Alvincz Józsefet az bosszantotta fel, hogy az ellenzéki pártok képviselői előszeretettel értékelik felül, és minősítik Magyarország legjobb egyetemének a Soros által alapított és működtetett CEU-t. Holott mint kifejti még a nemzetközi rangsorokban is számos hazai egyetem veri a Soros-egyetemet.
Kiindulópontként Alvincz József professzor elmondja, nem érti, hogy mi alapján jelentenek ki ilyet az amúgy nem is kompetens hazai politikusok egy olyan egyetemről, amely semmilyen fajsúlyos tudományt nem oktat. Erről Alvincz elmondja:
A kamuszakok és az ott előadott tananyag, például a genderelmélet, a homoszexualitás és más, hasonló témák túldimenzionált kezelése, valamint az egyéb „puha" tárgyak oktatására épülő karok alapján lehet-e piedesztálra emelni egy felsőoktatási intézményt?"
A felsőoktatás jelenlegi állapotáról, az alábbiakat jegyzi meg a szerző:
„a hazai felsőoktatás több, elsősorban fajsúlyosnak nem nevezhető képzési területen a piaci igényeket messze meghaladóan túlméretezett.
Ezért szükség volna bizonyos területeken a karcsúsításra, amelyet még Mesterházy Attila is elismert a 2010-es választásokat megelőzően egy interjúban.
A magyar kormány bár mindent megtesz azért, hogy versenyképessé tegye a felsőoktatást, mégis folyamatosan azokkal a vádakkal találja szembe magát a baloldal és a Jobbik részéről is, hogy „tönkre akarják tenni” a hazai felsőoktatást.
A professzor megemlékezik a múltról is, miszerint már 1993-ban a felsőoktatás tekintetében egy „torz intézményi, és abból következően a piaci igényekkel nem adekvát oktatási struktúra” jött létre, amelyet tovább súlyosított a Magyar Bálint által bevezetett bolognai rendszer és a PPP beruházások engedélyezése.
Alvincz a Soros-egyetem kapcsán elmondja azt is, hogy olyan „nélkülözhetetlen” tudást lehet elsajátítani az egyetemen mint a genderelmélet, a homoszexualitás mély és túldimenzionált megismerése.
Ahogy a szerző fogalmaz az egyetemet jellemzi a „puha karok" és „kamuszakok” dominanciája. A másik probléma a professzor szerint, hogy olyan oktatók „művelik” a diákok elméjét, akiknek amúgy nem sok oktatói múltja van, viszont politikailag erősen köthetők a balliberális oldalhoz.
Így például ott tanít a felejthető munkásságú egykori külügyminiszterünk, Göncz Kinga, vagy Meszerics Tamás, az LMP Európai Parlementi képviselője. Utóbbi azzal a kiváló megnyilvánulásával hívta fel magára a közvélemény figyelmét, amelyben kifejtette, hogy
Az LMP el tudja fogadni, hogy az Európai Unió kötelező kvótarendszerrel kezelje a menekültügyet,"
vagyis tegyük hozzá Soros tervének végrehajtásával. És mit ad Isten Meszerics pont a CEU-n tanít. Furcsa véletlen.
A fentiek alapján a szerző megjegyzi, hogy
Az elmondottak alapján egyértelműen kijelenthető, a CEU úgy a szellemiségét, mint az oktatói gárdájának a megválasztását illetően diszkriminatív és kirekesztő."
A Soros-egyetem körüli viták kapcsán Alvincz professzor kifejti, hogy az valójában arról szól, hogy a CEU a jobboldali kormány döntésének köszönhetően elveszítette a szocialista-liberális kormányok idején megszerzett jogtalan, privilegizált helyzetét.
Hiszen Magyar Bálint SZDSZ-es miniszter regnálásának idején Soros György olyan megállapodást kötött az akkori MSZP–SZDSZ-kormánnyal, amely szerint a milliárdos tőzsdespekuláns által az egyetem működésére fordított összeget a magyar állam megduplázta. Soros György és Magyar Bálint közti belsőséges viszonyra utalt az a levél is, amit az Origo hozott nyilvánosságra még áprilisban, és amelyben a CEU-nak kényelmes felsőoktatási szabályozásra „adta ki az ukázt” az oktatási miniszternek a spekuláns.
Soros az egyetem költségvetésének a magyar állam általi megduplázásával két legyet ütött egy csapásra, hiszen ezzel alaposan megcsapolta a magyar költségvetést, másrészt pedig versenyelőnybe juttatta a CEU-t – jegyzi meg a szerző –, hiszen több pénzzel jobb körülményt tudtak biztosítani az oktatóknak és a diákoknak, mint az állami fenntartású intézményeknél.
Ez az állapot továbbra is fennáll lehetőségként azoknak az oktatóknak, akik „még több pénz érdekében elvtelen módon hajlandók magukat eladni – adott esetben a meglévő állami egyetemi státusuk és jövedelmük megtartása mellett! – e balliberális felsőoktatási intézménynek” – jegyzi meg végezetül a szerző.