmérni a klub ellenőrei, akkor hogy reagált a méltatlan eljárásra:
Volt olyan, hogy a meccs előtt este tízkor ellenőrizték, hogy otthon vagyok-e, és nem piálok valahol. Otthon voltam, nem piáltam. Viszont ezen a megalázó jeleneten úgy felkúrtam az agyam, hogy csak azért is lementem a kocsmába.
Balczó folyamatosan tompította Urbán éles megállapításait, egyfajta bölcs tanácsadó szerepében tetszelgett a beszélgetés során, aki igyekezett kezelni rakoncátlan haverjának a heves kijelentéseit. De egy idő után feladta a dolgot, felvette az egykor focista ritmusát, és akár hiszik, akár nem, ő is elkezdett piálos sztorikat mesélni:
Nekem a személyes kedvencem, amikor Flóri Belgiumban felmegy piálni az egyik haverjához, és a buli végén a lépcsőházban eltévedve keresztülgyalogol egy üvegajtón. Amikor másnap az éjszaka nyomait látva kérdezi az edző, hogy mi történt, azt mondja: „Macskával aludtam.
Sőt! Átvette a jobbikos politikus szóhasználatát, a BÖGRÉZÉST:
Nem csak a hajnalig tartó bögrézéseket, csajozásokat és balhékat nem szégyellte, de azt sem, ami a mai napig fájdalmas emlék.
A sort lehetne folytatni, de ennyiből is könnyedén megállapítható, hogy egy egészen szürreális médiatörténeti csodával van dolgunk.
Urbán Flóriántól, a Jobbik újpesti jelöltjétől sosem állt távol a fröccsök és sörök sora, és az ehhez járulékosan kapcsolódó kocsmai tömegverekedések, és botrányok. 2002-ben például lefejelt egy rendőrt, annak érdekében, hogy hátha sikerül fél óráig tovább nyitva tartani a kocsmát.
Nem jött be, előállította a hatóság. Három évvel később sem járt jobban, amikor maga Mészöly Kálmán szövetségi kapitány küldte haza a válogatott edzőtáborából, mert iszákosan jelent meg.
Egészen elképesztő hadműveletet mutattak be a Jobbik pártmédiájának munkatársai: fél órával azután, hogy vezércikkben bizonygatják, hogy Vona alakulata milyen kifinomult, értelmiségi párt, előrángatják a trágárságot világszínvonalon űző politikusukat, Urbán Flórit, aki soha nem látott mennyiségű piálós sztorival áll elő. Ilyen egész egyszerűen nincs. Maximum a Jobbiknál.
A Jobbik ugyanolyan béna az értelmiségi-kép ügyetlen mutogatásával, mint a politikai szerencsétlenkedésével. Megváltoztunk, megváltoztunk, megváltoztunk, hajtogatják, de persze naponta buknak le hol zsidózással, hol cigányozással.
Hát, így bögrészkedik a Jobbik.