Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ha valaki elfelejtette vagy esetleg lemaradt róla, következzék egy gyorstalpaló Sebastian Kurz hatalomra kerüléséről Ausztriában. Alig egy hónapja, egészen pontosan december 18-án tette le hivatali esküjét a jobboldali Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) alkotta osztrák kormány, élén a 31 éves Sebastian Kurz kancellárral.
Az ÖVP elnöke Európa és a legjobb tudomásunk szerint az egész világ legfiatalabb kormányfője.
(Kurz szemtelenül fiatal, de nem zöldfülű, hiszen a leköszönő, a szociáldemokratákkal közösen alkotott kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be.) Az FPÖ-elnök Heinz-Christian Strache az alkancellári hivatalt viszi, a Kurz-kabinet pedig összesen 14 miniszterből és két önálló tárcával rendelkező államtitkárból áll.
Ausztriában 2017. október 15-én tartottak parlamenti választásokat: az ÖVP-re a szavazók 31,5 százaléka, az Osztrák Szociáldemokrata Pártra 26,9 százaléka, az FPÖ-re pedig 26 százaléka voksolt. Kurz a választások után rögtön bejelentette, hogy a Szabadságpárttal kezd koalíciós tárgyalásokba. Ennek óriási ereje volt, hiszen mindez azt jelentette, hogy a második köztársaság 71 éves történetében több mint ötven éve uralkodó nagykoalíciós (néppárt-szociáldemokraták) együttműködés befejeződött. Az emberek tehát egyértelműen a konzervatív oldalra és a migráció megállítására szavaztak Ausztriában.
A két párt között végül 54 nap alatt született megállapodás, így terv szerint a következő öt évben a Kurz-Strache duó diktálja majd a tempót a sógoroknál.
Teheti mindezt magabiztosan, hiszen az ÖVP-nek 62, az FPÖ-nek pedig 51 helye van a 183 tagú parlamentben.
A jobboldali Kurz-kormány felállása - ahogy az várható volt - kiverte a biztosítékot a balliberális oldalon, így aztán hiába a stabilitás, a politika ezúttal is utcára vitte (egyre fogyó) sajátjait. A balhé tárgya nem is az ÖVP, hanem az FPÖ és Strache, vagyis a radikális koalíciós partner. A valóság ebben a vitában is úgy tűnik, mellékes, vagyis az, hogy az FPÖ is egy demokratikusan megválasztott demokratikus párt. Főleg úgy, hogy a Bécsben a kormány ellen hébe-hóba felvonuló tömeg akkora képzelőerővel bír, hogy egyebek között még Európát is felszólította, hogy bojkottálja a kabinet szabadságpárti minisztereit. Természetesen ilyen bojkott nem lesz, nincs is miért.
Ez legyen Kurz és Strache baja - bár tulajdonképpen a „Nagymamák a jobboldal ellen” típusú elégedetleneket nehéz bajként értelmezni, hiszen sokkal inkább szórakoztatóak -, magyar szempontból ennek semmi jelentősége nincs. Ebben a cikkben legalábbis egyetlen aspektussal foglalkozunk: ez pedig a magyar miniszterelnök látogatása az osztrák fővárosban.
Múlt héten jelentették be hivatalosan, hogy Sebastian Kurz osztrák kancellár január 30-án Bécsben fogadja Orbán Viktort, aki az egynapos látogatása során Heinz-Christian Strache alkancellárral is találkozik.
Sajtóhírek szerint ugyan Kurz és Orbán Viktor találkozójának napirendjén több "kényes" téma is szerepel (ezekre visszatérünk), ugyanakkor azt nagyon fontos rögzíteni, hogy az osztrák és a magyar kormányfő között hosszú idő óta végre nincs ideológiai különbség. Ennek az azonosságnak pedig a keretét a migráció kérdésében felvett közös álláspont adja.
Sebastian Kurz nem fog megsértődni, ha az állítjuk, hogy a bevándorlás témájában Orbán Viktor mozgását követte. Azért sem, mert erről ő maga is többször beszélt. Tavaly májusban úgy fogalmazott egy német lapnak adott interjújában, hogy a magyar miniszterelnök vezető szerepet játszott az uniós külső határok megvédésében, egyúttal elismerését fejezte ki Orbán fáradozásaiért. „Az a helyzet, hogy az az út, amelyet Németország kínált a migrációs krízis kapcsán, tökéletes bukás. Szóval talán ideje lenne felhagyni azzal a játékkal, hogy ki a jó és ki a gonosz” - nyilatkozta.
Szintén emlékezetes kiállás volt a részéről, amikor a 2016-os magyar kvótareferendum ügyében kérdezték a német közszolgálati csatornán.
Kurz - ekkor még külügyminiszterként - a totálisan elfogult stúdióbeszélgetésben egyértelműen a támogatásáról biztosította a magyar kormányt és a magyar választópolgárokat.
Nem véletlen, hogy az ifjú osztrák sikeréhez Orbán Viktor az elsők között gratulált. A magyar kormányfő akkor azt emelte ki, hogy örömére szolgál, hogy "Ausztriát ismét egy keresztény és konzervatív értékek mentén szerveződő kormány irányíthatja". Üdvözlő levelében azt is írta, hogy nagy várakozással tekint az előttünk álló közös munkára, amellyel hozzájárulhatnak a magyar-osztrák kapcsolatok megerősítéséhez, a közép-európai régió fejlődéséhez és kontinens biztonságának helyreállításához.
