Vona Gábor végre büszke lehet magára, mert nagyon úgy tűnik, hogy divatot teremtett a magyar közéletben. Na nem valamilyen jelentős politikai lépéssel, hanem a nevezzük így „érvek helyett cicasimogatás" politikai trükkjének bevezetésével.
Hiszen most Karácsony Gergely, az MSZP-PM közös miniszterelnök-jelöltje a Jobbik pártelnökére hajazó módon próbált szimpátiát kiváltani maga, és a szakadék szélén táncoló szövetsége iránt.
Karácsony újévi videóüzenetében ugyanis, a hangzatos lózungokat andalító zene kíséri, miközben Gergelyünk egy cuki kiscicát kényeztet. Nem ismerős ez valahonnan?
Dehogynem! Ugyanis Vona az elmúlt hónapokban többször is bevettette ezt a trükköt, a közvélemény szemfényvesztésére, amelyre az Origo is felfigyelt.
Az "éleseszű", Simicska által kilóra megvett pártvezető, számos alkalommal oldotta – vagyis inkább csak próbálta megoldani - azzal az éppen aktuális politikai feszültséget, hogy posztolt egy-egy kutyás-macskás képet.
Így nem kellett beszélni a plakátbotrányról és az azután következő tiltott pártfinanszírozás gyanújáról, a rohamosan zuhanó népszerűségről, feloszlott alapszervezetőkről, a hazudozást megelégelő és kiugró politikustársakról sem.
Ilyen egyszerű az egész. De persze ezzel a módszerrel el lehet kerülni azt is, hogy kifejtsék, pontosan mit is gondolnak konkrét politikai, közéleti kérdésekről.
Minek is azt.
Helyette marad a macskasimizés és arrogáns, mondatok.
Ugyanis Karácsony sem volt mindig ilyen aranyszájú állatbarát. Pár hete szivárogtatta ki a hirado.hu, hogy egy hangvételen elég obszcén jelzőkkel emlékezett meg a miniszterelnök-jelöltté válásának "legszebb pillanatairól":
Alapvetően az az érzésem, hogy a f.szért hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem. Annyi hatása volt, a PM felment 0 százalékról 1-re, ennyit tudtunk elérni ezzel. Sokkal beljebb nem vagyunk. Ráadásul nekem van egy főállásom, ami önmagában egy kib.szott politikai stressz, hogy lesz Zuglónak költségvetése, meg ilyen apróságok. Van nekem ilyen szempontból dolgom, így tudom is magam áltatni azzal, hogy én teszek az ügyért, vagy valamit csinálok"
Így hát indokolt volt, az ellenzéki körökben mára már bevett „imázs-javító", félrevezető akció, hiszen láttuk ezt már a „cukipárt" elnökétől is tucatszámra és úgy tűnik ragadós lett a példa Karácsonyéknál is.
Kérdés az azonban, hogy mennyire lesz döntő érv a közélet iránt érdeklődő választópolgárok számára, a miniszterelnökségre aspiráló, vezető ellenzéki politikusok cicacirógatása. Valószínűleg semennyire, hiszen azért ennél több kell egy ország irányításához.
De a kisállatok körében kétségtelen, hogy nagy népszerűségnek örvendenek az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek.