A korábbi évekhez képest is soha nem látott válság van az ellenzéki oldalon. Bár a balliberális elemzők sokszor hivatkoznak arra, hogy a mostani helyzet az ellenzéki oldalon teljes mértékben hasonló a 2013-14-ben látottakhoz, de ez egyszerűen nem igaz. Ezek az értékelések inkább az amnéziára építenek, mivel ha visszanézzük a négy évvel ezelőtt történteket, akkor egy sokkal magabiztosabb, egységesebb és erősebb ellenzék képe rajzolódik ki előttünk, mint napjainkban.
Pár hónappal a választások előtt most még azt sem lehet tudni, hogy a különféle ellenzéki törpepártok, milyen konstrukcióban fognak elindulni. Egyesek továbbra is a közös listát, és közös jelölteket forszírozzák, miközben az ellenzéki pártok arról sem tudnak megegyezni, hogy az általuk nyerhetőnek tartott Csepel-soroksári körzetben kit indítsanak el, vagy éppen kinek kéne hátrébb lépnie. Hasonló vitákról hallani a belvárosi és a zuglói választókerületben is.
Közös miniszterelnök-jelöltnek se híre, se hamva nincsen az ellenzéki oldalon.
Bár Karácsony Gergely szóban elkötelezte magát az MSZP jelöltjének, erről semmilyen hivatalos döntés nincsen. Ráadásul maga Karácsony is összevissza beszél azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételekkel vállalná a megmérettetést. Egyszer azt mondja, hogy csak akkor lesz jelölt, ha a Gyurcsány-párt is támogatja, míg máskor azt mondja, hogy hajlandó lenne Szél Bernadett javára visszalépni, ha az LMP belemegy a közös listába. Programról már ne is beszéljünk, mivel ember legyen a talpán, aki a törpepártok elképzeléseit megpróbálná összefésülni.
Mindezzel szemben négy évvel ezelőtt jóval kevesebb vita és érdekellentét volt az ellenzék pártjai között. A közös listáig és a közös egyéni indulásig is jóval kikövezettebb út vezetett, és
a közös miniszterelnök-jelölt személye is jóval egyértelműbb volt.
Az előző parlamenti ciklusban az ellenzéki összefogás meglehetősen egyenes vonalon haladt a mostani folyamatokhoz képest. Hogy minél jobban megértsük az akkor történteket érdemes egészen 2011 őszéig visszamenni.
Akkor vált ki az MSZP-ből és alakított új pártot Gyurcsány Ferenc. A Demokratikus Koalíció támogatottsága hosszú ideig csupán az egy-két százalékos kategóriában mozgott, miközben a szocialisták népszerűsége ennek legalább a tízszerese volt. Éppen ezért kezdetben nem is számoltak a Gyurcsány-párttal a szocialisták. A következő fordulatot az Együtt megalakulása és felfutása hozta el. Az MSZP viszonylag hamar meg is állapodott a Bajnai-párttal. Eldöntötték, hogy külön listán indulnak, de az egyéni kerületekben együttműködnek.
Miután az MSZP és az Együtt megállapodott Gyurcsány Ferenc gyorsabb sebességre váltott, és mivel pártja népszerűsége is elkezdett felfelé kúszni, így sikerült elérnie, hogy ő is bekerüljön az összefogásba.
A végső megállapodásra 2014. január 14-én került pecsét,
amivel le is zárták a belső vitákat arról, hogy ki hol, és milyen formában fog indulni. Ráadásul még közös miniszterelnök-jelöltet is sikerült találni Mesteházy Attila személyében. Az akkori viták hevességét összevetve a maival, azt látjuk, hogy a felek közötti ellentét jóval kisebb volt, és mindezt bizonyította is, hogy pikk-pakk megállapodtak a közös listáról.
Négy évvel ezelőtt voltak egyértelmű vezető személyiségei az ellenzéknek. Sem Bajnai Gordont, sem Mesterházy Attilát nem kérdőjelezték meg abból a szempontból, hogy legalább azt a szervezetet egyben tudják tartani, amit vezetnek. Ma ott tartunk, hogy a szocialisták egy másik párt politikusát szeretnék a saját miniszterelnök-jelöltjüknek, mert
a saját csapatukból nem tudnak egy alkalmas személyt kiválasztani.
Ezzel párhuzamosan pedig kívülről ajánlgatnak magukat civilnek mondó, de valójában ízig-vérig balliberális személyek különféle embereket miniszternek, vagy éppen miniszterelnöknek az ellenzéknek.
Közben azonban a háttérből Gyurcsány Ferenc irányít, még mindig a bukott miniszterelnök akarata érvényesül. A szocialisták annak ellenére nem tudják megkerülni, hogy továbbra is Magyarország legnépszerűtlenebb politikusa.
Az ellenzék válságát jól jelzi, hogy míg négy éve az MSZP, a DK és az Együtt is mérhető támogatottsággal rendelkezett, ma már valójában csak a szocialisták és Gyurcsány pártja. Ehhez képest nem az történt, hogy a két nagyobb párt magához vonzotta az elkóborolt ellenzéki szavazókat, hanem az, hogy több kisebb, alig vagy egyáltalán nem mérhető párt alakult ki (mint például az egyszázalékos viccpárt, a Momentum, vagy a másik viccpárt, a Kétfarkú Kutyapárt).
Így négy éve meglehetősen könnyű volt a megállapodást összehozni, most viszont nemhogy nem sikerült beterelni ezeket a pártokat valamifajta összefogásba, még tárgyalások sincsenek a felek között.
Van egyébként több különbség az akkori és a mostani helyzet között. Az ellenzék 2013-14 fordulóján több fontos időközi választást is meg tudott nyerni. Ezek közül kiemelkedik a fóti polgármester-választás, ahol úgy tudtak diadalmaskodni, hogy nem is indultak közösen. Hasonlóan egy váci időközi választáson is nagyon jól szerepelt az MSZP és a DK közös jelöltje, mivel majdnem sikerült megverniük a kormánypárti aspiránst. Ilyen választási sikerekről most nem beszélhetünk.
Ami biztos: négy évvel ezelőtt sokkal hamarabb megállapodtak, sokkal kevesebb vita volt közöttük és sokkal kevesebbet ügyetlenkedtek. Viszont most sokkal jobban utálják egymást.