Ha csak az elmúlt hetek nyilatkozatait nézzük, ezeknek a céloknak a megvalósítása kettejükön biztosan nem fog múlni. Kurz Brüsszelben tett látogatásakor például kijelentette, hogy
A bécsi parlamentben pedig a beiktatási beszédében azt hangsúlyozta, hogy az ausztriai biztonsági helyzetnek és az együttélésnek is hátrányára vált az illegális bevándorlás. Külön felhívta rá a figyelmet, hogy az antiszemitizmus minden megnyilvánulási formája ellen határozottan fel akar lépni, beleértve a
muszlim bevándorlók által importált zsidóellenességet is.
Sebastian Kurz ennél is konkrétabb állításokat tett a Bild am Sonntag című lapban. Ebben az interjúban bejelentette, hogy az EU megosztottságának mélyüléséhez vezet, ha rákényszerítik a tagállamokra a menekültek befogadását, a kvótákról folytatott vita pedig teljesen értelmetlen. Leszögezte, hogy minden tagállamnak önállóan kell eldöntenie, hogy befogad-e embereket, és ha igen, akkor mennyit.
Azt is kifejtette, hogy a rászorulóknak a hazájukban kell segíteni, és ha ez nem lehetséges, akkor a szomszédos államokban, mert azt nem lehet tovább folytatni, hogy
Európa mindenkit befogad, akinek embercsempész segítséggel sikerül bejutnia illegálisan.
„Ha hiányzik a politikai akarat egy ilyen menekültügyi rendszer kiépítéséhez, akkor továbbra is milliók fognak útnak indulni” - figyelmeztetett. A kancellár újra kitért az antiszemitizmusra, amely kapcsán úgy értékelt, hogy mindez nagy probléma Ausztriában, mert „a migráció révén sok olyan ember érkezett, akik az antiszemitizmust szinte az anyatejjel szívták magukba”.
Nem kell földöntúli képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy feltűnjön: Kurz konklúziói a bevándorlásról szinte minden elemében egyeznek Orbán Viktor évek óta ismert nézeteivel. Ezért nem is csoda, hogy az elemzők a szocdem érában beszakadt osztrák-magyar kapcsolatokban komoly fellendülést várnak.
Sőt, Mráz Ágoston Sámuel a Nézőpont Csoport vezérigazgatója ennél egy fokkal tovább ment, ő ugyanis azt várja, hogy a közeledés a visegrádi országokra (V4) is kiterjed majd. Ugyanakkor jelezte, hogy az együttműködés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lennének majd ellentétek, de
ezek józan kompromisszumokkal rendezhetők lesznek.
Szerinte egyértelmű, hogy Ausztria nem fog belépni a V4-csoportba, de ezt se az osztrák fél, se a V4-ek nem kívánják (az osztrák kancellár a saját megfogalmazásában „híd” szerepet kíván játszani a V4-ek és Brüsszel között). Szerinte Sebastian Kurz Európa-párti kancellár lesz, viszont küzdeni fog a nemzeti érdek érvényesítéséért. Úgy látja, hogy az osztrák kormányprogramból az elmúlt hét év magyar intézkedései is visszaköszönnek.
Kiss J. László Ausztria-szakértő is osztja azt a véleményt, hogy a migrációs politikában elfoglalt közös álláspont kedvez a kétoldalú magyar-osztrák kapcsolatoknak. ”Ahogy ezt Kurz eddigi pályafutása is jelezte, a migrációs politikában a két előd, az egyaránt szociáldemokrata Werner Faymann és Christian Kern politikájával szemben mélyreható változások következnek” – mondta.
Kurz és Orbán találkozójának fontosságát mélyíti, hogy februárban uniós csúcs következik, Ausztria pedig 2018 második felében az EU soros elnöke lesz. Az osztrák kormány három fő témát jelölt meg erre az időszakra:
Ezekben összhang mutatkozik az osztrák és a magyar fél között, viszont van néhány olyan kérdés, amelyben kompromisszumra lesz szükség, és amelyek jó eséllyel felmerülnek Orbán és Kurz holnapi tárgyalásán.
Ilyen a Paks II. atomerőmű projekt, amely bővítési engedélyével szemben az ígéretek szerint Ausztria keresetet nyújt be az Európai Bíróságon. A vita ugyanakkor elvi, nem pedig személyes vetületű, hiszen az osztrák alkotmányban is rögzített Ausztria atomenergia-mentes státusza.
Vagyis ez a konfliktus nem a Kurz- és az Orbán-kormány között feszül, hanem a két ország eltérő energiapolitikájában.
Bécsnek mindenesetre nem lesz könnyű dolga, hiszen az Európai Bizottság (EB) jelezte, hogy megvédi a paksi beruházást.
Nehezebb diónak tűnik az osztrák családi pótlékra vonatkozó módosítás, amely következményeképp jelentős összegtől eshetnek el azok a magyar állampolgárok, akik Ausztriában dolgoznak, de gyerekeik Magyarországon élnek. A kancellár ettől a lépéstől 114 millió euró megtakarítást remél. Statisztikák szerint tavalyelőtt 132 ezer gyermek után összesen 273 millió eurónyi juttatást fizetett ki az osztrák állam, főként Magyarországra, Szlovákiába és Lengyelországba.
Az intézkedésre heves reakciók érkeztek, az EB megerősítette, hogy vizsgálatba kezd, az Európai Parlament egy része pedig (köztük magyar képviselők) közös dokumentumban kifogásolták a bécsi lépést.
Ami biztos: az osztrák kancellár tiszteli Orbán Viktort, a kampányban is sokszor hivatkozott rá, és nyilvánvalóan több a közös pont a két ország között.
